Az elmúlt másfél napban olyan újságokban jelentek meg elemzések az Apple Watch-ról, mint a Vogue. vagy az InStyle, el is olvastam őket, de a legtöbb nem mutatott túl a lakájmédia bazsalygásán: minden nagyon szép, minden forradalmi. Az egyetlen tanulság, hogy a világ legnagyobb divatlapjainak a szakértői ugyanúgy kibillenthetők a zen-állapotukból egy erőteljes show-val, mint egy provinciális hazai lap újságírói.

Olvastam viszont egy elemzést a Hodinkee.com-on Benjamin Clymer óraipari szakértőtől és újságírótól, amiben több okos gondolat van, mint az összes többi írásban együttvéve, szóval ahelyett, hogy húsz cikkből szemléznék, inkább vesézzük ki ezt az egyet.

Clymer azzal kezdi, hogy nem is feltétlenül nevezné a terméket órának, függetlenül attól, hogy részleteiben odaver a teljes iparágnak. A Watch minőségérzetében ugyanis olyan nyújt, amit 1000 dollár alatt szinte senki, alig 350 dollárért. Ez az árkategória a szerző szerint olyan órákkal van tele, amiknek a minőségérzete 150 dollár körül jár, miközben az Apple Watch minden részletén érezni a törődést, a minőséget és valójában sokkal-sokkal értékesebbnek tűnik a termék, mint amennyibe kerül.

Ez tehát egy kimondottan olcsó óra a minőségéhez képest. Clymer biztos abban, hogy a tervezésben részt vett Ive jó barátja, Marc Newson is, tetten érhető rajta az a törődés, ami a fickó egy korábbi munkáját, az Ikepodot is annyira jellemezte.

Tökéletes az anyagmegmunkálás, jó érzés megtapintani a rozsdamentes acél házat, a bőrszíj minősége olyan puha, amilyet a szerző még soha életében nem tapasztalt a 350 dolláros analóg mezőnyben, de a csúcspont a Milanese karkötő, aminek számos előképe van az’50-es, ’60-as évek óraiparából: igazi régi, hagyományos darabról beszélünk.

A Tissot még ma árulja ezt a karkötőt a retró sorozatában, de a szerző szerint akkora a Watch előnye, hogy arról jobb, ha Svájc nem is tud. Az érzet, a használhatóság egészen más dimenzióban van.

Jó ízlésről árulkodik a kijelzőméret is: a 38 és 42 mm pont elég, lehetett volna nagyobb is a készülék, biztos sokat legóztak az Apple-nél, amíg megállapodtak ebben, de jó döntést hoztak.

Összegezve a Watch minősége olyan, ami mellett a svájci és ázsiai készülékek sokszor amatőrnek tűnnek, éppen ezért ha az Apple egy szimpla digitális órát dobott volna piacra, Clymer szerint retteghetne az iparág olcsóbbik részének egésze.

Viszont a szerző visszatér az eredeti gondolatához, miszerint ez nem egy óra, és emiatt válik a történet bonyolulttá.

Egy órától ugyanis egészen mást vár a fizetőképes kereslet, mint egy mobiltelefontól: személyességet, értékállóságot, érzelmi kötődést. Nem azért vásárolnak évszázados technológiát alkalmazó készülékeket a tehetős üzletemberek, mert nincs olyan eszköz a piacon, amelyik többet tudna, hanem mert nincs olyan eszköz a piacon, amelyik szerethetőbben tudná azt a keveset, amire szükségük van.

És onnantól kezdve, hogy a Watch-nak kijelzője van, folyton változó vizuális elemekkel, elveszik a lényeg, még akkor is, ha a folyton változó elemek dizjánját olyan zseni készítette, mint Ive. Clymer hangsúlyozza, hogy kezén lévő Rolex időtlen, a szó átvitt és fizikai értelmében is, hiszen generációkon át kitart és ez a tudat köti össze vele, míg a Watch legjobb esetben öt évig lesz a karon, aztán eldobod. Egyszerűen nem hasonlítható össze az érzelmi kötődés szintje a kétféle termékcsoport között.

Persze sokan veszik majd a készüléket, Clymer is az elsők közt veszi majd meg, mert van számtalan értéke, de nem tekinthetünk rá hagyományos értelemben vett óraként, luxustermékként.

Egészen prózai okból sem: a Watch túl vastag. Nem fér be az ing ujja alá, ami nagyjából el is dönti, hogy egy feltörekvő üzletember megjelenhet-e a karján a Watch-csal egy fontos üzleti tárgyaláson: nem. Viselheti hétvégén a családjával, délután, futás közben, péntekenként, amikor nem előírás az irodában az öltöny, de az összes többi napon hagyományos órát fog hordani. Clymer biztos abban, hogy az Apple a végsőkig lapította az órát és hogy a következő generációk még vékonyabbak lesznek, de attól még tény, hogy ez a mostani túl vastag.

Clymer végső verdiktje: az Apple Watch csodálatos mérnöki alkotás fantasztikus képességekkel, de közel sem annyira menő, mint egy mechanikus óra, és egy ideig még biztos nem is lesz az. Minden eleme rendben van, mégsem gondolja, hogy azok, akik csodálatos műtárgyakat szeretnek viselni a karukon, lecserélik a Patek Philippe-jüket egy Apple Watch-ra. Clymer egyszerűen nem látja maga előtt azt a középosztályi családban felnőtt, jó munkahelyen dolgozó, szép lakásban élő, német autót vezető harmincast maga előtt, aki ilyesmit hordana a karján. Biztos benne, hogy a körülírt fickó vesz egyet a Watch-ból, de hordani csak otthon, a négy fal között meri majd, az utcára meg Patek Philippe 3940G-vel jár, meg persze iPhone-nal, mert mindkettő az abszolút csúcsot jelenti a saját kategóriájában. Az Apple Watch azonban nem tud a csúcstermék lenni, akármennyire is igyekszik, mert koncepciószinten bukik meg a történet. Nem Ive koncepciója hibás, hanem a luxustermékként forgalmazott okosóra.

Ezzel együtt a Watch Clymer szerint sikeres lesz: a kategória messze legjobbja az Apple-é, ami minőségérzetben nemcsak a versenytársait, hanem az óraipart is alaposan helyben hagyja. Ha bárki képes lesz sikerre vinni ezt a kategóriát, az Clymer szerint csak az Apple lehet, ráadásul ez a készülék hatalmas rajongótábort szerezhet magának azokból a széles tömegekből, akik nem szeretni, csak hordani akarják az órát a kezükön. Ez óriási piac, és a Watch képességei miatt a Suunto, a Seiko vagy a Casio is elkezdhet komolyan rettegni.

Ráadásul egy felnövő új generáció teljesen átalakíthatja a piacot. Ha az előbb már említett, középosztálybeli családban felnövő fickó most nem 30 éves, hanem csak 16, még nem alakult ki az ízlése, nincsenek beidegződései, jó eséllyel akar majd magának egy Watch-ot, ami ebben az életkorban teljesen érthető. De mi lesz vele 20 évesen? Hamiltont akar már, vagy inkább egy Apple Watch 3-at? 25 évesen Omegára izgul, vagy Apple Watch Plusra? Erre a kérdésre képtelenség most válaszolni, és Clymer szerint a svájci óragyártóknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a fiatalokra illetve az 1000 dollár alatti órákra, ha nem akarják elveszíteni a jövő vásárlóit. Az Apple Watch ugyanis itt van, és elég sok jó tulajdonsága van ahhoz, hogy komolyan kelljen venni.