Ádámmal a világ minden táján nyaralunk épp, így megtörtént az, amire öt év alatt egyszer sem volt példa: egyikünk sem tudja írni a blogot (így aztán Bandi sem jelentkezik a héten). Hogy elviseljétek valahogy a hiányunkat, megkértük néhány barátunkat, akik nem mellesleg irtó menő bloggerek, hogy vendégposztokkal szórakoztassanak titeket ezekben az ínséges időkben. És olyan jókat írtak, hogy szerintünk örülni is fogtok a távollétünknek. A mai sztárunk: a Manzárd Café! Olvassátok őket, mert nagyon színesen és szórakoztatóan írnak a művészetről és a dizájnról, ami minden magára adó Apple-júzernek fontos kell, hogy legyen. Szóval itt az oldaluk, itt meg a vendégposztjuk:

Amikor Csaba és Ádám barátaink felkértek minket, hogy szabadságolásuk alatt egy amolyan "manzárdos" tartalomgenerálással polírozzunk egyet az Appleblog fényezésén, viszonylag egyszerű dolgunk volt. Művészet és design tematikánkból következően ugyanis gyakran futunk bele néhány Apple-hez köthető művészeti projektbe, még gyakrabban innovatív designkütyükbe. Úgy gondoltuk, hogy miután nyilván "up to date" minden Appleblog olvasó a cég termékeivel, pláne a hozzájuk kapható kiegészítőkkel kapcsolatban, így inkább a művészet oldaláról közelítjük meg a dolgot. Témának az iPhone-fotóprojekteket választottuk, hisz arról, hogy milyen sokan és milyen nagy sikereket értek el egy-egy ilyen projekttel, nem biztos, hogy mindenki tud. A lent felsorolt sorozatok mindegyike futótűzként terjedt a fotós oldalakon, rengeteg rajongót szerezve magának a művésznek és természetesen az iPhone-nak is. Nem ragozzuk, alább jöjjön tehát néhány figyelemre méltó tehetség iPhone-nal készített fotósorozata; a mi kedvenceink...

Az egyik legismertebb külpolitikai folyóirat, a Foreign Policy két elismert fotózsurnalisztát, az amerikai Teru Kuwayama-t és Gárdi Balázst kérték fel, hogy a Basetrack című nonprofit kísérleti médiaprojekt keretén belül töltsenek el hét hónapot a Helmand tartományban állomásozó nyolcadik ezred első zászlóaljánál, és iPhone, valamint a Hipstamatic segítségével örökítsék meg a helyiek, valamint a katonák hétköznapjait. Gárdi Balázs szabadúszó fotóriporter Basetrack: One-Eight című, különleges hangulatú fotósorozata hatalmas sikert ért el.

Gárdi Balázs - Basetrack.jpg

Mark Hirsch, 52 éves fotóriporter az elmúlt 20 évben minden nap elhaladt autójával a délnyugat-wisconsini otthonától körülbelül 3 kilométerre lévő, magányosan élő Nagylevelű tölgy mellett, anélkül hogy akár 1 darab fotót is készített volna róla. Aztán egy nap vett magának egy iPhone-t, és mint ahogy a legtöbb profi fotós, szkeptikusan bár, de kipróbálta rajta a kamerát, amelyhez a szóban forgó tölgyet találta a legmegfelelőbb alanynak egy szépséges, naplementés időpontban. Az eredmény tetszett neki, olyannyira, hogy egy egész projektté nőtte ki magát ez a kvázi egyszeri alkalom. Kicsit olyanná, mint a fiatalok körében manapság oly népszerű „365 projekt", csak itt az énképek helyett a fa volt a lényeg, a kihívás pedig az, hogy hogyan jelenítse meg őt mindig máshogyan. A That Tree című sorozatot egy év után, 2013. március 23-án fejezte be, az elkészült fotókból pedig könyv is készült.

Mark Hirsch - A tölgyfa.jpg

Ahelyett, hogy mondjuk egy baráti társaságban lassan és könnyedén kortyolgatta volna a vörösbort, Manon Wethly fotós inkább úgy döntött, hogy a levegőbe dobja a teli poharat, majd jól dokumentálja az eseményt. A dolog és persze leginkább a fotón megjelenő végeredmény arra sarkalta, hogy aztán más teli poharakkal is így tegyen, a látványos pillanatfotókat pedig megossza a nagyközönséggel. A Belgiumban élő, eredeti foglalkozását tekintve grafikus, illusztrátort tulajdonképpen nemrégiben szippantotta magába a fotózás világa, a szóban forgó fotósorozat és a vele elért sikerek pedig nyilván nem fogják eltaszítani az újdonsült szenvedélytől. Eredetileg egy egyszeri és különleges Instagramos fotónak indult az egész, iPhone-nal készítve, de az óta emberesebb géppel is készülnek képek és egy egész sorozattá nőtte ki magát, amelynek címe egyszerűen csak Flying Stuff.

Manon Wethly - Flying Stuff.jpg

Murad Osmann orosz fotós „Follow Me" című Instagramos projektje 2011-ben, barcelonai utazásukon indult, ahol barátnője, Nataly Zakharova megelégelve, hogy Murad állandóan fotóz, elkezdte vonszolni a párját, hogy haladjanak is valamit. Persze ez nem szegte kedvét a fotósnak, aki iPhone-jával jól megörökítette ezt a pillanatot is, saját karját, ahogy Nataly vezeti őt. A sorozat egyszerűsége és romantikussága miatt hihetetlen nagy sikert ért el!

Murad Osmann - Follow Me.jpg

Mark Meyer fényképész egy 100 éves faházban él Alaszkában. Minden reggel, amikor felébred, az ágya lábánál elhelyezkedő ablakra pillant rá, amely az éppen aktuális időjárásnak köszönhetően folyamatosan változó művészeti alkotásokkal kényezteti álmos szemeit. Az átlagembertől eltérően ő ebben az egyszerű dologban is meglátta a különlegességet, így nekikezdett a változatos pára-és jégrajzolatok, a rajtuk keresztül felfedezhető külső világ megörökítésének, a hálószobában található összes ablakot bevonva a játékba. Természetesen néhány alkalomtól eltekintve iPhone-nal készíti a fotókat. A szenvedélynek külön oldalt is szentelt, ha szeretitek az ilyen stílusú minimalista képeket, érdemes gyakran meglátogatni az An Alaska Window című mikroblogot!

Mark Meyer - Alaska.jpg

Brock Davis, minneapolisi díjnyertes, multidiszciplináris művész, kreatív igazgató, művészeti igazgató, iparművész, illusztrátor, fotós az elmúlt 17 évét a reklámszakmában töltötte. A rengeteg jelentős szakmai elismeréssel rendelkező, többek között a New York Times, Wired, Esquire, Fast Company, O Magazine és a Time magazin címlapján és oldalain is megjelenő művész sok-sok figyelemre méltó alkotás mellett egy Instagramos projektet is indított. Az iPhone-nal készített konceptuális fotókon minden alkalommal valami hihetetlenül jópofa, vicces, kreatív dologgal szórakoztatja az érdeklődőket.

Brock Davis.jpg

Persze, mint ahogy a ruha esetében, az iPhone-nál is igaz a kijelentés: nem a kamera teszi a fotóst, hanem pont fordítva, de egy jó/jobb kamerával nyilván a lehetőségek is kitárulnak. Próbálkozni pedig nem csak szabad, hanem kell is! Nincs szükség extrákra, néha – ahogy észrevehettétek – a legegyszerűbb dolgokból lesz hatalmas siker, úgyhogy mindenkit arra ösztönzünk, hogy engedjétek szabadon a fantáziátokat és kattintgatásra fel!