Az Apple tegnap bemutatta nemhogy az idei év, de az elmúlt tíz év legfontosabb Apple-fejlesztését: az M1 SoC-et. Ne, senki ne nevezze processzornak, mert az Apple megoldásai eddig sem voltak azok, de ez az M1 aztán végképp nem az. CPU magok, GPU magok, Neural Engine és memóriablokkok egybeütve.
Lehasaljunk előtte? Tényleg olyan jó? Kezdjünk el gyorsan gyanakodni.
Sokkal gyorsabb, mint az előző generációs Mac-ek? Könnyű portolás, egyszerű fejlesztés? Minden programot futtat? Keressük meg együtt, hol hibádzik a képlet. Hogy hol az átverés.
Először nézzük a teljesítményt. Olyanokat hallottunk, hogy hihetetlenül gyors, minden egyszerűen csak megnyílik, nem kell várni, és a weboldalon azt is olvassuk, hogy 3,5-szer gyorsabb az M1 CPU-ja, és ötször gyorsabb a GPU-ja, mint az előző generáció, miközben az energiatakarékos és a teljesítménycentrikus magokkal úgy egyensúlyoz, hogy ne fogyasszon sokat.
Na jó, de mi az, hogy előző generáció? Lehet, hogy az Apple ezért adott ki év elején egy Core i3-as procis MacBook Airt, hogy elmondhassa, mennyivel gyorsabb a saját szilikon?
NEM. Az apróbetűs szövegből kiderül, mivel hasonlították össze a teljesítményt:
A tesztelést az Apple 2020 októberében végezte a MacBook Air Apple M1 chippel és 8 magos GPU-val szerelt prototípusain, valamint 1,2 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzorral szerelt sorozatgyártott modelljein. A teszteléshez használt mindegyik modellben 16 GB memória és 2 TB-os SSD-tároló volt. A tesztelés a Final Cut Pro 10.5 kiadás előtti verziójával, egy 55 másodperces, 4096 x 2160 képpontos felbontású, 59,94 képkocka/másodperces sebességű 4K-s Apple ProRes RAW multimédiás anyagot alkalmazó projekt Apple ProRes 422 formátumra való átkódolásával történt. A teljesítménymérések adott számítógépes rendszereken történtek, és a MacBook Air hozzávetőleges teljesítményét mutatják.
Vagyis az i7-es MacBook Airekkel, tehát egy i3-ashoz képest még nagyobb a teljesítménynövekedés. Hogy ez most single core vagy multicore vagy mi, azt jó lenne látni, nyilván egy négymagos és egy nyolcmagost multicore-ban nehéz összehasonlítani, különösen a differenciált teljesítmény miatt, de mindenképp a nyolcmagos nyer kiemelkedően.
Na jó, de mi az, hogy akár 18 óra üzemidő? Akkor biztos csak ki van nyitva a macOS, de nem csinálsz semmit, nem?
NEM. A 18 órás üzemidőt filmlejátszás mellett mérték le, Apple TV app futtatása mellett. Ami sokkal közelebb áll a valódi használathoz, az a wifis netezés, amit viszont 15 órának ígér az Apple. A szám teljesen életszerű, nem véletlen, hogy az előző posztomban pontosan 15 órát írtam én is: ha fogsz egy méretben hasonló iPad Prót, és a benne lévő akksi és a MacBook Air-ek akksinagyságát arányosítod, akkor pont 15 óra jön ki a wifis netezésre. Hiába van itt több mag, egységnyi akksikapacitás ugyanarra a futási időre jogosít, mint az iPadekben.
Na jó, de ez a sebességnövekedés biztos elolvad, ha x86_64 appokat akarsz futtatni, nem?
NEM. Az Apple mostani launch-ában az a zseniális, amiben az Apple mindig is jó volt. Ha nem képes egy váltást minden aspektusában megkönnyíteni, sőt, a váltást egy nagyon is kívánt állapotnak bemutatni, akkor megette a fene az egészet. Van Windows 10 ARM-ra, mint ahogy a világ első tableteinek nagy részén is szerintem XP futott. Csak hát minek, ugye, megmaradt vásári mutatványnak.
Az Apple a Universal appokra helyezi a hangsúlyt, vagyis olyan package-ekre, amik Intel és M1 verziót is tartalmaznak, vagyis bármilyen Macen lehet futtatni őket. A lényeg itt az volt, hogy minden fejlesztő képes legyen gyorsan létrehozni az Universal kódot, és ez sikerült is meglépni állítólag. Valaki egy napos fejlesztésről, valaki fél órásról beszélt: kijelölöd, mikre van szükséged, miket használsz, és kattintasz.
Ha a fejlesztő nem lép, vagy régi x86-os appot futtatnánk, még mindig ott van a Rosetta 2, ami átfordítja futás előtt a kódot, hogy mehessen M1-en is.
Na jó, de az így futtatott appok nem lesznek-e nagyon lassúak a korábbiakhoz képest, itt is kijön-e az M1 előny?
Erre vonatkozóan pontos infó nincs, Craig azonban elmondta a tegnapi videóban, hogy a Rosettán futó alkalmazások még mindig gyorsabbak M1-en, mint a korábbi Mac rendszereken (nem tudni, mihez hasonlította, de gyanús, hogy az i7-es MacBook Air-t vette alapul). Lassabb biztos nem lesz, legfejlebb az elindításnál lehet egy kicsit várni. Tesztekből majd kiderül, mennyit.
Na jó, de most behúznak minket egy baromi drága világba, ahol nincs többé olcsó laptop, meg bütykölés.
EZ RÉSZBEN IGAZ, de sokkal korábban megtörtént. Az Apple nem kínált soha olcsó gépeket. Áremelést sem hajtott végre a belépő szinten: most sem ment az ezer dolláros beugró laptopár fölé, és nem is számítok drágulásra. Nem szerették a bütykölést sem, akadályozták, ahogy csak tudták. Ami most történt, hogy a memória is integrált, nem cserélhető, nem bővíthető (jelenleg pedig maximum 16 GB támogatott), vagyis egy újabb bütykölés, ami lehetetlenné válik.
Na jó, de meddig lesz Rosetta 2? Mi van, ha jövőre kinyírják, és ott maradok a régi appjaim nélkül?
SOKÁIG ITT LESZ. Az eredeti Rosetta, ami a PowerPC-s appokat engedte inteles Macen futni, 2006-2011 között volt elérhető, aki meg akart, nem frissített OS X Lionra, és továbbra is használhatta. De ne higgyétek, hogy 2020-ban van bárki, aki így tesz még. Megtalálta a helyettesítő appot, és kész. A Rosetta 2 velünk lesz évekig, de a Universal apps miatt sokkal korábban feleslegessé válik, mint az eredeti Rosetta.
KONKLÚZIÓ
A helyzet az, hogy a számítógépek lassan megszűnnek annak lenni, amik voltak a kilencvenes-kétezres években. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk az összeválogatott alkatrészeket, nem azt mondom, hogy nem lesz ilyen, de inkább a pró arcok építik maguknak a spéci vasakat, a mindennapos felhasználóknak, akik előbb adják el a gépeiket, minthogy bütyköljenek, meg bővítsenek, ez úgyis mindegy.
A lényeg: kérjetek mindig sok memóriát a gépbe, sokkal fontosabb például most 16-tal és nem 8-cal kérni az M1-es Maceket, mint valaha, de ennyi a változás az átlagnak.
A többi kábé az, aminek látszik. Nem tudtam nagyon belekötni. Egy sokkal gyorsabb gép, ami immár tökéletesen összedolgozik az iOS-eszközökkel, miközben nyitva marad még a Rosetta 2 élettartamáig az Intel appokkal is. Egy olyan gép, ami egészen új teljesítmény-fogyasztás görbét rajzol fel az otthoni gépek számára, ahol az ARM immár előny, és nem hátrány.
Plusz úgy tervezték meg, hogy a mai folyamatokra és a maximális biztonságra legyen kihegyezve, tehát az egész sokkal előremutatóbb, mint a nyers teljesítmény és a tranzisztorszám növelése.
Valószínű, hogy egy új korszak nyitányát látjuk most, és az Intel, ahogy korábban írtam, a dízelmotor sorsára jut. Sok helyen megmarad, főleg ipari területeken, de aki személyautót - személyi számítógépet - vesz, ennél már sokkal jobbat akar majd.
Jelenleg: Apple gépet.
szucsadam
2020.06.23. 16:51
Címkék: vélemény
A dízelmotoros autók kilátásai nagyjából ugyanazok, mint amilyen kilátások az új Intel előtt állnak, pontosabban azelőtt, amivé a cég tegnap este vált.
Mert mit állítunk a dízelmotoros autókról?
- Régen a legköltséghatékonyabb utazási formát jelentették a benzines társakhoz képest, ma már ez egyáltalán nem biztos az átlagos autók körében. Ha izomgépet veszünk, ez persze nem így van, de az átlagfelhasználó igényei egészen máshol vannak
- Ma már egyre kevesebben akarnak dízelautót venni. Használtban inkább a benzinesek, újban az elektromosak és hibridek mennek
- Olyan állításokat hallunk, hogy már ne vegyen senki új dízelautót, mert senkinek nem tudjuk majd eladni, annyira megváltozik a világ öt éven belül.
Igaz ez az Intelre? Még nem, de egyértelmű, hogy az Apple tegnapi lépése, meg annak következményei után mindhárom állítás ülni fog... valamilyen szinten. Egész egyszerűen vége van az Intel CPU-hegemóniájának. Ez már nem az a “majd meglátjuk, mit lépnek erre” történet. Valaminek tegnap vége szakadt, és ennek a valaminek egyenes következménye lesz, hogy két év múlva, amikor az Apple megvalósítja az “egy architektúra mind felett” elvét, akkor minden Apple-felhasználónak kicsit fura lesz azt mondania egy x86-os gépre, hogy én "azt veszem".
Miért veszed azt?
Hátööööö
Gondolkodjunk el rajta, mit mondunk két év múlva. Mert az Apple-t tekinthetjük ugyan egy különálló szigetnek, legyinteni rá, hogy ez csak az ő agymenésük, de basszus. Hány iPhone-használó van, akinek (x86-os ofkorsz) Windows laptopja van? Rengeteg. Mellette mondjuk iPad, Apple Watch, de a számítógépet csak nem akarják lecserélni, ismertet az ismeretlenre. Van is egy szó azokra, akik Winről Macre váltanak: switcherek. Kevesen akarnak vagy hajlandóak megtanulni valami bizonytalan dolgot, az ismert ellenében.
És mi van, ha az ismert az, amire váltanak? Ha Mac-esnek lenni lesz az unswitcher? Mi van, ha azt a rendszert, logikát, kinézetet kapják meg, amit az iOS-szel megismertek, meg egy állítást, hogy az a gép mindent futtat, de legszívesebben a saját dolgait, amiket eddig is használtunk már? Mi van, ha mellé azt is ígérik, hogy ezentúl a laptopjuk és asztali gépük is része lesz az Apple ökoszisztémának, hívásokat bárhol felvehet, jelszavai mindenhol ott vannak és így tovább? Nem ez lesz az evidens választás?
És ha egyre többen úgy döntenek, hogy akkor ez a jó döntés, akkor vajon egy idő után hogy néz a közösség az x86-ra? Nem azt mondják, hogy
“Miért vennék x86-os gépet? Nekem fontos a kompatibilitás!”
Tehát ugyanaz az érv szólhat majd a Mac MELLETT, mint most a Mac ELLEN.
A Mac mindig is a cég kiindulópontja volt, egyben kissé megtűrt szerepben volt, hiszen pénzt nem sokat hozott a konyhára, úgy összességében. Mekkora a Mac részesedése világviszonylatban? 8%. Mennyi az iPadé? 36% Apple Watch? 55%. iPhone? 14%. A Mac vagy a legelső dolog volt, amit az ember az Apple-től megvásárolt, vagy a legutolsó. Ez most teljesen átalakul, és ugyanolyan vagy még fontosabb szerepet kap az ökoszisztémában, mint mondjuk egy iPad. Mert az iPad egy oldalkocsi, a munkagépünk viszont esszenciális, központi probléma. Ha az vált, vált minden.
Az ARM-ra áttérés korábban a Microsoftnak is fontos volt, de ennyire, mint az Apple-nek, nem. Érthető, nekik nem ennyi minden múlt rajta. És nekik nem volt egy olyan hierarchikus, szorosan kapcsolódó és mozdítható fejlesztői közösségük, akiknek a seggüket kinyalták, hogy minél könnyebb és természetesebb legyen az áttérés. Viszont az Apple farvizén muszáj lesz nekik is komolyan venni magukat ezen a téren, egyrészt mert Cupertino húzza magával őket az Office és egyéb szoftver ellátottságának igénye miatt, másrészt mert nem engedhetik meg, hogy legyen egy olyan klub, ahol minden sokkal érthetőbb, minden sokkal egyszerűbb a felhasználónak, mindenen ugyanaz a rendszer fut, és többé nem kell megszokni semmit, mert ez a klub gyorsan A Klub lehet, aminek a növekedésére többé semmilyen hatásuk nincs. Muszáj, hogy lépjenek mások is erre, muszáj reagálni, mert jelenleg nincs annál kúlabb, mint amit az Apple állít.
Az intelre a szervertermekben is rájár a rúd. Az AMD az Epyc sorozattal adott ki olyan szerverprocesszort, ami kevesebb pénzért sokkal nagyobb teljesítményt ad, mint amit a korábban 99%-osnál is nagyobb piaci részesedéssel rendelkező Intel kínált. Az AMD megoldásai nagy teljesítmény igénye esetén sokkal jobbak, de itt sok év lesz, míg végigfut a folyamat. Egy szervert addig nyüstölnek, ameddig le nem rohad róla a rozsda, laptopokat az ember azért 3-5 évente azért vesz. Mégis, ugyanaz az gondolat fogalmazódik meg most sok emberben, legyen szó szerverekről vagy laptopról: na jó, még kivárom, hogy ez a vas leálljon, addig használom az Intelt, de
az hétszentség, hogy a következő gépem nem Intel lesz.
Nem látszik még, hogy ez a reakció végigsöpör-e a teljes piacon, vagy csak az átlag consumerek körében lesz igaz, esetleg "csak" az eleve iOS-használók mondják majd ezt. Valószínűbb, hogy A Klub, ahol minden könnyű és egy kézben van, túlhalad a saját határain, és mindenkit bevonz, akinek megtetszik a fenti gondolat. Hogy ez hol hány százalékos piaci részesedést jelent, azt most nehéz megmondani. De a dolgok baromira felgyorsulhatnak, és van egy olyan forgatókönyv, hogy az Apple olyan óriássá nő hamarosan, amit el sem tudunk képzelni.
Kábé akkorra, amikor a dízelmotort már nem akarja a kutya sem.
