Rettenetes számok jelentek meg a Guardianon - ezekből kiderül, hogy egy átlagos pc-gyártó haszna számítógépenként 24 dollárra, kábé ötezer forintra csökkent 2013. utolsó negyedévében. Ez olyan kevés pénz, hogy a legtöbb nagy versenyzőnek lassan egyáltalán nem éri meg az előretörő tabletek és okosmobilok mellett számítógépet gyártani. A Sony nemrég be is jelentette, hogy megválik a számítógépes üzletágtól és a Vaio brandtől és a hírek szerint az LG sem lesz már sokáig a játékosok között.

Egyetlen gyártó van csak, amelyikre semmilyen hatással sincsenek ezek a folyamatok: az Apple.

Kezdjük egy érdekes számmal: a Mac átlagos eladási ára a 2010. elején mért 1277 dollárról 2013. végére 1229 dollárra változott. Azért nem írom, hogy csökkent, mert a változás jelentéktelen.

Ez az összeg nemcsak az olcsó gyártókhoz képest kiemelkedő, de a legnagyobb konkurensek 5-600 dolláros átlagos eladási ára is nevetségesen kevésnek tűnik mellette. Márpedig a felső kategóriában a haszon is jóval nagyobb, hiszen nem kell minden alkatrészt kétszer átrágni, megemészteni, komposztálni, aztán újra felhasználni, hogy vevőre akadjon a filléres áru.

Szóval: a számítások szerint az Apple átlagos haszna gépenként 232 dollár körül lehet: tízszer annyit zsebel be a cég, mint egy átlagos pc-gyártó. És közben még a darabszámot is növelni tudja, a Gartner szerint 2017. körül már 11 százalékos piaci részesedéssel számolhat világszerte az Apple.

Ha átgondoljátok, őrületes, amit ezek a fickók kitaláltak. Ők viszik haza a legtöbb pénzt a mobiliparágban, ugyanezt teszik a tabletekkel és az egyre gyengébben üzemelő számítógéppiacon is. És lehet persze azzal jönni, hogy a nagy profit a nagy lehúzás bizonyítéka, de ez marhaság: az Apple csak ügyesen pozicionálta magát, nem kötött alkut, akkor sem gyártott 5-600 dolláros laptopokat, amikor az egész piac ezt követelte tőle és akkor sem dobott piacra filléres mobilt, amikor mindegyik elemző szerint erre lett volna szükség a további növekedéshez.

Valamennyi plusz piaci részesedést talán ki tudott volna kaparni az Apple, de azon az áron, hogy beáll a sorba, és gépenként nem 232 dollárt rak zsebre, hanem 24-et. És ugyanez igaz lehetne a mobilbizniszre és a tabletpiacra is.

És még valami: a felhasználók továbbra is imádják az Apple termékeit. Pedig most már nem egy szűk, "agymosott" tömegről beszélünk, ahogy a konkurens termékek felhasználói szeretik láttatni az Apple júzereket, hanem sok százmillió, márkahűséggel vagy vaksággal általában aligha vállalható vádolható vásárlóról. Ők nem keménymag, ha valami nem tetszik nekik, váltanak. De általában maradnak. Megveszik a Macet, sokat költenek rá, de még három-négy év múlva is remekül működik a gépük, és ha mégis eladják, sokat kapnak érte: csak az első befektetés drága, a többi már sokkal kevésbé fáj.

Vesznek egy mobilt és évekig kapnak rá új operációs rendszert. Ez olyan fegyvertény, amit egyetlen konkurens gyártó sem tud felmutatni. És megesik, hogy az új iOS-sel döcögősebb a régi telefon, de legalább az opció megvan az upgrade-re. Ráadásul az Apple nem szarik a hűséges júzerek fejére, azt például már számos béta bizonyította, hogy a rövidesen megjelenő iOS 7.1-től olyan fürge lesz az iPhone 4-es mint újkorában. Pedig egy három generációval ezelőtti, 3,5 éves mobilról beszélünk.

Szóval: az Apple drága termékeket gyárt, ami igazi győztes stratégiának bizonyult, mert a folyton magába omló piacon képes szünet nélkül növelni a profitját. Közben a felhasználók szeretik a kevés kompromisszumot kötő termékeket, így visszatérő vevők lesznek. Lehet aggódni azon, hogy nem szárnyal a részvényárfolyam, vagy hogy három éve nem dobott forradalmi terméket a piacra az Apple, de egy biztos: a versenytársak évek óta leesett állal figyelik, amit Steve Jobs cége véghezvitt, és majdnem minden CEO a fél karját odaadná egy fele olyan ügyes és negyedannyira működő stratégiáért, mint amit tudatosan épített fel 1997 óta az Apple.