Még mindig zajlik az Apple kontra Samsung-per, aminek van jó oldala is: egy rakás dokumentum szivárog ki a tárgyalások alatt, amik alaposabb betekintést engednek a vállalat életébe.

Egy mostani például Phil Schiller, az Apple marketingért felelős szakembere és a hirdetéseket készítő cég között zajlott levelezést mutatja be. Egy nem különösebben jó hangulatú levelezést.

Az egész egy belinkelt WSJ cikkel indul, ami alapvetően azt taglalta, hogy miként vesztette el az elmúlt években az Apple a coolságát a Samsunggal szemben (tavaly januári a levelezés). Phil átküldte a reklámszakembereknek a linket azzal a kiegészítéssel, hogy sok teendő áll előttük, ha meg akarják változtatni ezt a képet.

Erre a reklámosok egy gyors válságtervvel válaszoltak, amiben leírták, hogy több nagy ötletük is van a folyamatok megfordítására, amik érintenék a társaság nyilvános viselkedését, termékbevezetéseit, hirdetéseit és értékesítési csatornáit. Megemlítik, hogy minél előbb személyesen is találkozniuk kéne, ahogy az antennagate-nél is tették, hogy minél jobban megismerjék egymás munkáját, rendszeressé kéne tenniük a meetingeket, alapvetően több munkát kéne beletenni a közös projetkbe, és akkor talán sikerül kezelni a problémát, ami emlékeztet az 1997-ben kialakult helyzetre.

Itt gurult el Phil-nél a gyógyszer. Nem annyira, mint ahogy Jobsnál vagy Cooknál történt volna, de azért hangsúlyozta, hogy a levél meglehetősen sokkolta, főleg, mert a termékek nagyon jók, és ebben a helyzetben nem a társaság viselkedését, stratégiáját kell átgondolni, hanem a kommunikációját. Phil azt sem értette, miért tesz úgy a reklámcég, mintha több erőforrásra lenne szüksége, amikor az Apple korábban is megadott minden támogatást, limit nélkül, ráadásul minden héten találkoznak, hogy egyeztessék a terveiket, ezért nyilván nem a személyes meetingek hiánya a probléma oka. Legjobban viszont az 1997-es párhuzamon húzta fel magát Schiller: “a két helyzet semmiben sem rímel egymásra. Akkoriban nem volt jó termékünk a piacon. Hat hónapra voltunk a csődtől. Haldokoltunk. Újra kellett indítanunk a vállalatot. Nem a világ legsikeresebb technológiai cége voltunk, nem a legjobb termékekkel voltunk a piacon, nem az a vállalat voltunk, akit mindenki másolni akart”.

A levelezés ezután sűrű bocsánatkéréssel folytatódik, itt lehet elolvasni a teljes sztorit.