Amikor az Apple idén piacra dobta az első 64 bites mobilprocesszort, az iPhone 5s-ben, iPad Airben és iPad miniben található Apple A7-et, senki sem tudta, hogyan reagáljon rá. Az Apple azt állította, hogy a processzor kétszer gyorsabb lett, mint elődje, a 32 bites A6-os, csak épp arról nem beszélt, hogy ennek semmi köze a bitekhez, a turbo boostot egészen máshol kell keresni. A piac erős izgalmi állapotba jött a 64-es számtól, míg a konkurens gyártók azonnal ekézni kezdték az Apple-t.

A legviccesebb, vagy objektíven nézve a legszomorúbb talán a qualcommos Anand Chandrasekher esete volt, aki szakmailag abszolút védhető módon azt állította, hogy a 64 bitnek kompatibilis szoftverek hiányában semmi előnye nincs a 32 bites csipekhez képest. Aztán nem sokkal később a Qualcomm kiadott egy nyilatkozatot, miszerint a 64 bit nem felesleges, hanem létfontosságú, Chandrasekhert meg villámgyorsan eltávolították vezetői pozíciójából. Nem azért, mert hülyeségeket beszélt, hanem mert igazi kommunikációs katasztrófa volt így nekimenni az Apple-nek.

Azóta viszont egy másik qualcommos szakértő elmesélte, hogy pontosan mi folyt a háttérben, hogyan reagált a processzortervező iparág az Apple A7-esre. És hát kiderült, hogy meglehetősen sokkos állapotba kerültek a bejelentés után:

"A 64 bites csip olyan volt, mint egy erős gyomros. Nemcsak nekünk, hanem az egész iparágnak, tényleg. Ott álltunk leesett állal, megdöbbenve, felkészületlenül. Nem a hatalmas teljesítménykülönbség miatt, most még nem, mert a legtöbb szoftvert 32 bitre optimalizálták. De mégis plusz 32 bitről beszélünk és hirtelen mindenki ugyanilyet akart magának.

Pedig a 64 bites csipek ütemtervével még sehol sem tartottunk, mert senki sem gondolta, hogy a piacnak szüksége lenne ilyesmire. Ebbe az irányba tartott az evolúció, tudtuk, hogy szép, hogy ez a jövő, de a jelenlegi körülmények közt senki sem gondolta időszerűnek.

De amint megjelent az Apple a 64 bites processzorával, mindenki ugyanilyen akart magának. Az Apple tökön rúgta az egész piacot. Aláztuk a terméket, de valójában elég nagy volt a pánik a gyártók között."

Azóta egyébként már számos elemzés próbálta megragadni a 64 bit előnyeit. A lényeg azonban kiderült a tesztünkből: egymásmellé raktuk az összes iPadet és megnéztük, mennyit gyorsult hét modell alatt a tabletpiac, majd azt, hogy miként alakult az Apple A-processzorok teljesítménye a mobil Intel-csipekkel összevetve:

A tesztből kiderült, hogy ilyen fejlődési ütem mellett az Apple processzora két éven belül pariba kerülhet az Intel ultrabook processzoraival. Tudjátok, ezek kerülnek a MacBook Airekbe, meg egy rakás gyártó könnyű laptopjaiba. Ezen a ponton már laptopcsipként is funkcionálhatna az Apple A9-es, és ebben a közegben már szükség lenne a 64 bitre. Persze mindez csak papíron tűnik ilyen egyszerűnek, nyilván a Geekbench sem mutat meg mindent egy processzor sebességéből és a fejlődési ütem sem lesz feltétlenül olyan lendületes a későbbiekben, mint eddig, ettől függetlenül a trendek látszólag egy irányba mutatnak.