Appleblog

Az Apple telefonja mellett olyan sziklákat rengető döntések kaptak helyet, mint a Wikipédia létrehozása, a Napster megszűnése, vagy a Facebook és a Twitter megalapítása. Az évtized legemlékezetesebb webes pillanatait a International Academy of Digital Arts and Sciences szakértői testülete választotta ki a tíz év során kínálkozó sokmillió pillanat közül.

A Webby Awards díjjal általában weboldalakat, zenészeket, filmeket értékelnek, de a mostani összeállítás inkább a webkultúra mérföldköveit vette sorra. "Olyan eseményeket kerestünk, amik megváltoztatták az internetet és az emberek életét" - mondta Michel Davies ügyvezető.

Az Apple telefonjának 2007-es bejelentését pedig ilyennek ítélte meg a zsűri, a telefonos webböngészés rögös és kihívásokkal teli útvesztőjében az iPhone világítótoronyként adta meg millióknak a kényelmes zsebböngészés élményét. Emiatt nyolcadikként be is került az évtized best of-jába.

Az évtized legjobbja a Craigslist apróhirdetési site lett. Ezt követi a Google AdWords szolgáltatása. A harmadik helyet a - szerintem legzseniálisabb - Wikipédia 2001-es indulása kapta. Havonta 65 millió látogatót csábított 2009-ben.

A Napster-fájlcserélő 2001-es kivégzését szintén történelmi pillanatnak választották. A többiek: a Google kimegy a tőzsdére (2004), az online videók terjedése (2006), a Facebook közösségi portál (2006), az internet amerikai választásokkor betöltött szerepe (2008) és az iráni Twitter-forradalom (2009).

Na itt egy igazán vicces történet a szuperarrogáns Steve Jobsról. Történt, hogy a Little App Factory levelet kapott az Apple-től: a kaliforniai cég jogászai arra kérték a vállalatot, hogy az változtassa meg az iPodRip nevű program elnevezését, az mp3-lejátszó nevét ugyanis csak az Apple használhatja. A cég vezetője, John Devor hosszú levélben könyörgött felmentésért az Apple-nek, de ami a legmegdöbbentőbb, hogy maga Steve Jobs válaszolt. Ami fantasztikusan viccessé teszi a sztorit, az a két levél karakterszámának és a vele elért hatásnak az aránya.

Kezdjük Devon levelével:

Kedves Mr. Jobs

 

A nevem John Devor, a Little App Factory nevű vállalat társtulajdonosa vagyok, valamint régi részvényese és vásárlója az Apple-nek. Valószínűleg nem tud róla, de a közelmúltban levelet kaptunk az Apple jogi osztályától, amiben arra hívták fel a figyelmünket, hogy az iPodRip-nevű programunkkal megsértettük a bejegyzett védjegyekre vonatkozó szabályozást, éppen ezért megkértek minket, hogy változtassuk meg az elnevezést.

 

Már 2003 óta áruljuk ezt a programot, amivel a felhasználók az iPodokon és iPhone-okon tárolt zenéket, videókat, filmeket tudják lementeni a számítógépre, ha valamilyen komoly hardverhiba miatt eltűnnének azok a Macről. A célunk az volt, hogy a legjobb minőségű termék mellé a legjobb minőségű szolgáltatást adjuk: hogy ha kellemetlen helyzet adódik, akkor arra egy Apple-höz méltó választ lehessen adni. Úgy gondoljuk, hogy sikerült célunkat elérnünk, hiszen közel hatmillió ügyfelünk, köztük Apple-alkalmazottak, zenészek, művészek használják a programot. Sokat tettünk azért, hogy néhányan közülük az Apple felhasználói maradjanak, és ne hagyják el a céget a veszteség után rossz szájízzel. Attól tartunk, hogy a névváltoztatás után sokan valamelyik konkurensünk termékét választják majd, amik sokkal kevésbé szolgálják ki az elvárásokat, mint az iPodRip (van például olyan program, ami csak havidíj ellenében hajlandó működni).

 

Biztos vagyok abban, hogy az Apple-nek semmilyen kárt nem okoz az iPodRip-név vagy az ikonunk használata, figyelembe véve, hogy milyen remek másodlagos szolgáltatást nyújtunk az Apple ügyfeleinek, ami az önök számára sok visszatérő vásárlót jelent. Sőt, tudjuk, hogy az Apple supportja és a bolti alkalmazottak is előszeretettel ajánlják ezt a programot a vásárlóknak, ami szintén azt bizonyítja, hogy valamit jól csináltunk.

 

Éppen ezért lenne szükségünk segítségre a márkanév megőrzésére, hogy megvédhessük vállalatunkat és a több ezer munkába fektetett órát. Célunk, hogy megteremtsük a Mac-szoftverekkel szemben elvárható legmagasabb szintű felhasználói élményt. A közelmúltban az iskolából is kimaradtam, csak hogy folytathassam utam Mac szoftverbirodalma felé, amihez az inspirációt ön nyújtotta nekem.

 

Hálásak lennénk, ha bármit tudna tenni az ügyünkben.

 

A legjobbakat,

 

John Devor.

Na és Steve válasza?

Változtassátok meg a program nevét. Nem nagy ügy.

 

 

Steve

 

Sent from my iPhone

 

Azóta a programon iRipnek hívják, és az iPodra emlékeztető ikont is lecserélték.

Van a humornak az a nem elmagyarázható válfaja, amit ez a videó is megtestesít. Mert önmagában nem vicces a szöveg, a dallam, vagy a képek, de mindezek együtt ütnek: ahogy egy romantikus témára Windowsról énekel a fickó, ahogy felvezeti a feszültséget, majd ahogy a refrénnél megjelenik a megváltó képe: az egész röhejes, ostoba, és rendkívül szórakoztató. Bocs Microsoft, ők már ideát vannak.

Méghozzá ötvenezerért, ötvenezer dollárért, ennyiért lehet hozzájutni ahhoz a géppel írt, de kézzel szignózott levélhez, amit Jobs azzal zár: ha van még kérdés, hívjon, írjon.

Naná, hogy nem mostanában készült, az Apple vezérét gondolom még maga az Egyesült Államok elnöke sem hívogathatja kényére-kedvére (viszont nukleáris töltetű rakétát nyugodtan lövethet a házára), ezért is érdekes ez a '77-es dokumentum, amiben az Apple I. főbb jellemzőiről tart értekezést Jobs. Megjegyzi, hogy a legtöbb ASCII-billetyűzettel hajlandó együttműködni a gép, és elvileg a Sony-kijelzővel sem lesz probléma. Bizony, volt idő, amikor még kijelző és billentyűzet nélkül készültek az Apple-gépek. Sőt, igazából csak fadobozba szórt nyomtatott áramkörök voltak.

Az ötvenezer dollárért persze nemcsak a levelet kapjuk meg, hanem az eredeti gépet, leírást, a szállítódobozt, amin feladóként Jobs szüleinek címe szerepel, szóval egy rakás relikviát.

Itt lehet licitálni.

És nem indul. Illetve indul, a ventilátorok felpörögnek, de a monitor makacsul sötét marad.

Próbáltam kurblinyílást keresni. Nincs.

Na de a történet: egyik kollégám hozta be ezt a gyönyörűséget, ami annak előtte a Cash Flow szerkesztőségében szolgálta ki újságírók generációit.

Komolyan azt hittem, hogy az Ocarina-nevű körtemuzsika-alkalmazás után már nem tud hova tovább fejlődni a világ, de ennek ma reggel vége szakadt, amikor megláttam a Blowert. A kétszáz forintos program egy porszívó-hangon zúgó ventilátor, ami az iPhone hangszóróját használva fújja el a dolgokat.

Igen.

Elfújja a dolgokat.

A videót megnézve őszintén szólva nem hittem el, hogy a Blower működik, úgyhogy 6 óra 54 perc magasságában letöltöttem, Dórától kértem egy teamécsest, meggyújtottam, és vártam, ahogy felsül. Nem sült fel.

Elfújta.

Most már legalább tudom, hogy a Blower tényleg működik, jelenleg, 7 óra 00 perckor csak abban vagyok bizonytalan, hogy mégis mi értelme van ennek a baromságnak. Gyanítom, hogy elég jól lehet csajozni vele, képzeljük csak el, ahogy este a diszkóban a fickó odalép a nőhöz, előkap egy gyertyát, aztán elfújja azt az iPhone-nal. A bugyi garantáltan lecsúszik. Megáll az ész.

Nem kell valakinek 150-ért?

Naná, hogy készül, a Windows 8 első kapavágása is megvolt, mindez azért hír mégis, mert most nemcsak egy logikus következtetés van a háttérben, hanem konkrét pletyka: a MacRumors úgy értesült, hogy az Apple elkezdett dolgozni a Mac OS X 10.7-esen.

Az irány nyilván régóta ismert a cég előtt: mivel a kaliforniai vállalat általában öt-tíz évre előre kidolgozza terveit, majd azokat csak a menet közben bekövetkezett változásoknak engedve finomítja, nem most fogják kitalálni, milyen lesz az új nagymacska. Azt mindenesetre bennfentesek tudni vélik, hogy elsősorban a Snow Leopard magját használja majd, ami szintén nem nagy meglepetés, hiszen pont a mag az, amin a 10.6-osra készülve sokat dolgoztak.

A MacRumors úgy véli, hogy vannak már többé-kevésbé működő buildek is a 10.7-esből, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne hátra még egy-két év a premierig. De valamilyen kód már le bír futni, na. Egy almakereső, ilyesmi.

2010-2011-ig várhatóan rengeteg pletykát olvashattok majd arról, hogy milyen lesz az új OS, hogy aztán a premierkor kiderüljön, hogy milyen lesz valójában.

Megmondom őszintén, utálom a lejátszót. Az oké, hogy rengeteg tartalom jelenik meg általa a neten, de a böngészőm összes stabilitási problémájáért a Flash a felelős, arról nem is beszélve, hogy többnyire azonnal túlpörgeti a rendszert, a processzorhűtő üvölt, a Core Duo izzad, az egész gép a Player rabszolgája lesz, amikor az elkezd dolgozni. U-tá-lom.

Szerencsére nemcsak nekem, hanem az egész világnak problémát jelent, éppen ezért az Adobe-nál elérkezettnek látták az időt, hogy rendbe szedjék ezt a romhalmazt. A 10.1-es verzió ennek megfelelően annyi újítást hoz majd magával, amennyit Flash még nem nagyon.

A legnagyobb jóság, hogy végre nemcsak a processzort, hanem a grafikus gyorsítót is felhasználja a lejátszó, szóval nem fog negyven százalékon izzadni a két mag, ha YouTube-ot nézünk, vagy egy nagyobb banner jelenik meg kedvenc híroldalunkon. Sőt, bizonyos esetekben ez lesz a feltétele annak, hogy az 1080p-s felbontású Flash-filmekkel is megbirkózzon a gépünk, aminek már csak azért is van jelentősége, mert a küszöbön vannak a nagyfelbontású YouTube-os videók.

Sajnos nekünk még várnunk kell az újdonságokra, mert a gpu-gyorsítás csak Windows alatt működik, ott is kizárólag az Nvidia-grafikus gyorsítóval szerelt rendszereken.

Az 1080p-s videók lejátszása viszont már benne van a bétában, kevesebb is az elvesztett képkocka, mint korábban, a 9to5Mac 2,26 gigahertzes MacBook Próját viszont még mindig túlterheli a lejátszás, a processzor végig maximumon dolgozott a teszt alatt.

Ezzel szemben ha a QuickTime-ra bízzuk a Flash-es tartalom lejátszását (amit bizonyos programokkal simán megtehetünk), a Core 2-es leterheltsége nulla közelébe esik vissza, a Mac némán dolgozik, a gpu végzi el azt, ami valójában tényleg az ő feladata lenne.

Ilyet meg még az nvidiás pc-ken sem lehet tapasztalni a 10.1-essel, szóval jó az irány, de azért még bőven van mit csiszolni a Flashen.

Ennél többet azonban nem lehet elmondani a Squaretrade most megjelent tanulmánya alapján. Az amerikai cég azt vizsgálta, hogy a vásárlás után kettő és három évvel a gépek hány százaléka hibásodik meg. Kiderült, hogy a netbookok valamivel megbízhatatlanabbak, mint a hagyományos laptopok, valamint az is, hogy a prémiumgépek néhány tizedszázalékkal tartósabb befektetésnek bizonyulnak.

Aztán jött a márkák rangsora. Ez:

Mint az látható, az Apple a negyedik legmegbízhatóbb gyártó az Asus, a Toshiba és a Sony után, lényegében a középmezőny élén foglal helyet. Akárhogy is, hároméves korára körülbelül minden hatodik hordozható Mac meghibásodik, ami azért sokkal jobb eredmény, mint a HP 25 százalékos aránya.

A Verizon egy bírósági beadványban állította ezt, szerintük ugyanis az AT&T elmulasztotta a szükséges lépéseket és beruházásokat akkor, amikor az okostelefonok egyre nagyobb teret kezdtek hódítani maguknak a piacon. Most meg ott állnak, és nem tudják teljesíteni a vállalt szolgáltatásokat.

A pereskedést egyébként az AT&T indította, szerintük a vetélytársuk olyan reklámokat készített, ami rossz színben tünteti fel őket. Állításuk szerint a "There's A Map For That" reklámok hamis képet festenek a vállalatról. A Verizon erre úgy vágott vissza, hogy a reklámok igazak, és az AT&T-nek fáj az igazság. Céges ovi.

Mintha csak a Verizon állítását akarná aláhúzni, egy manhattani mérnök beperelte az Apple-t és az AT&T-t, amiért olyat vállaltak be, ami nem tudnak teljesíteni. Pedig Francis Monticelli csak képeket akart küldeni, de a szolgáltató a vád szerint hosszú felkészülési idő után továbbra sem képes elfogadható MMS szolgáltatásra.

Korábban az AT&T a hiányos szolgáltatások valóságalapját maga is elismerte egy bűnbánó videóban, persze az előfizetőket ez nyilván nem nyugtatta meg. Az azonban biztos, hogy a kampány és a per is a Verizon malmára hajtja a vizet, főleg ha igazak a pletykák, és hamarosan tényleg ők is megkezdik az iPhone 3GS árusítását.

Minket ez csak annyiban érint, hogy továbbra is reménykedünk a nagy szolgáltatóbővítési hullámban, ami talán hazánk felett is átcsap jövőre.