Régen az emberek tollal írogattak egymásnak. Aztán billentyűzeten gépelték be a szavakat, persze még akkor is csak kézzel. Írt az egyik, a másik elolvasta, visszaírt valamit, és így tovább.

Később, amikor megjelent az iOS-es beszédfelismerés, magyar nyelven is, az emberek - mármint a magyarok, ki más - már nem gépelték a mondandójukat, hanem belemondták a mikrofonba. Az átfordította a beszédet karakterekké, és ezt a karaktersort küldte tovább az ember. A másik elolvasta, rámondott a telefonjára valamit, és visszaküldte karakterként.

Még ennél is újabb trend lett az - iOS 8-tól a Messages app már tudta ezt -, hogy üzenetként kifejezetten hangfájlokat küldtek egymásnak az emberek. Az egyik elküldi, a másik meghallgatja, rámond valamit, visszaküldi, és így tovább.

Innen már csak egy lépés volt az Apple tegnapelőtt bemutatott, wifin és LTE-n is működő Walkie-Talkie alkalmazása, amivel a felmondott szöveget többé már nem is kellett karakterekké alakítani, sőt, nem is rabolta azzal a drága időnket, hogy az egyik oldalon felmondott egyperces monológot a másik oldalon ugyanennyi ideig tartson meghallgatni. A Walkie-Talkie-val azon melegében, a kimondás pillanatában a másik oldal máris beszívhatja értelmével az elhangzottakat. Megnyomta a gombot, és visszabeszélhetett, azonnal, késlekedés nélkül.

Bárcsak lenne egy technológia, aminek a segítségével úgy beszélgethetünk egymással az éteren keresztül, hogy már egyáltalán nem is kell gombokat nyomogatnunk! Csak megszólalunk, a másik hall minket, és akár a szavunkba is vághat, olyan lenne, mint élőben. Teljesen világos, hogy erre halad a technológiai fejlődés, a fent vázolt kommunikáció legalábbis ebbe az irányba mutat.