Egy ideje már kapható a memóriaalapú-háttértároló, az ssd, ami egy rakás előnyt nyújt a merevlemezhez képest: valamivel könnyebb, gyorsabb, tökéletesen zajtalan, ráadásul nincs benne mozgóalkatrész, nehezebben megy tönkre. Az utóbbi három hónapban két merevlemezem halt meg, szóval ha valaki, akkor én igazán tudom értékelni, hogy nincs olvasófej, ami leszakadhatna.

Vannak persze hátrányai is: elképesztően, pofátlanul, feldolgozhatatlanul drága, ráadásul az okosok szerint hosszútávon kevésbé megbízható társ, mint a vinyó, mert nem bír annyi írást/olvasást.

Na de hol vagyunk még ettől, most örvendezzünk annak, hogy a MacBook Airnek hála végre az Apple-nél is megjelent az új adattároló, sőt, néhány szerencsés amerikai már ki is próbálta, hogy mekkora előrelépést jelent a merevlemezhez képest.

A Wall Street újságírója, Walt Mossberg például arra volt kíváncsi, mennyivel áll fel gyorsabbak a rendszer, és hát kiderült, hogy sokkal, negyven százalékkal, viszont a régi technológiával is csak egy percet kell várni a bootolásra.



Az AnandTech meg azt tesztelte, hogy képes-e a flashmemória-alapú tárolóval hozni az ígért öt órás akku-időtartalmat a MacBook Air. Nos, nem. Az első tesztben csak böngészgettek, mp3-akat hallgattak, másodszorra dvd-t néztek, míg utoljára 10 gigabájtnyi adatot töltöttek le a netről, miközben teszteket és videókat futtattak, szóval kínozták a gépet. Az Air 4,27 óra, 3,42 óra és 2,43 óra alatt merült le a megpróbáltatások hatására, ami nem rossz, egy hagyományos MacBook már az első feladat esetében sem bírná három óránál tovább, az öt óra viszont nem jött össze.



Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy mennyivel bírja tovább az ssd-s gép, de arra nagyon.