A házam nem óriási, összesen száz négyzetméter, két szinten, de a vendégbudiban - ami a kedvencem -, már egyáltalán nincs internetelérésem. És ez eléggé fáj.

Pedig nem a legolcsóbb routert vettem annak idején: a TP-Link Archer C8-asa természetesen tudja a 802.11ac szabványt, három antennája pedig általában jól körbeszórja a teret. Egy Ytong falat simán átszúr, kettőnél már picit veszít azért az erejéből, a vasbeton födém viszont falakkal megspékelve kifog rajta.

Épp ezért örültem, amikor kipróbálhattam az AmpliFi-t, egy routert csodás dizájnnal, érintőképernyővel, saját appal, és alapból két jelerősítő antennával, amiket csak be kell dugnunk a konnektorba, ahol gyenge a jel:

A konfigurálás elvileg halál egyszerű, bekapcsolod, elindítod az appot, és a belépés megadásával már konfigurálja is magát. Nálam nehezebb volt a helyzet: a szolgáltató csak megadott MAC című eszközzel kommunikál, így klónoznom kellett első lépésben, amit azért úgy alapból nem ajánlott fel az eszköz (folyton azt kérte, hogy a szolgáltatómnál járjak el az ügyben, a kis lusta). Végül egy böngészőből értem el az admin felületet (az eszköz csak egy-két másodpercre villantotta fel a szükséges IP címet, így gyorsan kellett megjegyezni), innen viszont már sikerült a dolog.

Szóval a központi eszköz gyönyörű, ki lehet tenni simán az Apple eszközök mellé is, akár az asztalra, nem kell többé dugdosni, mint a ronda társaikat. Az érintőkijelzőn látható információk bökögetésre állíthatóak, láthatjuk a pontos időt, a le- feltöltési sebességet, a letöltött adatmennyiséget, a csatlakozott eszközök számát vagy készülék fizikai és logikai címeit. Felfogható egy pofás asztali órának is, alul mutatós led fényekkel, ami mellesleg kérésre mutatja az otthoni hálózat adatait is.

Az alkalmazás még többet mutat, és még több lehetőséget ajánl fel. Sosem volt például még ilyen egyszerű szüneteltetni egy adott irányba a netelérést, ha épp valaki rátehénkedik a hálózatra, és egy másik eszköznek pillanatnyilag kellene egy kis sávszélesség. Ezt egyébként prioritások állításával is szabályozhatjuk, és ez csak egy, amit pikk-pakk beállíthatunk.

Az erősítők sem csúnyák, ráadásul törésbiztosak: a konnektoros foglalathoz maga az antenna mágnesesen illeszkedik, így ha belerúgunk, egyszerűen elválik a két test egymástól, csak vissza kell pattintani.

Na de a fő kérdés: mennyivel lett jobb a netem otthon?

A router nálam az emeleten, a lépcsőfordulóban található. Ehhez képest a mért pontok úgy helyezkednek el, hogy változó mennyiségű akadály áll előttük: a dolgozószoba egy Ytong falra van a routertől, a nappali ugyanígy, de itt a jelnek le kell érni az alsó szintre a galériáról. A gyerekszoba egy vasbeton födém és egy Ytong fal, a vendég wc pedig két vasbeton fal és két Ytong távolságra található. És persze kimentem az udvarra is, hogy lássam, meddig távolodhatok a háztól.

Ezeken a pontokon mértem a régi és az új routerrel (az értékek Mbps-ban értendőek).

Látható, hogy végre lett net a WC-ben, mivel az egyik antennát a bejárati ajtaja elé tettem. A másikat az ablak mellé, így az udvar felé elég jó értéket kaptam: a teljes telek hosszán volt net, míg korábban legfeljebb a feléig jutottam el. Egyébként ahogy távolodtam a háztól, csökkent az elérhető sávszélesség, de erre a csökkenésre jött válasz, és egyszercsak megugrott a mért érték.

Az antennák egyébként többféle üzemmódban képesek működni, akár nagyobb alapterület elérésére is rábírhatjuk őket (ekkor a térben érdemes őket a routertől egyenlő távolságra szétszórni), de akár csatornát is készíthetünk belőlük, a router “küldi” a biteket az egyiknek, a másik a másiknak, így egyetlen hosszú járatot készíthetünk adatból.

A wifi-központ tehát szép és hasznos, ajándéknak is ideális karácsonyra. Ezt egyébként alig valamelyik routerről tudnám elmondani a világon.

Az AmpliFi elérhető az iCentre-nél itt, akár külön a routert, akár külön a mesh pointokat vennénk meg. Az iCentre az Appleblog feat- Almalé és Kungfu partnere.