Megkaptam kipróbálásra az ApComtól az új, két terabájtos modellt. Alapos tesztről nem nagyon lehetett szó, hiszen ez egy tipikusan olyan eszköz, amivel legalább egy hónapig együtt kellene élni a kapcsolat rejtett nehézségei miatt, és igazi kielégítésről is csak évek múlva lehet beszélni. A nem rejtett (rejtetlen, esetleg rejtés nélküli) nehézségeket, vagyis a kezdeti agyrémet azonban meg tudom osztani veletek.

Mert alapból ugye remek választásnak tűnik a Time Capsule. Wifin (és most már akár mobilhálózaton, "on the cloud") szinkronizálhatod a gépeidet, a két terabájt folyamatosan tele van a változtatásaiddal, vagyis jó esetben hónapokat visszalépdelhetsz az időben az elveszett adatokért, könnyű kezelni, könnyű konfigurálni, minden könnyű.

Ez idáig rendben is van. Csak bedugom a konnektorba, megtalálja a hálózatot, és már kérdezi is a Mac, hogy mit tetszik. Csakhogy egy Time Capsule-t nem erre találtak ki, ő maga egy wifi router (pontosabban Airport Extreme) és egy merevlemez egyben, vagyis nosza, dugjuk beléje közvetlenül a házba érkező bitfolyamot.

Természetesen ekkor már nem működött. Ezen nem akadtam fönn, hiszen a szolgáltató nem enged csak úgy cserélgetni a hálózati eszközöket, egyperegyes szigor van, így hát elkezdtem keresni a MAC-cím klónozás beállításait, szemeim előtt egy letisztult felhasználói felület lebegett, ahol be sem kell gépelnem a karaktereket, elég csak gondolni rájuk, és már megy is. De lópikulát találtam, nem felhasználóbarát felületet.

És hogy ez miért van? Azért, mert a Time Capsule MAC-címét nem lehet megváltoztatni (vagy úgy tenni, mintha), az olyan és kész. Nincs MAC-cím klónozás. No hay banda. Nincs-benne-ilyen-funkció. Tényleg. Gondoltam, beszarás, felhívom a T-Home ügyfélszolgálatát. Mondom mi van, szeretném megváltoztatni a bejelentett MAC-címet, vagy esetleg mondjon egy egyszerűbb megoldást, mondjuk egy erre fenntartott webcímet, ahol ezt megtehetem magam is.

Azt mondja a csávó, hogy azt nem lehet. Mondom, hogy nem értem. Erre elkezd magyarázni arról, hogy csak egy géppel lehet használni a szolgáltatást. Mondom neki, oké, tegyük fel, hogy most vásároltam egy új gépet, manapság ezen nem kellene annyira meglepődni. A javaslat az, hogy vegyek egy routert, azon lehet MAC-címet klónozni. Mondom neki, hogy ezt nem gondolja komolyan, erre kapcsolni akart egy műszaki kollégát.

Ez így megy. Ez a bevett eljárás, ha ilyen igénnyel lép fel valaki. Esetleg vegyen egy routert MAC-cím-klónozásra, persze ne ossza meg vele több gép között a biteket, mert az ejnyebejnye, de ha esetleg nem akar ezért plusz pénzt kiadni, kapcsoljuk Józsit, aki kelletlenül átírja nekünk a beregisztrált adatokat, de aztán ne halljunk rólad egy évig ám (egy másik szolgáltatónál volt szerencsém ilyen eljáráshoz, mondjuk az egy ezer forintos havidíjú szolgáltatás volt, örültem, hogy legalább Józsim van).

A kezdeti kiakadás után (ami alapvetően meghatározta hozzáállásomat egy Time Capsule vásárlására vonatkozóan) térjünk vissza a beüzemelés későbbi lépéseire. A kezdeti szinkronizálás, vagyis a fájlok üres merevlemezre történő másolása még mindig tetű lassú, akár Ethernet kábellel, akár wifin keresztül. Két-két és fél gigát másol fel óránként (!), vagyis egy 80 gigás merevlemezen, ami ugye 74 giga barátok között, és 90 százalékosan tele van (átlag Mac-júzer), egy napig is elzümmöghet a dolog. De pozor! Ha bármit átállítasz a Time Machine-ban, kár olyat, aminek semmi köze az aktuális folyamathoz, megy elölről az egész. Kipróbáltam.

Ami ezután jön, az már egészen kellemes, hiszen a hálózaton csüngő gépek automatikusan, szó nélkül csatlakoznak és szinkronizálnak, az eszköz pedig egyszerre tud kommunikálni 2,4 gigaherten az iPhone-nal vagy iPod touch-csal, és 5 gigahertzen a Macekkel.

Alapvetően egy meghatározó élmény volt használni a Time Capsule-t, hiszen az Apple (és a T) korlátozása most először nyomott fel a plafonra. Miközben itt egy eszköz, amit évek óta tartó fejlesztésekkel látnak el, hogy zavartalan és állandó legyen a backup - és ez működik is -, addig egy alapvető funkció kimaradt belőle. Kár érte.