Most lesz hároméves a MacBookom, és a közelmúltban bemutatott MacBook Prók elgondolkoztattak a cserén. Talán írtam már korábban is, hogy a legújabb fejlesztések voltak az elmúlt évek alatt az elsők, amik a váltás felé tereltek. Nagyon tetszik a hétórás üzemidő, a világító billentyűzet, az erősebb grafikus mag és az SD-kártya-olvasó. És az ára is rendben van a konfigurációnak, szóval minden együtt áll arra, hogy eladjam a MacBookom, és vegyek egy 13,3-as Prót. Semmiképp sem nagyobbat, mert ez a méret tökéletesen megfelel.

Jobban meggondolva azonban a világon semmi értelme a cserének. A laptopom akkumulátorát valamilyen érthetetlen okból érintetlenül hagyták az elmúlt évek, simán kibír a mai napig 4-5 órát, ilyen jó telepeket az életben nem fogok ki többet. A teljesítmény valójában bőven elég, nem érzem úgy, hogy a 2 gigahertzes Core Duo kevés lenne, vagy hogy a 2,26-os Core 2 Duo olyan nagyon sokkal többet adna.

És van itt még egy szempont: a szívemhez nőtt. Három éve szolgál rendületlenül, meghibásodás nélkül, változatlan teljesítménnyel és képességekkel, valójában nem adott egyetlen okot sem a cserére.

Talán csak a fogyasztói társadalom hajt az új kapcsolat felé, talán tényleg szükségem van a hétórás üzemidőre meg a világító billentyűzetre.

Hát ezeken töröm én a fejemet csütörtök este.