Egészen kis véletleneken múlt, hogy ezt a világot fogadjuk el valóságosnak és nem azt a párhuzamos másikat. És az se biztos, hogy jól jártunk vele.
Mert abban a másikban például az autólopást csak jogilag büntetik, valóságos eszközök nincsenek a hatóságok kezében a bűnözők elfogására.
Az ilyesmi elsőre szörnyen hangzik, de ott senkinek sincs saját autója: működnek a gyárak, de a futószalagról leeső kocsikat nem megveszik az emberek, hanem ellopják. Időnként megjelenik egy interjú, amiben a jogalkotó szigorúbb fellépést ígér, de aztán nem történik semmi: az emberek lesétálnak az utcára és ellopják a kocsikat, aztán használják, amíg jól esik. Mindenki szuper járgányokkal jár, nem kell gyűjteni hitelre, nem kell kompromisszumot kötni, elviszed a luxusterepjárót, a sportautót, amit akarsz, és addig nyomod a gázt, amíg meg nem unod.
A lopás azért olyan egyszerű, mert abban a párhuzamos valóságban nincs megbízható védelem, a mérnökök csak olyan technológiákkal tudtak előállni, amik a tolvajok mellett a vásárlók életét is megkeserítették: tévedésből néha alattuk is leáll az autó, vagy felrobban, vagy ami még rosszabb, örökre bezáródik. Szóval az autókon nincs védelem, lesétálsz, kinyitod az ajtót, gázt adsz, aztán elmész. Ezt csinálja mindenki.
Vagyis majdnem mindenki. Vannak ugyanis néhányan, akik puszta jó szándékból fizetnek az autókért. Nem lenne kötelező, senki sem kényszeríthető őket ilyesmire, de belátják, hogy ha nem fizetnek, tönkremegy az autógyár, és előbb-utóbb nem lesznek új autók. Szeretnek egy márkát és támogatni akarják. Az áldozat komoly, mert ez nemcsak pénzt, de további erőfeszítéseket is követel tőlük: nem elég lemenni az utcára és kinyitni az első útjukba eső autót, el kell menniük a kereskedésig, ahol gyakran azzal szembesülnek, hogy a fizetős autók rosszabb minőségűek, mint a lopottak. Konkrétan kevesebb bennük az anyag. De fizetnek, mert úgy illik.
Ebben a világban van viszont néhány autógyártó, amelyik válogat a vevők között. Azt mondja, hogy neked eladja, de neked már nem. Kék ruhások jöhetnek, piros ruhások meg nem. Ha kék a ruhád, mázlid van: fizethetsz és mehetsz az autóddal. De ha épp piros ruha van rajtad, akkor nehéz helyzetbe kerülsz: vagy szomorúan hazakullogsz autó nélkül, vagy beszállsz az első utadba kerülő járgányba, ellopod, és fizetés nélkül távozol. Akár egy nagyobbat is elvihetsz, mint amire pénzed volt: senki sem megy utánad, és a pénzed is megmarad. És mégis, van olyan gyártó, amelyik válogat a vevői közt annak ellenére, hogy tudja, akárki, akármikor ellophatja az autóját. Azzal nem tud mit kezdeni. De ha már fizetni akarsz, akkor feltételeket szab.
Ilyen kifordult egy világ ez. Innen nézve kész téboly, a mi valóságunkban elő sem fordulhatna ekkora őrültség. Melyik gyártó válogatna a vevői közül, ha azok önként, kényszer nélkül akarják odaadni a pénzüket ahelyett, hogy következmények nélkül egyszerűen ellopnák a terméket?
Disclaimer: a szerző semmilyen formában nem támogatja az illegális zeneletöltést, akkor sem, ha torrenten pillanatok alatt ingyen lejön 320 kbps-ban az album, amelyik az amerikai iTunes Store-ban ugyan hozzáférhető háromezer forintért 256 kbps-ban, de a kiadó már nem tette ezt elérhetővé a magyarban.
