Tim Cook életműdíjat vett át az Auburn Egyetemen, ahol egyébként tanulmányait is végezte. Ennek örömére egy beszéddel is készült, amit itt tudtok megnézni:

Nagyrészt a másság elfogadása, a többség és a kisebbség viszonya volt a téma. Cook a 60-as évek Alabamájában nőtt fel, ami melegként nyilván nem volt egyszerű feladat, mint megtudjuk, a diszkrimináció elsöprő erővel volt jelen arrafelé. A beszédben a vezető kitér az Apple elfogadó politikájára is, egyrészt beszél az Employment Non-Discrimination Act (ENDA) támogatásáról, ami a dolgozók beilleszkedését segíti elő, és nem engedi meg a kirekesztést. Másrészt megemlíti a fogyatékkal élők támogatását olyan szoftverekkel, ami segíti őket használni az eszközeiket. Ezeknél a fejlesztéseknél soha nem nézték a megtérülést, csak azt, hogy azok is megtapasztalhassák a technológiai fejlődést, akiknek valamelyik érzékszervük sérült.

A hangulata miatt egyből beugrott Steve Jobs híres stanfordi beszéde. Én elsőre ezeket a különbségeket fedeztem fel.

Tim Cook csokornyakkendőt viselt. Jobs talárba öltözött.

Tim Cook Robert Kennedyről, Martin Luther Kingről és Nelson Mandeláról beszélt. Steve Jobs saját magáról.

Tim Cook alapvető élménye a kirekesztés, a mássággal szembeni félelem. Jobs élménye az események összekapcsolódása, a szeretet, a veszteség és a halál.

De mindkét beszéd alapvetően ugyanarról szól: hogyan találták meg magukat. Egy született szónok és egy tanultabb beszélő előadásában. Mindkettő jó egyébként.