Rólunk
A Face ID jóságát mutatja be ez a remek kis nyári, lazulós reklám:
Azon túl, hogy most már én is elismerem a Face ID előnyeit, elismerem a reklám iszonyúan eltalált hangulatát is. Amihez csak egyvalami tudna hozzátenni, és mondjuk lett volna is rá pénz:
A Samsung Galaxy S9 reklámok rendre nekimennek az iPhone-oknak, de a dél-koreaiak általában olyan ficsöröket emelnek ki a saját telefonjukkal kapcsolatban, amik a cupertinói készülékben tényleg nincsenek meg. Most azonban egy nagyon ostoba hirdetést sikerült összehozniuk, ami több is, mint ostoba: nyíltan hazudik.
Sok probléma van a reklámmal, az első, hogy egy 2014-es iPhone 6 teljesítményét hasonlítja egy 2018-as Samsunghoz. Ráadásul úgy, hogy megmutatja: szegény tulajdonosnak várnia kell 0,3 másodpercet valaminek a betöltődésére - a reklámban sem mutatnak többet, ránézünk a telefonra, fehér képernyő, vágás -, ráadásul olyan dolgokról beszélünk, ahol pont nem is kell várni (Wallett appban egy kártyára). A kisfilm végén a hölgy természetesen új telefont vesz, és mosolyogva élvezi a teljesítményt.
Az igazán félelmetes az, hogy ez a reklám direkt ilyen, nem azért, mert hülyék csinálták. Tényleg az a helyzet, hogy az álhírek működnek, ha nyíltan kijelentesz valami blőd dolgot, nem lesz rád nézve túlságosan negatív következmény. Sőt, lehet, hogy még jól is jársz vele.
Az egyesült államokbeli republikánus választók 30 százaléka szerint jó ötlet lenne lebombázni Agrabah-t. Az egy mesebeli város az Aladdinban. Őket - meg sok más hülyét, nem csak a republikánusokról van itten szó - például korábban direktben még senki sem szólította meg reklámokkal, hát akkor tessék.
Ha Justin Long nevét nem is, az arcát biztosan minden olvasó ismeri. Ő volt a “Get a Mac” nevű, Apple vs. Microsoft reklámkampányban a Mac guy. Ezek a reklámok voltak azok, amikel az Apple erős fogást talált a redmondiakon, Justin Longot pedig amikor meglátjuk, egyből beugrik, hogy
Így aztán a Huawei - a világ harmadik legnagyobb okostelefon-értékesítőjének - döntése, hogy őt kérje fel a Mate 9 és a Mate Book reklámarcának, eléggé egyértelmű utalás. Ez a két reklám ment le vele:
A Huawei állítólag szerette volna, ha egyértelműbb az utalás az Apple-re, de a színész és az ügynökség ebbe nem ment bele, így csak a homályos “a tech-szférában rengeteg tapasztalatom van” utalás maradt. Így is értjük.
A hír láttán egyesek kifakadtak, hogy Justin bizony áruló.
Egy új Surface reklám bukkant fel, amiben a Microsoft megint az Apple-nek ugrik (mostanában szokása). A hirdetésben a Surface alkotói azt sugallják, hogy az iPad csak egy billentyűzetet képes felmutatni, míg a Microsoft táblája Intel Core proceszorral, valódi billentyűket használó billentyűzettel, trackpaddel, stylusszal, full Office-szal és portokkal az igazi válasz rohanó korunk igényeire.
Nagyon szeretem nézni ezeket a reklámokat, mert megmutatják, mennyi minden változott az iparágban. Egyrészt úgy tűnik, mintha megfordultak volna a szerepek: a redmondiak alacsony eladásokkal, a versenytárs mögött kilométerekről szurkálnak be, és kínálnak jobb alternatívát (még a legdrágább Apple tabletet, a 12,9 colos iPad Prót is többen veszik, mint a Surface-t). Mint ahogy annak idején az I'm a Mac, I'm a PC reklámokban tette az Apple. És figyeljük csak meg, hogy a hirdetésben az Apple terméke a szürke és unalmas, míg a Microsoft hozza a színeket és lehetőségeket. Eddig ez pont fordítva volt.
Másrészt a szerepek mégis megmaradtak, a Microsoft ugyanis választékot kínál a szűkebb lehetőségek helyett. Ez a kommunikáció megmaradt olyannak, mint előtte: a profi eszköz a játékszer helyett, a régi lemez.
A reklám egyébként jó, tényleg kár, hogy nem lesz nagyon hatása.
Címkék: reklám apple tv apple watch
Nyolc, mondom NYOLC Apple Watch reklám jelent meg egyszerre, amikben mindenféle hírességek nyomkodják az órát különböző helyzetekben, főként a sportolási lehetőségekre koncentrálva, de szóba kerül az iPhone követésének lehetősége és a lakás fényeinek a beállítása is.
Az Apple TV reklámok is begyűjtöttek néhány hírességet, ott van például Kobe Bryant, aki friss kezdő volt, amikor aktívan néztem az NBA-t, most meg a nagy öreg, sírok:
Sic transit Ornella Muti!
