Steve Jobsról sok jót és sok rosszat elmondtunk már itt a blogon, és számtalan könyv is elemezte személyiségének, vállalatvezetésének zsenialitását és árnyoldalait. Akik objektíven próbálják vizsgálni, megpróbálnak a dialektikus portréját megfejteni, vagyis dicsőségének és gyalázatának egységét, mint egyetlen jelenséget vizsgálni. Az úgy, együtt tette őt zsenivé.

Sokan szeretnének Steve Jobsok lenni. Tetszik nekik Jobs sikere, a szakmai életútja, a vagánysága, és persze az a szókimondás, faragatlan őszinteség, amit megengedhetett magának, hogy elérje a céljait. Ezek az emberek egy a ponton azonban elkövetnek egy végzetes hibát: azt gondolják, hogy ha a faragatlanság a zsenik kiváltsága, akkor ők is kézbe vehetik, ettől kicsit ők is zseninek látszanak majd.

Ki kell ábrándítsak mindenkit: hacsak nem vagy az Apple alapító vezére, akkor a rossz stílus egyszerűen csak rossz stílus. Egy ponton túl már kifejezett seggfejség. És nemhogy közelebb visz a céljaidhoz, de eltávolít tőlük.

Biztos sokaknak eszébe jut most néhány ember a környezetéből - esetleg a saját főnöke -, én is sokkal találkoztam közvetve vagy közvetlenül, és sok sztorit hallottam már róluk. Sőt, engem is kapott már el a gépszíj, és észrevettem magamon a seggfejség jeleit, azóta odafigyelek rá. Nem kell tehát fontos embernek lenni hozzá, sőt, sokszor középvezetők, kis- és középvállalkozók az áldozatok.

Figyelem. Ha az alábbiakat tapasztalod magadon, van rá esély, hogy te is egy vagy közülük.

Ezt leszarom, azzal foglalkozom, ami érdekel

Rendszeresen késel fontos feladatok elkészítésével, azokat a munkákat azonban, amiket szeretsz, nagy gonddal és odafigyeléssel végzel el. Mindenki azzal foglalkozzon, amiben jó - mondogatod a kollégáknak egy kávé mellett, mire ők a plafonra emelik a tekintetüket.

Arrogancia

Mindig visszafogod magad, ritkán hagyod elszabadulni az indulataidat, de azért sejtetni engeded, hogy a világ alkalmatlansága folyamatosan bosszant. Ha a másikat rajtakapod valamin, lassan, tagoltan és kedvesen beszélsz, közben enyhén csikorgatod a fogad. A kávézáshoz ilyenkor szét sem nyitod az állkapcsodat, a fogaid között szűröd a löttyöt.

Módosított valóság

Simán úgy emlékszel a két hónappal korábbi levélváltásra, beszélgetésre, ahogyan neked kedvez. Sarokba szoríthatnak tényekkel, írásos bizonyítékkal, ekkor azonnal új frontot nyitsz, és támadsz. Ha itt is kikapsz, egy picit személyeskedsz is. Ők provokáltak, mocskos kis szemétládák - mondod magadnak.

Akkor tudom, mit akarok, ha látom

A dizájnereknél többször talán senki sem hallotta már ezt a mondatot, még én is azon kapom magam néha, hogy hangosan kimondom. Önmagában nem ártalmas, a gond akkor van, amikor a végén magadnak zsebeled be a megvalósítás kreatív részét is. Itt egy kicsit magamra ismerek. Szélsőséges esetben más ötletét is lenyúlod, hiszen te csak arra emlékszel, hogy a te fejedben kinyílt a megértés virága a másik szavai hallatán.

Empátia hiánya

Soha nem vizsgálod meg a vitákat két oldalról. Nem fogadod el: van olyan, hogy a saját szempontjából mindenki optimális döntést hoz, mégis félresiklik valami, egyéb körülmények, bénázások miatt. Csak a saját álláspontodat képviseled, és akkor sem ugrasz át a másik oldalra körülnézni, ha az empatikusabb munkatársak beismerték, megértenek téged is. Neked itt a pont a mondat végén, elégedetten uzsonnázol.

Mindezekre…

…büszke vagy.

Ha kihagytam valamit, szóljatok. Leplezzük le magunkat, és vegyük észre, hogy ezektől nem leszünk zsenik. Volt EGY zseni, akinek a komplex működésében a hatmillió fogaskerék közül 6 darab így működött. Csak ebből azonban mi semmilyen következtetést nem vonhatunk le magunkra nézve.