Ilyen az online újságírás: impulzusokat lovagol meg. Így amikor az Apple múlt héten nyilvánosságra hozta a negyedéves számait, köztük azt a 256 milliárd dollárt, ami azonnal felhasználható formában csücsül a cég bankszámláin, megint elkezdődött. Hogy mit vehetnének belőle.
Miért, amikor rongyos 200 milliárd dollárjuk volt, nem ugyanez olt a kérdés?
Dehogynem.
A Disney felvásárlásával már mi is foglalkoztunk: nem tartottuk ésszerűnek. A Citigroup elemzője viszont mindjárt hét céget is bedobott a köztudatba: szerinte a Disney mellett a Netflix és a Hulu is lehetne célpont. A játékfejlesztők közül az Activision, Electronic Arts, Take-Two neve merült fel. És persze a Tesla, már megint. Még diagram is készült, a vízszintes tengelyen a felvásárlás valószínűsége, a függőlegesen pedig az Apple tőkéjére vonatkozó hatást látjuk.
Óriási lett a zaj, és az az elemző a nagyobb király, aki meglepőbb cégre költené a pénzt, ami nem is az övé. Hirtelen megint mindenki szeretné látni, hogy az Apple hozzányúl ahhoz a temérdek summához. Tők emberi vágy: tényleg, mi a franc értelme van felhalmozni a nagy árréssel eladott termékek utáni nyereséget egy évtizeden keresztül úgy, hogy láthatóan semmit nem tudnak vele kezdeni? Egy részét elköltik olyan szolgáltatások kifejlesztésére, amiket máshol is megkapunk (térképek, zene-stream), de a legnagyobb részét érintetlenül hagyják.
Miééééért?
Az emberi agy így működik: keresi a dolgok értelmét. Muszáj találni valamit, még ha hazugság is, hogy megnyugodjunk: valami szándéka volt vele valakinek. Nem tudunk elképzelni egy céget, ami hatalmas étvággyal zabálja fel a vásárlók pénzét, miközben fogalma sincs, mit kezdjen ezzel a hatalmas bevétellel. A profitmaximalizálás elve: tényleg fantasztikusan jól csinálták, tényleg megtalálták az optimális stratégiát, hogy ne az eladási volument, hanem a nyereséget állítsák be a legnagyobbra. Taps, taps, taps. És most mi legyen?
Semmi. Az Apple tíz év alatt bebizonyította, hogy a kínzó kérdésre nem kell választ találni. Nem kell további értelmet keresni, nem kell elkölteni a pénzt, amit kerestünk. Olvastam egy cikket ma a Guardianon, ez volt a címe: "Az Apple nem készíthet iPhone-okat örökké, mi lesz a következő dobás?"
Nem készíthet örökké iPhone-okat? Dehogynem. Miért ne?
És jön a pénz. Bankszámlára. Pihenni éveket.
Egy szakértő a CNBC-nek azt mondta: azzal jár a legjobban az Apple, ha nem csinál semmit azzal a pénzzel. Az akvizíció ugyanis bizalmatlanságot szül a menedzsmenttel szemben, így ha vásárolnak valamit, tulajdonképpen csak problémát vásárolnak. Ha nem vásárolnak, kevesebb lesz a gondjuk.
Ha valaha valaki szeretné szemléltetni a kapitalizmus végső értelmetlenségét, az Apple lesz az iskolapélda.
És várj, a legjobb még hátravan. A 2017-es pénzügyi év ugyanis láthatóan arról szól az Apple-nél, hogy tovább növelik az árrést. Megjelent a TouchBar, amivel mostantól sokkal több pénzt kérhetnek egy MacBook Próért. Jön a tizedik generációs iPhone, amibe végül egy csomó újítást pakolnak, a hírek szerint felárért. Feltalálták a gumicukor-trükköt, amivel úgy emelhetik néhány év alatt a teljes termékpaletta árát, hogy észre sem vesszük.
Miért? Hogy még több pénzük legyen a bankszámlán.
Minek? Hogy ne nyúljanak hozzá, mert abból csak a baj van.
