Újra lesz Almalé és Kungfu!

Az, hogy Jony Ive elhagyja a céget, mindenképpen jó változás. Igazából négy éve kellett volna menni hagyni - nem hagyták. Most, hogy megy, még a nyakába is lehet akasztani pár dolgot - így aztán most például John Gruber írt arról, hogy egyenesen a dizájnerguru vékonyítás iránti megszállottságának köszönhető a butterfly billentyűzet, az Apple egyesek szerint valaha volt legszarabb terméke.

Így, hogy megy, lehetősége van a cégnek arra, hogy újragondolja a vezetőségen belüli szerepeket, és talán keressen Ive helyére egy álmodozót, aki szeretné és tudná a cég dizájncsapatát irányítani. Úgy, ahogy megérdemlik. Úgy, ahogy régen.

Az egyik probléma ezzel, hogy külsős vezető felvételére nagyon kis esélyt látnak azok, akik a cégen belül dolgoznak. Azt, hogy kintről nevezzenek ki egy vezetőt a csapat fölé, elképzelhetetlennek tartják. És ezt fogadjuk is el, mert ők nyilván jobban tudják: ezek szerint nagyon-nagyon kicsi esélye van ennek, és inkább bentről oldják meg.

A másik probléma, hogy az Apple-nél a vezetői szerepeket nem Tim Cook osztja ki. Nem is valaki más. A vezetői szerepek csak úgy kialakulnak.

Vegyük például Eddy Cue-t, írja Gruber. A titulusa senior vice president of internet software and services, és noha nagyon nehéz lenne körbeírni a munkájának szakmai területét, a fenti szóösszetétel biztosan nem lenne megfelelő. Csak az számít, hogy SVP, vagyis annak a 13 embernek a tagjaként dolgozik, akik közvetlenül Cook-nak felelnek.

És hát itt van Jeff Williams. Ő:

Nem nagyon lehet nyilvánosan látni, pedig ő a COO. A CEO helyettese, a második ember a cégnél. Az, aki Cook volt egykor. És azzal, hogy Jony Ive elmegy, valójában csak még nagyobb hatalma lesz.

Hogy miért? Mert baromira érdekli a dizájn.

Ő maga nem nyilatkozott erről, de a kollégái igen. A WSJ cikke szerint Williams nagyon is foglalkozik azzal, hogy egy terméket milyen érzés kézbe venni, ami szokatlan egy “tárgyalásban erős, táblázatok előtt pötyögető alaktól” - állította az egyik kollégája. Valahogy mégis természetesen jön neki. Azonban azt is elmondják kollégái, hogy csak azt látja, hogy a cég jelenleg hol tart, nem azt, ahol tartania kellene évek múlva.

Mégis, ha Williams akar lenni a következő Jony Ive, akkor igazából megteheti. Igazából már meg is tette: Evans Hankey (Industrial Design vezető) és Alan Dye (Human Interface Design vezető) neki felelnek, ő meg Cooknak. És ha neki ez kényelmes, és Cook bevállalja, a végtelenségig maradhat így, és egy “spreadsheet guy” vezeti majd a dizájnereket, az a spreadsheet guy, aki nagy valószínűséggel a céget is vezeti majd Cook távozása után.

Nagyon nem fog ellene küzdeni senki, úgy gondolom.

Azt hiszem, egy döntő ponthoz érkeztünk, és most válik el, hogy Tim Cook képes-e befelé nézve, a cég magjára összpontosítva összetartani az Apple-t. Mert azt láttuk, hogy pénzt termelni mocskosul jól tud, marketing jól működik, a piacok meghódításában erőn felül teljesítenek, és általában a cég politikája jó. Dizájn - nem jó, ezt látjuk már évek óta. De a belső PR, a szervezeti felépítés megreformálása most a feladat, és nem tudni, hogy Cook ebben jó-e. Mindenben nem lehet valaki jó, és félő, hogy a vezérnek nem lesz bátorsága szétrobbantani a struktúrát, és újra összerakni, most, hogy a kínai piac meghódítása ennyire lényeges és nehéz kihívásként tornyosul a cég feje fölé.

Én azt hiszem, hogy ezt a Williams-betokozódást nem kellene hagyni, és határozottan, frissen, üdén bedobni egy kézigránátot. Vajon lesz ennyire tökös Cook, és véghez tudja vinni ezt teljesen egyedül? Senki segítségére nem számíthat, mert ebben a helyzetben az összes embere a saját pozícióját tartja, keményen.

Az Apple New Age témájú posztjaimat itt találod.