Pénteken volt a rendezvény egy budapesti szállodában, ahol bemutatták a legújabb MacBook Prókat. Nem lenne ebben semmi érdekes, ha nem most először fordult volna elő, hogy igazi Apple-alkalmazottak tartották az előadást. Úgy értem nem a hazai forgalmazó emberei, hanem a NAGY Apple dolgozói, akiknek minden hó végén maga Steve Jobs írja alá vérrel a fizetési csekkjét. Ott volt Juriaan Bosman, aki egész Európa PR-jáért felel, Tanya Ridd, akinek a magyar piac a feladata, Tore Fretheim, aki a régió Product Marketing csapatának a tagja, valamint még néhány olyan munkatárs, akit itt most nem nevezhetek meg (tiszta CIA).

Miután megmutatták nekünk az új gépeket, illetve végighallgattunk egy másfél órás fejtágítót arról, hogy miért az Apple a legjobb, megkaptuk a laptopokat tesztelésre. Én a 13 colos modellt hoztam el, gyorsan ki is próbáltam.

Az erősebbik modellt kaptam, amiben 2,66 gigahertzes Core 2 Duo processzor, 4 gigabájt memória, 320 gigabájtos merevlemez és Geforce 320M található. Ez lett az utóda az én MacBook Prómnak, amit még novemberben vásároltam. Van benne 2,53 gigahertzes Core 2-es, 4 gigabájt memória, 250 gigabájt merevlemez és Geforce 9400M.

Jól látjátok, a grafikus magon kívül szinte alig változott valami: a processzor 5 százalékkal lett gyorsabb, merevlemezből valamivel nagyobb került az alumíniumházba, memória ugyanannyi van, az új Geforce viszont tényleg jó választás. Kipróbáltam, Cinebench 10-es alatt 50 százalékkal jobb eredményt ért el az enyémnél az új grafikus gyorsító, a speciális effektekre jobban kihegyezett Cinebench 11-ben már 100 százalék volt az új kártya előnye. Egyébként játékok alatt is erre a 30-70 százalékos javulásra számíthatunk.

A Geforce azonban nemcsak gyorsabb lett, kevesebbet is fogyaszt. Ezzel, meg a 25 százalékkal nagyobb akkumulátorral magyarázható, hogy a MacBook Pro most már tíz órán keresztül bírja hét helyett. És ezt az értéket tudják is a gépek felére vett fényerő mellett, TextEdit futtatásával, sőt, míg az én gépem ilyen beállítások esetén csak kicsit megy 7 óra fölé, addig az új laptop 11 óránál is tovább húzza, ha nem gépelünk nagyon gyorsan (nem viccelek, számít).

Életszerűbb teszt, amikor böngészünk, de maximum fényerő és Flash-ekkel agyonterhelt Index címlap mellett is közel öt órán keresztül kitart az akkumulátor. 1080p-s felbontású filmet meg 5 óra 35 percen át nézhetünk, ami szerintem bődületesen jó eredmény.

Összefoglalva szuper, hogy a 15-ös meg 17-es gépekbe Core i5-ösök kerültek, de Ádám tesztjéből kiderült, hogy ettől még nem lettek észrevehetően gyorsabbak a gépek: a benchmarkok ugyan kimutatják a különbséget, de a MacBook Pro eddig is gyors volt, ezután is az lesz, és kevesen élik stopperrel a kezükben az életüket. A kisebb gépben nem változott a technológia, de az óriási üzemidő szerintem sokszorosan kárpótol, szóval jól döntött az Apple a konfiguráció összeállításakor (más kérdés, hogy nem nagyon volt más választása).

És hogy az apró finomságokról is szó essen: a frissített MacBook már az újfajta, vékonyabb töltőfejet kapta, ami nem feltétlenül praktikus, viszont esztétikusabb, mint elődje volt. A touchpad immár ismeri az iPhone szkrollozási technológiáját, tehát szűnik meg a görgetés, ha felemelem a két ujjam a panelről, hanem folyamatosan lassulva áll meg. És sokkal jobb lett a kijelző is. Amikor novemberben átvettem a Próm, meglepődtem, mennyivel nagyobb a fényereje, mint a hároméves MacBookomnak, most az új Pro mellett fogott el ez az érzés. Nem állítom, hogy egy világ választja el őket, de talán a képen is látszik, hogy a jobboldali kijelző fényereje nagyobb, fehérje fehérebb.

Tetszik az új gép, nem cserélem le rá a féléves laptopomat, de kimondottan jó vételnek tartom.