almalé és kungfu Rólunk

Hűtési probléma lehet a Core i9-es MacBook Prókkal

Na tessék. Alighogy az Apple végre kiadott egy olyan MacBook Pro családot ahol a processzor - legalábbis a 15-ösükben - upgrade-elhetű egy vadállat procira, egy hatmagos i9-re, máris megkapták az első pofont. A vásárlók sorra jelzik különféle fórumokon, hogy ugyan tényleg nagyon gyors a proci, de ha ráküldünk nagy számítási igényű feladatokat, a CPU túlmelegszik, és pár perc után belassul. Egy 2014-es i5-ös jobban teljesített egy tartós teszten, mint egy mostani i9-es (a fenti linken találjátok).

Na tessék.

Azok, akik belefutottak a hibába, valószínűleg nem most vesznek először Apple-gépet, tekintve, hogy egymillió forint felett van a legolcsóbb olyan MacBook Pro, amibe i9-et lehet tenni. Mégsem voltak elég rutinosak: sokan felháborodtak, és vissza akarják egyesek vinni a laptopot, pedig ez csak olaj a tűzre.

Megnézhetjük, mikor pakol az Apple újra igazán nagyteljesítményű processzorokat a gépekbe. Kaptok majd ARM-ot, aztán vághattok azon videót!

ke_pernyo_foto_2018-07-20_11_01_37.png

Még korai lenne kijelenteni, de lehetséges, hogy rövid időn belül ez a második konstrukciós hiba a MacBook Próknál. Az első szilikonnal javították, erre a mostanira nem tudni, mit találnak ki. Jó lenne látni, hány gép érintett, mindenesetre az első nyilvános tesztelő közül vészesen sokan jutottak erre a következtetésre.



Tényleg sok port felfog az új billentyűzet, de nem az összeset

Az iFixit már napok óta teszteli az új MacBook Pro billentyűzeteket, amikbe az Apple egy szilikon védőmembránt épített. Hivatalosan a zajcsökkentésért, valójában a porvédelem miatt. Ugyanis a szennyeződés annyira hazavágja a billentyűket, hogy már kénytelenek voltak ingyen javítást ígérni, pedig még nem tudák, idővel hány gépet érint a dolog.

2018-macbook-rpo-keyboard_1.jpg

Szóval az iFixit tesztelte, és ígéretes eredményeket kapott. A porszennyeződés nagy része ugyanis megállt a szilikonlap szélén, és nem jutott tovább. Ezek a porszemcsék a korábbi modelleknél egy az egyben mentek a mechanikába.

Csakhogy van egy rés a szilikonon, hogy a billentyűk beakadhassanak a helyükre. Na, ezeken a réseken, ha irányítottan oda küldik a port, továbbra is bejut a cucc, és ugyanúgy beakasztja a rendszert, a korábbihoz hasonló hibákat okozva.

Na, Jony, hogy halad a billentyűzet-retketlenítési projekt?

Jól, főni, kitették már a weboldalra, hogyan kell otthon sűrített levegővel tisztítani.

Baszki, nem arról beszélek, hanem a Butterfly második generációjáról.

A miről?

Tudod, a szilikonbetétes billentyűkről.

Ja, az. Jól, egész jól visszatartja a port már.

Jó. Jó. Akkor most mondj valami pozitívat.

Hogyhogy? Nem elég pozitív, hogy nem lesz annyira poros?

Az neked pozitív, hogy most már nem szar? Ezt írjam ki a weboldalra is, Helvetica Neue-val?

Már nem azt a fontot használom.

Hogy mi?

Semmi. Nem, akkor írd azt, hogy halkabb.

Miért, az?

Hát igen, végül is szilikonlapka. Olyan kis helyre tuszkoltam be, hogy tompít valamennyit.

Jó, már úgyis utáltam, hogy olyan hangos.

Ja.

Mindig felébred tőle a kutyám.

Ja.

Egyébként komolyra fordítva: én nem haragszom rájuk a hiba miatt. Előfordul, hogy hibás a dizájn, és fél milliméterért cserébe, évek munkájával kitalálnak valamit, ami nincs felkészülve a való életben való használatra. Még egy ilyen cégnél, mint az Apple, van ilyen. Csakhogy ők ezt nem fogják elismerni, addig húzzák ezt a dolgot, ameddig csak lehet, mert az összes “gate” közül ez lehet a legkellemetlenebb nekik. És hé, lehet hogy pár százezer ingyen javítással és a fenti szilikonnal megoldották a dolgot.

A használt MacBookoknál ezentúl érdemes lesz odaírni: ollómechanikás billentyűzet. Lehet, hogy többet ér majd.



A MacBook Pro 2018 olyat tud, amire már régóta vártunk (vagy mégsem pont errre?)

A iFixit szétkapta az új MacBook Prókat, és noha a modell belseje a legtöbb részletben megegyezik az előző generációs MacBook Prókkal, a változásokat érdemes feljegyezni. Mármint azokat, amik nem az Intel processzorcserét érintik, hiszen az evidens.

xcop5tkgbfldfptx-huge.jpeg

A legfontosabb változás, hogy az akkumulátor sokkal nagyobb lett: 58 Wattórás az eddigi 49,2-höz képest, ami 18 százalékos emelkedés. Öt helyett hat cella. És, természetesen nehezebb is, 232.7 gramm a 196.7 helyett.

Csakhogy a laptop összsúlya ennek ellenére nem változott egy grammal sem!

Ez pedig olyan fejlesztés, amire régóta várunk: ugyanaz a méret, ugyanaz a súly, nagyobb teljesítmény. Csakhogy sajnos a papíron elvárható akksiidő nem nőtt, az Apple szerint továbbra is 10 órát lehet webezni vele, így végül mégis csalódottak vagyunk.

Nagyobbak lettek a hangszórók, hosszabbak és keskenyebbek. A tavaly látott recovery port, amivel a szervizesek hozzáférhetnek az alaplapra integrált SSD tartalmához, idén eltűnt, így nem tudni, az adataink hogyan nyerhetőek ki probléma esetén.

chbanvmsgmzca1am-huge.jpeg

Megjelent a T2 chip, az Apple egyedi processzora, ami már az iMac Próban is átvett számos egyszerűbb feladatot.

A billentyűkről korábban már írt az iFixit, de azóra is tanulmányozzák az új generációs butterfly-t. Valójában nincs szó bonyolult fejlesztésről: egy vékony szilikon keretet kaptak a mechanikák, ez a megoldás valójában a mikroszkopikus por felhalmozódása elleni lépés volt, a halkabb működés csak egy mellékhatás. Mégis ez utóbbit hirdették fejlődési iránynak a nép irányában.

macbook-pro-keyboard-2018.jpg



Te is odavagy, hogy jön a fullos Photoshop iPad Próra?

Elég nagy port kavart a bejelentés, miszerint készül az első igazán cross-platform Photoshop. Az Adobe egy Bloomberg által megszellőztetett pletykát követően elismerte, hogy olyan Photoshop kiadását tervezi 2019-ben, ami minden eszközön, asztali gépen és iPad Prón, ugyanúgy fest, ugyanolyan funkciókkal bír, amiket ugyanúgy érhetünk el. Idén októberben már lehet majd tesztelni.

ke_pernyo_foto_2018-07-16_20_16_39.png

Ez pedig elég nagy bejelentés. Egyrészt azért, mert a tabletes appok mindig limitált funkciókkal, de legalábbis más kezelőfelülettel jöttek ki, mint az asztali társaik. A Photoshop asztalikon például apró bizbaszok garmadájaként vonult fel, világos, hogy ezt egy az egyben nem lehet átültetni. Így aztán, akik a bizbaszgarmadához szoktak, csak kiegészítőként gondoltak a tabletre.

Másrészt azért fontos bejelentés, mert az iPadről beszélünk. Nem tabletekről, hanem konkrétan az Apple tabletjeiről, azon belül is minden bizonnyal a Pro vonalról, ami immár egy szoftverfejlesztés kellő közepére helyezte a terméket.

Ki hitte volna, de egy hordozható eszköz határozza meg, milyen lesz a jövő asztali Photoshopja. Őrület.

Szögezzük gyorsan le, hogy az Adobe sem őrült, hogy az asztali, iPad-telen, a változásokat nehezen viselő művésztársadalmat magára haragítsa: az új szoftverrel egy időben elérhető lesz állítólag a korábbiakkal megegyező bizbaszgarmadás verzió, miközben megvizsgálják, mit szól a közösség a cross-platformhoz. Aztán meglátják.

Lizzie Nichols 3D grafikus már megszólalt az ügyben, a The Emoji Movie, Smurfs: The Lost Village, Futurama és Hotel Transylvania 3: Summer Vacation egyik művésze azt állította,

ezzel a lépéssel az iPad a csicsás játékszerből végre profi eszközzé válik.

Az Apple mindig is hangoztatta, hogy az iPad sokaknak kiváltja az asztali gépet. Később leült a kommunikációs lendület ezen a téren, aztán az iPad Próval feléledtek a remények. Ez pedig az első olyan nyilatkozat, amit egy profi vállalt fel, és igazolja a cég eddigi törekvéseit. A hölgy eddig Mac Prót használt Wacom Cintiq tablettel a bevitelhez, most viszont azt állítja, így akár kidobhatja a Wacomját.

Vegyük azonban észre, hogy a törekvés nem újkeletű, és nem is annyira meglepő. Már 2013-ból láthatunk videót arról, hogyan lehet az iPadet grafikus tabletként használni a PC mellet. A sufniszagú próbálkozásokból aztán színes-szagos startupok indultak, mint az Astropad vagy Duet Display Pro. Lássátok a cikket, aminek a címe: ez a fantasztikus alkalmazás az iPad Pródat Cintiq-ké változtatja.

A várakozás egy igazán profi-profi megoldásra odáig fajult, hogy megjelentek olyan appok, mint az Affinity Photo, amik a lehetőségek korábbinál sokkal szélesebb tárházát kínálták tabletre is. Az Adobe-nak lépnie kellett, ha nem akarta a Photoshop alapértelmezett voltát átengedni egy másik, kisebb cégnek csak azért, mert ők mertek mütyürhadsereget implementálni. Ha a húzásuk bejön, megszilárdítják a saját pozíciójukat is, de főleg az iPad Próét.



A Xiaomi pont olyan akar lenni, mint amilyennek az Apple-t szeretném látni

A Xiaomi ezidáig maga volt a “kínai Apple”. Így is nevezték, na nem azért, mert a vállalati kultúra, vagy a fejlesztések hasonló szinten jártak volna, inkább azért, mert a cég mindent megtett a tökéletes koppintásért. Az összes elképzelhető területen.

Itt láthattok egy termék-összehasonlítást, amiből tisztán látszik a trend négy évvel ezelőtt, de ha ez nem lenne elég, elmondom: Lei Jun, a cég vezetője farmer-garbóban jelentette be az új termékeit, egy vaskos “one more thing…” felirat kíséretében. Ennyire.

Érdekes azonban, hogy mi történt négy év alatt. A Xiaomi, ami két évvel a fenti összehasonlítás után részesedésével már megelőzte az Apple-t a kínai okostelefon-piacon, ma már egészen más irányt vett. Elkezdett eltávolodni a tech-vonaltól, és mindenféle hétköznapi terméket, fogkefét, párnát és hasonlókat árulni, persze más brand alatt. Mégis, a vásárlók nagy százalékban azért veszik onnan a cuccokat, mert tudják, ez Xiaomi.

xi.jpg

Maga a Xiaomi is elismerte, hogy szeretnének egy másik cégre hasonlítani. Ezúttal a japán Mujira.

Azt állították, ők szeretnének lenni a tech-szektor Mujija. Ha pedig ezt állítást szeretnénk a helyén kezelni, muszáj megtudnunk, mi is az a Muji.

A Mujit 1979-ben alapították, irodaszereket, ruhákat, kaját és konyhai eszközöket árultak. Aztán egyre több mindent. A cég filozófiája nagyon szimpatikus volt mindig is: minimalista dizájn, az újrafelhasználás támogatása, alacsony árak, nagy választék, jó minőség és brand-mentesség. Ez utóbbi alatt egy nagyon ügyes marketingre kell gondolni, ami abból áll, hogy az emberekkel felismertették a minimalista dizájnjukat, és a logómentes termékeiket, márkajelzés nélkül is.

Kiadtak például egy autót, a Nissannal karöltve, amin szintén a világon semmi márkajelzés nem volt. Olyan pólót dobtak piacra, amire a vásárlók a saját logójukat vagy üzenetüket nyomtathatták, külön költség nélkül. Az elv az volt, hogy a vásárlási élményt, a termékek logó nélküli, valóban minimalista esztétikáját a vevők élőszóban terjesztik, így nőnek nagyra. Sikerült.

Akkor most képzeljük el a Mujit tech-vállalatként. Ugyanazt az eredményt kapjuk, amivé az Apple könnyedén válhatott volna, és aminek nagyon szurkoltam még sok-sok évvel ezelőtt. Ami tényleg megváltoztatta volna a játékszabályokat.

Jony Ive dizájnjai ígéretesek voltak. Tényleg letisztult, tényleg minimalista alkotásokkal pakolta tele a céget. Persze ott világított az almalogó, de legalább az esztétikum megmaradt. Könnyen használható, fakocka egyszerűségű termékeket gyártottak, amik működtek. Persze olyan gombokat kellett tenni az ablakokra, hogy az ember meg akarja nyalni. Ezek voltak azok a pontok, amikor Jobs beleszólt a dizájnba. Viszont könnyen elképzelhető, hogy az Apple a Muji irányába is tolódhatott volna.

De nem ezek voltak a legnagyobb különbségek. A legnagyobb különbség az irdatlan profit hajszolása volt. Nem egészen minimalista termékeket, hatalmas árréssel kezdtek árulni, immár két helyen bicsaklott meg a dolog.

Persze a profit jó dolog, sőt kötelező a túléléshez egy részvénytársaság esetében. Aztán hogy ennek a profitnak mennyi hajtóereje, jelentősége volt a cég effektív munkájában, tekintve a komplett országok felvásárlására elegendő, kihasználatlan tőketartalékot, mindenki döntse el maga. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy ha ezt a fel nem használt pénzt NEM gyűjtötték volna be - vagy egy átlagos iparági árréssel dolgoznak -, milyen céggé váltak volna.

Ma is felismerhető egy MacBook Pro vagy egy iPhone X csupán egy pillantással, ez korábban ugyanilyen élesen látszott. Egy MacBook Air annyival haladta meg a korát, hogy évekig tartott, míg a versenytársak egyáltalán lemásolták a dolgot. Az iOS korábban egyszerűbb volt: ahogy érkezett az igény a ficsörökre, úgy pakolták tele lehúzható, felhúzható, lapozható centerekkel a rendszert. Engedélyezték a widgeteket, de száműzték azokat az asztalokról, így, míg korábban egyszerűbbnek tűntek az Androidhoz képest, nekem ebben a percben inkább úgy rémlett, kezdenek belegabalyodni a fejlesztési szálakba.

Tudnak egyszerűt, letisztultat alkotni, de mára már rettegnek tőle. Úgy érzik, hogy ha nincs meg a csillogás, nem kérhetnek annyi pénzt, amit szeretnének.

Nagyon kellene a tech-szektornak egy tech-Muji, vagy ha úgy jobban el tudjuk képzeni itt Magyarországon, egy tech-IKEA. Elérhető árú, tömegeknek szóló, letisztult, a maga minőségi szintjén kifogástalanul elkészített termékekkel. A Xiaomi is érezte ezt az igényt, és be is jelentkezett a szerepre, de úgy tűnik, nem sikerült nekik a mutatvány. Ahelyett, hogy egy filozófiát implementáltak volna a saját arcukra, a kínai Muji-vá váltak, éppúgy, ahogy korábban a kínai Apple-lé alakultak.

Ilyen az, amikor egy vállalatnak nincs kultúrája. Nincs hová implementálni, mert nincs saját test, csak utánozni képes. Úgyhogy várhatok tovább, hogy végre valahol kinőjön a földből az ideális tech-cég, addig pedig a második legjobb lehetőségnek még mindig marad az Apple.