Állandó téma lett mostanában az Apple-termékeket gyártó kínai munkások helyzete, rövid idő alatt kialakult annak a népnyúzó kaptalista vállalatnak képe, amelyik öngyilkosságba hajszolja az embereket lehetetlen elvárásaival. Egyrészt persze senki sem tagadja, hogy egy kínai gyárban dolgozni nem a világ legjobb melója, másrészt meg fontos tisztázni, hogy lényegében az összes nyereséges nagyvállalat azon a környéken gyártat, és akármelyik üzemet nézzük, nagyjából hasonlóak a munkakörülmények. Az Apple azért került a célkeresztbe, mert a legsikeresebb mindegyik cég közül, de Ádám már írt korábban erről egy remek posztot.

A szakma a jelenséget Nike-hatásnak nevezi: a kilencvenes években a divatcég került a figyelem középpontjába, hasonló okokból, hasonló helyzetben. Bár nemcsak a Nike üzemeiben voltak rosszak a körülmények, a közvélemény nyomására a vállalat szigorított az előírásokon és egyre nagyobb nyilvánosság mellett folytatta a termelést, hogy bizonyítsa, szó sincs óriási visszaélésekről.

Hasonló történt az Apple-lel: amellett, hogy egyre komolyabb szabályokat kényszerít gyártópartnerére, a Foxconnra, most beengedte az ABC riporterét a kínai üzembe, hogy tudósítson bármiről, amit ott tapasztal. Nem szabták meg a riporter útvonalát, arra ment, amerre akart, azzal beszélt, akivel akart.

Bill Weirt leginkább a munkafolyamatok lepték meg: hogy a gyárban, akár egy kis szériás olasz sportautó-építő üzemben, kézi erővel dolgoznak. Egy iPhone elkészítése például 141 lépésből áll. Vagy ott van az iPad, ami öt napig készül és körülbelül háromszáz kézen megy át, mire dobozba kerül.

Érdekes az is, hogy a dolgozók jelentős része nem is látta még a kész terméket, fogalmuk sincs arról, hogyan néz ki, aminek egy kis darabkáját ők szerelték össze 12 órás műszakban. Egyikük azt üzente a riporteren keresztül a vásárlóknak, hogy vigyázzanak az Apple-termékeikre, mert sok munkájuk van benne.

Weirt meglepte a dolgozók átlagéletkora, harmincnál idősebb embereket nem látott, többségük 18 körüli volt. A munkakörülmények a riport szerint egyébként nem különösebben rosszak. Talán csak az épületek köré kifeszített hálók voltak nyomasztóak, ami igazi kínai megoldása annak a problémának, hogy az emberek korábban időnként leugráltak a tetőkről öngyilkossági szándékkal.

Ugyanakkor a környezet a Foxconn hatalmas városában legalább annyira kellemes, mint bármelyik amerikai üzemben, van internet kávézó, focipálya, oktatóközpont, és az emberek nagyjából ugyanarra panaszkodtak, mint bárhol máshol a világon: a kajára, a fizetésekre és a hosszú munkára. Persze 12 órás műszakokkal itt tényleg hosszú a munkaidő.

Arról nem is beszélve, hogy utána sem nagyon szórakoztató az élet: a legtöbben az ipartelepen belül élnek hétfős szobákban, amik körülbelül olyan hangulatúak, mint egy lepukkantabb magyar koleszszoba, bár tény, hogy a közeli Sencsenben, vagy még inkább Hong Kongban sincs nagyobb élettere egy átlagos polgárnak, ezen a környéken egyszerűen kevés a hely.

A videón látszott néhány szunyókáló ember is: a munkaidő alatt kétszer egy órás kajaszünet van, és ha valaki elég gyorsan betömi az ételt, még marad egy kis ideje aludni is.

Szóval nem egy szuper állás a Foxconnak dolgozni, de Kínában vannak ennél bőven rosszabb melók is, és főleg azért kígyóznak hosszú sorok a munkaerő-felvételi iroda előtt, mert vidéken sokkal több munkával is csak sokkal kevesebb pénzt lehet keresni.