Appok frissítése a háttérben, memóriában tárolt infók, amik segítségével a programoknak kevesebb idő kell a betöltéshez, Dock, Control Center: mind-mind olyan új képesség, ami egy sokkal könnyebben kezelhető, jobban szerethető Apple Watch-ot eredményez ősztől, annak ellenére, hogy új vas még két év után sincs.
Az Apple órája ugyanis most szeptemberben lesz két éves. Ja, engem is szíven ütött.
Azonban a fenti funkciók mindegyike egy-egy újabb súlyt, terhelést is jelent a rendszernek, ami a végén a számunkra legfontosabb helyen csapódik le. Az Apple Watch akksi-élettartamánál.
Craig Federighi egy interjúban mesélt az Apple Watch születéséről, és használt egy szót, ami világossá teszi számunkra, pontosan miért kellett két évet várni ezekre a fejlesztésekre. Nem jutott eszükbe a Dock, vagy a Control Center korábban? Dehogynem.
Craig úgy fogalmazott, hogy a start előtt paranoiás hangulatban voltak, és épp az óra akksija miatt. Azt ígérték ugyanis, hogy az kitart majd egy napig, de valójában fogalmuk sem volt, mennyit nyomkodják majd az emberek, és végül mire használják. És ott az üzlet: az App Store-ral kezdődött el az iPhone igazi sikersztorija, hiszen a fejlesztők akkor kezdték el kitalálni, mi mindenre lehet használni a telefont. És olyan addiktív dolgokkal tömték tele az üzletet, hogy ugyanaz az akksi végül egyre kevesebb és kevesebb ideig bírta. Mivel mi egyre többet és többet nyomkodtuk a kijelzőt.
Az Apple sem tudta, mi lesz. Hogy megismétlődik-e ez az óránál is.
Aztán elismerően nyilatkoztak az emberek az élettartamról. Mindenki elégedettnek tűnt. A fejlesztők kezének megkötése, és az iOS-hez láncolás pedig szintén meghozta a gyümölcsét: senki sem kezdett bele őrült fejlesztésekbe. Az akksi így bírta egész nap.
Azóta a kettes oprendszerben már engedélyezték az órán önállóan futni képes alkalmazásokat. Megint becsukták a szemüket, de megint nem szabadult el a pokol.
Most itt a hármas, és bekapcsoltak néhány akksifaló processzt. Persze nyilván a végtelenségig optimalizálták, hogy nagyon ez se fájjon.
Ha ez sem jön be, nem is tudom, mit találnak majd ki, hogy végre elkezdjünk panaszkodni az élettartamra!
