Pár napja dobtam be twitterre dühöngve, hogy nem tudom letorrentezni David Bowie Let's dance-című albumát, pedig szívem szerint nem is ellopnám, inkább megvenném iTunes-ból, de az meg nincs (órákig magyarázhatnám a nagyapámnak ennek a mondatnak az értelmét).
A segélykiáltásomra kaptam egy rakás torrentlinket meg javaslatot arra vonatkozóan, hogy miként tudok belépni és vásárolni az amerikai Store-ból. Utóbbival kapcsolatban Angelday keresett meg, aki elmondta, hogy gift carddal Magyarországról is tudok shoppingolni, legális az egész, és kényelmes is. Azt válaszoltam, hogy ismerem a módszert, viszont vitába szállnék vele annak kényelmességét illetően.
Nem a nehézkes regisztrációra gondolok, hanem az elvre: hogy van egy hajlandóság bennem a fizetésre a gyorsaságért, kényelemért, minőségért és a kapott termékért cserébe annak ellenére, hogy azt akár ingyen is meg tudnám szerezni, a rendszer azonban akadályokat állít elém. A pénzemet akarják, de cserébe játsszam ki őket. Kommandózzak tigrisbukfencben a boltban, hogy elfogadják a pénzem.
Van egy rakás módszer az Amerikán kívülieknek is a Store használatára, én azonban nem kívánok élni ezekkel. Ha kell a pénzem, szolgáljanak ki. Ha a zeneipar folyamatosan siránkozik csökkenő bevételei miatt, akkor ne gördítsen akadályokat a fogyasztók elé, mert én bizony nem fogok megmászni egyetlen hegyet sem azért, hogy egyes csoportok ne haljanak éhen.
Az Apple-ön nem múlik, tudjuk jól, hogy a cég legszívesebben az egész világon elérhetővé tenné az iTunes kínálatát, a regionális csoportokra szakadt kiadóvállalatok és lobbicsoportok azonban akadályai a terjeszkedésnek és annak, hogy egyetlen mozdulattal tudjak fizetni a zenékért. Kettőt meg már én sem vagyok hajlandó tenni.
Jó példa az App Store: hiába van jailbreakelve a telefonom, nem kutatok az alternatív boltokban ingyenes, feltört alkalmazások után, hanem kérdés nélkül megveszem őket az Apple áruházából. Ugyanezt tenném, ha lenne könnyedén elérhető zenebolt is. A gift card és társai nekem nem alternatívák: mintha be kéne lógnom egy buliba, amire senki sem hívott, hogy megajándékozhassam az ünnepeltet. Majd ha meghívnak, szívesen elmegyek, addig viszont inkább megtartom az ajándékra félretett pénzt és elköltöm magamra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.