Viktortól kaptuk ezt a megható történetet szerelemről, megcsalásról és egy viharos románcról. Enjoy.

Minden olyan szépen indult. Szerelem volt első látásra. Rögtön két éves hűséget fogadtunk egymásnak és onnantól kezdve minden percünket együtt töltöttük. Voltak nehézségek, de melyik kapcsolatban nincsenek? Múltak a hónapok, a rózsaszín köd tovaszállt, és a lángoló szerelem csendes lángocskává szelídült.

Egyre gyakoribbak lettek a resetelések, mindennapossá váltak a türelmetlen szóváltások, és ha úgy volt kedve a drágámnak, percekig nézhettem a szürke kijelzőt. Persze mások előtt tartottam magam, nem beszéltem a gondjainkról. Nem akartam nézni az elégedett, kárörvendő arcokat: "Mi megmondtuk, hogy csak egy hájpolt szar." Azt már nem, lerendezzük családon belül.

Aztán körülbelül fél év után választás elé kerültem. Vagy nézem a kapcsolatunk maradék másfél évében a fekete kijelzőt, vagy elengedem. Három hétig nem hallottam felőle. Titkon reménykedtem, hogy visszakapom, és megbocsájtunk egymásnak. Nem így történt. A szervízesek  közölték, hogy semmiről nem tehetek, de ezt a kapcsolatot nem lehet erőltetni. Soha többet nem láttam. Máig furdal a lelkiismeret, hogy talán túl sokat vártam tőle.

A második egy kérészéletű kaland volt. Szinte egyéjszakás. Nem mondom, hogy nem volt izgató kihámozni a fóliából és nem csapott meg az érintetlenség illata, de a sors két napot adott nekünk csupán. Mintha éreztük volna, hogy ez a végzetünk, kihasználtunk minden percet. Aztán harmadnap reggel már nem engedte hogy beírjam a pin kódot. Tehetetlen voltam. A szervízesek elkövettek mindent, de nem tudtak segíteni. Azt mondták ez egy nagyon ritka és kivételes hiba, de megpróbálják megjavítani. Legbelül éreztem, hogy nem érinthetem többé.

Közben eltelt három hét és megkaptam a harmadik, legújabb darabot de valami megváltozott. Már nem vártam annyira mint az elsőt és a másodikat. Elvoltam az ideiglenes Nokiával, és bár ez a kapcsolat korántsem volt annyira különleges, mégis kitartottam mellette. Olyannyira, hogy az új telefon pár napig kibontatlanul hevert a fiók mélyén. És az ideiglenes partner mindent megtett, hogy a kedvemben járjon. Tökéletes hangminőséggel és egyhetes akkuidővel próbálta feledtetni régi kalandjaimat.

Persze férfi vagyok, azaz egy hálátlan, szemét disznó. Egyik este titokban regisztráltam a harmadik jelöltet és próbáltam úgy tenni, mintha mi se történt volna. De hamar kiderült, hogy kettővel egyszerre elég kényelmetlen élni. A kis Nokiát  elnyelte a fiók gyomra.

Eltelt egy hónap és mivel már nem voltak túlzott elvárásaim, jól megvoltunk. Mindennapi  töltés, cserébe az e-mailjeimet újra emberhez méltó módon olvashattam.  De ez már nem az volt, mint az első. Inkább csak megszokás. És titokban mindig ott volt a félelem, hogyha úgy tartja kedve, holnaptól hátat fordít nekem. Ez lett a vesztem.  Megérezte bizonytalanságomat, és lecsapott.

Tegnap óta nincs wifim. Pontosabban van, kivéve ha valamit online szeretnék megnézni. Ha böngészésre vágyom, vagy bármi másra, amihez internet kell, kikapcsol. Ha telefonálok, visszakapcsol, de ahogy abbahagyom a hívást, újra kikapcsol. Úgy játszik velem, mint macska az egérrel.

Mindent kipróbáltam amit a Google ajánlani tudott. Ha van bármi megoldás akkor  abban nem szerepelnek  a  wifi, problem, network, reset, router, iphone, solution, settings szavak. Nem sajnáltam azt a pár órát, amit különböző resetelésekkel, backupolásokkal töltöttem. Leszámítva, hogy semmi értelme nem volt. Viszont rájöttem, hogy nem is olyan fontos a wifi a telefonomba.

Megtanultam wifi nélkül élni, és közben egyre gyakrabban sandítok a fiók felé. Lehet, hogy a Nokia megbocsájtana? Nem merem elővenni a tartalékost, mert félek, hogy éjjel, mikor senki sem látja, egy vékony, fehér zsinór fonódik a nyakam köré.