Több új maces nézett már rám csodálkozva, amikor meglátta, hogyan használom a gépemet. Főleg két trükk láttán marad tátva a szájuk: a szkrollos zoom és a háromujjas drag&drop lepi meg őket, annak ellenére, hogy ezek a macOS szerves részei már ki tudja mióta. És ez nem az ő hibájuk: ez a két fogás beállítása az Accessibility menüpont alatt található, vagyis a Kisegítő lehetőségek alatt. Kevesen érzik úgy, hogy nekik ott körül kellene nézni.

Pedig két alapvető fontosságú ficsörről van szó. Lássuk, miért.

A háromujjas drag&dropról már egy korábbi posztban írtam. Ha van olyan gesztus, ami ugyanolyan egyszerűvé teszi a drag&dropot egy trackpaden, mint egy egéren, na akkor

ez kétségtelenül, határozottan és ellentmondást nem tűrően az.

Ha egyszerre leteszed a három ujjadat a trackpadre, a kurzor alatti objektumot megfogod. Ameddig húzod a három ujjad, addig húzod a objektumot is, amikor elengeded, az szabaddá válik. Ilyen egyszerű. 

(A háromujjas drag&drop bekapcsolása után az asztalok között négy ujjal válthatunk)

Miért van a Kisegítő lehetőségek között?

Mert nem mindenki tudja az ujjmozgásait úgy koordinálni, mint egy átlagember. Másoknak a megfelelő számú ujj is hiányzik (vagy nem a megfelelő elrendezésben van meg).

Miért kellene máshol is szerepeltetni?

Mert a kevés mozgással, egyszerűen kiadható parancsokra mindenkinek szüksége van.

A másik szuper ficsör a szkrollos zoom, amit szintén az Accessibility alatt találunk. A Zoom almenüben:

Én a Command gombot állítom be. Így ha nyomva tartom, és közben szkrollozok (vagy az egéren, vagy a trackpaden két ujjal), a kurzor felé beindul egy zoom. Akár az egyes pixelekig kinagyíthatjuk az adott képernyőterületet. 

Ez nem azonos például a képszerkesztőkben, vagy a Safariban is található kétujjas zoommal, hiszen abban az esetben a látható képek, vektoros karakterek és egyebek felbontása megváltozik, az addig lekicsinyítve megjelenített nagy felbontású képeket egyre részletgazdagabban látjuk, a karakterek széle minden nagyításnál tűéles marad. A kétujjas zoomnál nem, hiszen az csak az eredetileg, az adott időpillanatban látható pixeleket hozza közelebb, nincs skálázás.

Mégis, ennél egyszerűbb nagyítás, ami azonnal, programoktól függetlenül elérhető, nincs.

Miért van a Kisegítő lehetőségek között?

A gyengénlátók így tudnak gyorsan ráközelíteni egy-egy részletre, betűre.

Miért kellene máshol is szerepeltetni?

A laptopok sokszor kicsi kijelzőjén látható apró bizbaszok gyors felnagyítására mindenkinek szüksége van, aki történetesen nem egy sas.