almalé és kungfu Rólunk

Ne higgyétek el a HomePod mini teszteket! Ezért!

Startoltak az első HomePod mini tesztek, és érdemes itt észnél lenni, mielőtt a vásárlás mellett vagy azzal ellenben döntünk, ezek alapján. Mondom is, hogy miért.

A teszteket jelen esetben is ugyanazok végzik el többnyire, akik a többi Apple terméket - laptopokat, asztali gépeket, telefonokat, tableteket, szoftvereket - is megnézik. Neves tech-oldalak, bloggerek, vloggerek. De míg egy számítógépnél egy rakás segédprogram van arra, hogy a teljesítményt mérjük, illetve ha mást nem, ott a stopper, meg az úgynevezett első benyomások, addig itt leginkább ez van:

ke_pernyo_foto_2020-11-15_14_26_31.png

A fülünk.

A tech-oldalak az első HomePodot, így most a másodikat is, sok-sok szempont szerint vizsgálnak és értékelnek egy valahány pontos skálán. Pedig egy HomePodot nyilván Apple-felhasználó vesz (hoppá, ez már mínusz pont, mert nem támogatja annyira az Androidot, mint a többiek), és mi meg nyilván ismerjük, mennyire hülye a Siri (mínusz pont), vagy hogy miket tudunk vezérelni egy ilyen hangfalról. Leginkább a zenét, egy picit naptárat, jegyzeteket, időjárást lekérhetünk, a lakásban található kompatibilis okoseszközöket, aztán ennyi.

ke_pernyo_foto_2020-11-15_14_25_09.png

De a HomePod mininél rohadtul nem ez a fontos, hanem hogy az előző generációhoz képest hogyan szól.

Ugyanis mondjuk választani kellene, hogy sztereó hangzást érünk el alacsonyabb (?) hangerőn, de 70-80 ezer forintért, vagy maradjon egy nagy HomePod 110-130 ezerért? Milyen a hangzás a nagytesóhoz képest? Ugyanaz az egyensúly, csak halkabban? Eltűnik a dinamika, eltűnnek a finomságok?

Olvasok én itt mindenfélét, hogy "kisebb hangerőre képes, mint a vele egy szinten lévő versenytárs-cuccok", hogy a "hangzás JÓ de nem NAGYSZERŰ" (és akkor mindenki értse, ahogy akarja), meg hogy "a basszus nem túl erős". Ezek a tech-oldalak, mondom, meg a többiek ott fent.

Na most tegyünk gyorsan tisztába valamit. Ha valaki nem a füléből él, akkor ezek mind csak homályos érzések. Olyan érzések ráadásul, amiket nagyon könnyű befolyásolni, sőt könnyebb, mint gondolnánk.

Ha mondjuk meghallgat egy zenével azért barátságban lévő, de nem ultravájtfülű ember egy 40 és egy 100 ezer forintos gitárt, rögtön érti, miért kerül többe a 100-as. Ha meghallgat egymás mellett egy 100 és egy 300 ezer forintosat, jobb esetben nem érzi a különbséget, rossz esetben az olcsóbb hangszert hozza ki győztesen.

Hogy miért? Mert a zene, hogy minden alkotás élvezete, az egyensúlyról szól. Egy 100 ezer forintos hangszer szépen csendül, időnként szebben, harsányabban is, mint kellene. Behízeleg, simogatja a fület. Csakhogy nem képes olyan kiegyensúlyozott megszólalásra, mint egy 300 ezer forintos. Nem a zenészre van bízva az apró nüanszok bemutatása, mert a hangszer el akarja vinni a show-t, és nem enged bizonyos esetekben olyan dolgokat, amiket egy képzett szenész szeretne.

Így volt az eredeti HomePoddal is. Voltak nála hangosabban szóló hangfalak, voltak olyanok is, amik több basszust adtak ki magukból. Olyanok is voltak, ha jól emlékszem, a Bang & Olufsen M5, ami nemcsak basszusban, de mindenféle baromi jól hangzó csilingelésben meg menő hangzásban is rávert a mezőnyre, olyan volt, mint valami örvény. De az volt az - elnézést - parasztvakítás. Amikor egyetlen csellót kellett megszólaltatnia, kiderült a turpisság: olyan volt, mint egy túlvezérelt, náthás hegedű.

A hangfalnak azt kell bemutatni, amit a zenész szeretett volna. Nem jó, ha a sales faktorát növelendő mindenféle trükkökkel él.

A HomePod mindig az egyensúlyról szólt. Ahogy az iPhone-ok nem akartak soha a valóságtól eltérő színeket mutatni a velükk észített fotókon - bizonyos versenytársakkal ellentétben például -, hiába néz ki jól egy eleve feltupírozott fotó, úgy a hangzásban is ügyeltek, hogy meglegyen a dinamika, de minden hangszer külön élvezhető legyen, sem a leghalkabb, sem a leghangosabb állapotban nem mozduljon el a már említett balansz.

Én szakértő véleményt a Whathifin olvastam most, épp az imént, ez pedig pont ezt emeli ki. A fenti erényeket, vagyis nem mínusznak húzza be, hogy a basszus nem lyukasztja át a polcot, hanem megvizsgálja, hogy elég-e, de azt is, hogy nem sok-e. Elég, és nem sok.

"Érett és szofisztikált hangzás, amiben lehagyja a versenytársait" - írják. És én pont ilyet akartam olvasni, és egy Whathifinek el is hiszem, amit írnak. Nem azért, mert máshol más az érdek, hanem mert ott nem tudhatják, jóakarattal érzik úgy, hogy nem esik jól nekik annyira hallgatni azt, mint a másikat. És nekünk pedig, akiknek nincs ilyen fülünk, de szeretnénk még azelőtt megtudni róla valamit, mielőtt megvásároljuk, a szakértőket érdemes olvasni. De leginkább azokat se: hallgassuk meg a cuccot, mielőtt megvesszük.

Alig várom, hogy megkaparintsak egyet.



iPhone mini és MAX: a két legjobb iPhone 12

Kipróbáltuk mindkét mobilt és nagyon úgy tűnik, hogy ezek a legjobbak a 12-es sorozatból.



Oké, itt az M1 chip, de mi a rejtett hátulütő benne, amire senki nem gondolt?

Az Apple tegnap bemutatta nemhogy az idei év, de az elmúlt tíz év legfontosabb Apple-fejlesztését: az M1 SoC-et. Ne, senki ne nevezze processzornak, mert az Apple megoldásai eddig sem voltak azok, de ez az M1 aztán végképp nem az. CPU magok, GPU magok, Neural Engine és memóriablokkok egybeütve.

Lehasaljunk előtte? Tényleg olyan jó? Kezdjünk el gyorsan gyanakodni.

img_7447.PNG

Sokkal gyorsabb, mint az előző generációs Mac-ek? Könnyű portolás, egyszerű fejlesztés? Minden programot futtat? Keressük meg együtt, hol hibádzik a képlet. Hogy hol az átverés.

Először nézzük a teljesítményt. Olyanokat hallottunk, hogy hihetetlenül gyors, minden egyszerűen csak megnyílik, nem kell várni, és a weboldalon azt is olvassuk, hogy 3,5-szer gyorsabb az M1 CPU-ja, és ötször gyorsabb a GPU-ja, mint az előző generáció, miközben az energiatakarékos és a teljesítménycentrikus magokkal úgy egyensúlyoz, hogy  ne fogyasszon sokat.

Na jó, de mi az, hogy előző generáció? Lehet, hogy az Apple ezért adott ki év elején egy Core i3-as procis MacBook Airt, hogy elmondhassa, mennyivel gyorsabb a saját szilikon?

NEM. Az apróbetűs szövegből kiderül, mivel hasonlították össze a teljesítményt:

A tesztelést az Apple 2020 októberében végezte a MacBook Air Apple M1 chippel és 8 magos GPU-val szerelt prototípusain, valamint 1,2 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzorral szerelt sorozatgyártott modelljein. A teszteléshez hasz­nált mindegyik modellben 16 GB memória és 2 TB-os SSD-tároló volt. A tesztelés a Final Cut Pro 10.5 kiadás előtti verziójával, egy 55 másodperces, 4096 x 2160 képpontos felbon­tású, 59,94 képkocka/másodperces sebességű 4K-s Apple ProRes RAW multimédiás anyagot alkalmazó projekt Apple ProRes 422 formátumra való átkódolásával történt. A teljesítménymérések adott számítógépes rendszereken történtek, és a MacBook Air hozzávetőleges teljesítményét mutatják.

Vagyis az i7-es MacBook Airekkel, tehát egy i3-ashoz képest még nagyobb a teljesítménynövekedés. Hogy ez most single core vagy multicore vagy mi, azt jó lenne látni, nyilván egy négymagos és egy nyolcmagost multicore-ban nehéz összehasonlítani, különösen a differenciált teljesítmény miatt, de mindenképp a nyolcmagos nyer kiemelkedően.

Na jó, de mi az, hogy akár 18 óra üzemidő? Akkor biztos csak ki van nyitva a macOS, de nem csinálsz semmit, nem?

NEM. A 18 órás üzemidőt filmlejátszás mellett mérték le, Apple TV app futtatása mellett. Ami sokkal közelebb áll a valódi használathoz, az a wifis netezés, amit viszont 15 órának ígér az Apple. A szám teljesen életszerű, nem véletlen, hogy az előző posztomban pontosan 15 órát írtam én is: ha fogsz egy méretben hasonló iPad Prót, és a benne lévő akksi és a MacBook Air-ek akksinagyságát arányosítod, akkor pont 15 óra jön ki a wifis netezésre. Hiába van itt több mag, egységnyi akksikapacitás ugyanarra a futási időre jogosít, mint az iPadekben.

m1.png

Na jó, de ez a sebességnövekedés biztos elolvad, ha x86_64 appokat akarsz futtatni, nem?

NEM. Az Apple mostani launch-ában az a zseniális, amiben az Apple mindig is jó volt. Ha nem képes egy váltást minden aspektusában megkönnyíteni, sőt, a váltást egy nagyon is kívánt állapotnak bemutatni, akkor megette a fene az egészet. Van Windows 10 ARM-ra, mint ahogy a világ első tableteinek nagy részén is szerintem XP futott. Csak hát minek, ugye, megmaradt vásári mutatványnak.

Az Apple a Universal appokra helyezi a hangsúlyt, vagyis olyan package-ekre, amik Intel és M1 verziót is tartalmaznak, vagyis bármilyen Macen lehet futtatni őket. A lényeg itt az volt, hogy minden fejlesztő képes legyen gyorsan létrehozni az Universal kódot, és ez sikerült is meglépni állítólag. Valaki egy napos fejlesztésről, valaki fél órásról beszélt: kijelölöd, mikre van szükséged, miket használsz, és kattintasz.

Ha a fejlesztő nem lép, vagy régi x86-os appot futtatnánk, még mindig ott van a Rosetta 2, ami átfordítja futás előtt a kódot, hogy mehessen M1-en is. 

Na jó, de az így futtatott appok nem lesznek-e nagyon lassúak a korábbiakhoz képest, itt is kijön-e az M1 előny?

Erre vonatkozóan pontos infó nincs, Craig azonban elmondta a tegnapi videóban, hogy a Rosettán futó alkalmazások még mindig gyorsabbak M1-en, mint a korábbi Mac rendszereken (nem tudni, mihez hasonlította, de gyanús, hogy az i7-es MacBook Air-t vette alapul). Lassabb biztos nem lesz, legfejlebb az elindításnál lehet egy kicsit várni. Tesztekből majd kiderül, mennyit.

Na jó, de most behúznak minket egy baromi drága világba, ahol nincs többé olcsó laptop, meg bütykölés.

EZ RÉSZBEN IGAZ, de sokkal korábban megtörtént. Az Apple nem kínált soha olcsó gépeket. Áremelést sem hajtott végre a belépő szinten: most sem ment az ezer dolláros beugró laptopár fölé, és nem is számítok drágulásra. Nem szerették a bütykölést sem, akadályozták, ahogy csak tudták. Ami most történt, hogy a memória is integrált, nem cserélhető, nem bővíthető (jelenleg pedig maximum 16 GB támogatott), vagyis egy újabb bütykölés, ami lehetetlenné válik.

Na jó, de meddig lesz Rosetta 2? Mi van, ha jövőre kinyírják, és ott maradok a régi appjaim nélkül?

SOKÁIG ITT LESZ. Az eredeti Rosetta, ami a PowerPC-s appokat engedte inteles Macen futni, 2006-2011 között volt elérhető, aki meg akart, nem frissített OS X Lionra, és továbbra is használhatta. De ne higgyétek, hogy 2020-ban van bárki, aki így tesz még. Megtalálta a helyettesítő appot, és kész. A Rosetta 2 velünk lesz évekig, de a Universal apps miatt sokkal korábban feleslegessé válik, mint az eredeti Rosetta.

KONKLÚZIÓ

A helyzet az, hogy a számítógépek lassan megszűnnek annak lenni, amik voltak a kilencvenes-kétezres években. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk az összeválogatott alkatrészeket, nem azt mondom, hogy nem lesz ilyen, de inkább a pró arcok építik maguknak a spéci vasakat, a mindennapos felhasználóknak, akik előbb adják el a gépeiket, minthogy bütyköljenek, meg bővítsenek, ez úgyis mindegy.

A lényeg: kérjetek mindig sok memóriát  a gépbe, sokkal fontosabb például most 16-tal és nem 8-cal kérni az M1-es Maceket, mint valaha, de ennyi a változás az átlagnak.

A többi kábé az, aminek látszik. Nem tudtam nagyon belekötni. Egy sokkal gyorsabb gép, ami immár tökéletesen összedolgozik az iOS-eszközökkel, miközben nyitva marad még a Rosetta 2 élettartamáig az Intel appokkal is. Egy olyan gép, ami egészen új teljesítmény-fogyasztás görbét rajzol fel az otthoni gépek számára, ahol az ARM immár előny, és nem hátrány.

img_7444.PNG

img_7443.PNG

Plusz úgy tervezték meg, hogy a mai folyamatokra és a maximális biztonságra legyen kihegyezve, tehát az egész sokkal előremutatóbb, mint a nyers teljesítmény és a tranzisztorszám növelése.

img_7445.PNG

Valószínű, hogy egy új korszak nyitányát látjuk most, és az Intel, ahogy korábban írtam, a dízelmotor sorsára jut. Sok helyen megmarad, főleg ipari területeken, de aki személyautót - személyi számítógépet - vesz, ennél már sokkal jobbat akar majd.

Jelenleg: Apple gépet.



2020: Az (átkozott) év, amikor újra izgalmas lett az Apple

Az iPhone, iPhone 3G és MacBook Air ősbemutatója óta az Apple meglepetésfaktora folyamatosan csökkenni látszott. Belefutottunk érthetetlen vagy éppen jelentéktelen fejlesztésekbe, és komplett évek voltak, amikor az volt az érzésem, hogy az egész innovatív cég egyetlen innovációja, hogy képes legyen hihetetlen magasságokba feltornászni a full feature okostelefonokért elkérhető összegeket. Ez utóbbi briliánsan sikerült is, emiatt Cook meg is kapta tőlem a pénzmérnök titulust.

Ez az év, ami számomra kicsit távolabb zajlott az Apple falain belüli történésektől, így a vége felé tökéletes meglepetéscsomagot hozott. Nem akarok inni előre a medve bőrére, hiszen egyelőre sem iPhone 12 mini, sem HomePod mini, sem ARM-alapú MacBook nem volt a kezeim között, de ez a három termék az, amikkel az Apple, egyelőre csak papíron és hipotézis szintjén, többet ad, mint vártam.

Az Apple, ami számomra már egybeforrt az “underachiever” fogalommal, többet ad, mint amit vártam. Nem hiszem el.

Először is az iPhone 12 mini. Itt írtam hosszabban róla, mennyire meglepett a dizájn, a méret és a mellé szinte teljes fegyverarzenál, kiegészítve egy vállalható összeggel. Ha a forint kicsit erősödik, retaileknél simán megvehetjük nettó 200 ezerért (persze csak ha az ÁFA-s cégem végre be tud indulni, és lesz ÁFA-bevétele, így a járvány után, hehe).

ke_pernyo_foto_2020-10-13_21_38_50.png

Aztán a HomePod mini. Én könyörögtem korábban, hogy az Apple ne hagyja magát, ne hallgasson a huhogókra, ne rontsa el a brandet, és ne adjon ki olcsó, dobozhangú HomePodot. Nem a Siri a lényeg a HomePodban, az hülye mint a segg, hangfalat a hangzás miatt veszünk, és a HomePod ezt a feladatot tökéletesen teljesítette. Ahogy a cég kamerái, a kijelzői, úgy a hangszórói is úgy lettek beállítva, ahogy a valóságot igyekezzenek visszaadni, nem pimpelt trükkökkel, hanem igazi színekkel, hangokkal, formákkal.

Nagyon várom a HomePod mini első nagytesztjeit, de azok alapján, amit eddig olvastam, az az érzésem, hogy most is eltátom a számat. Nem fogja hozni a nagy HomePod hangerejét, teljes fegyverarzenálját, de szerintem a 35 ezer forint körüli ára egyáltalán nem hoz magával a nagytesó 110 ezer körüli árcímkéjéhez képest mérhető veszteséget. Az olyanoknak, akik egy HomePodot általában 30%-os hangerőn hallgatnak, és sztereó esetében sosem mennek nagyon e fölé (mert azon a hangerőn már nincs beszélgetés egy kisebb szobában), azoknak a mini, egy kiegyenlített halk megszólaltatás esetén lazán lehet ugyanolyan jó választás. 70 rongyért sztereóba, na tessék.

ke_pernyo_foto_2020-10-14_9_54_48.png

És az, hogy még idén komolyan, az immár biztosra vehető pletykák alapján KOMOLYAN saját fejlesztésű procikkal érkező MacBook-okat várunk november 10-én, az hab a tortán, de baszott nagy és kemény hab ám. Már rég vettem volna az idei MacBook Air-ekből, ha nem hallottam volna, hogy év végére várhatunk egy ARM-os MacBook Airt is, bíztam is a pletykában, meg nem is, de érdemes volt kitartani, úgy tűnik. Hogy ez mit jelent majd? Tekintve az iPad Prók teljesítményét és fogyasztását, a mostani 11 órás webezést feltornászhatja 15 óra fölé lazán, úgy, hogy közben nem azon kell aggódni, hogy ki tud-e exportálni emberi időn belül egy 4K-s vágott videót - igen, az Air, nem a Pro -, és azon sem kell morfondírozni, hogy rántottát lehet eközben sütni rajta, vagy nem. Hogy a MacBook Prókkal mit kezdenek ARM szinten, azt elképzelni sem tudom, de baromi kíváncsi vagyok.

De mondom, nem iszom előre senki bőrére. Új architektúra a Mac-nél, igazi early adopter-csemege, simán lehetnek gyerekbetegségek, a fejlesztőknek szól inkább ez még idén, simán lehet gyengus a fülemnek a HomePod mini a HomePod után.

Én csak azt mondom, hogy nem emlékszem olyan évre, amikor ennyiszer értettem volna egyet a céggel sorozatban, vagy ennyiszer éreztem volna jónak az irányt, vagy leptek volna meg, vagy ezek kombinációja.


Ilyen lesz az AirTag, az Apple Find My Everything eszköze

Erre az évre várjuk a pletykák szerint az AirTaget is még, az ARM Macekkel egyetemben, egy novemberi bemutatón. Az AirTag látszólag a legkevésbé izgalmas termék lehet idén, mégis megváltoztathatja, ahogyan a karácsonyra gondoltunk eddig.

Szinte bárkitól kérhetünk ajándékba Apple-terméket ezentúl.

Kijött nemrég egy szabadalom is a cucchoz kapcsolódóan, így egy fokkal megint beljebb vagyunk, mi is lesz az AirTag. Vagy két fokkal kijjebb, mert én megnézve a papírokat továbbra sem értem, hogyan fogja ezt az Apple elmagyarázni a tömegeknek. Már hogy mire is való ez a dolog.

 

airtags-design.jpg

Ugye alapból egy Tile-hoz hasonló apróságról van szó, amit rákötsz a dolgaidra, és amik alacsony fogyasztással, Bluetooth segítségével képesek kommunikálni, és meghatározni a saját helyzetüket. Pontosabban összekapcsolódnak más Tile-használók telefonjával, hogy végül ezek az eszközök küldjék el a lokációt a Tile szervereinek, amik visszajelzik a cucc földrajzi helyzetét nekünk. Ez eddig világos: az Apple nagy előnye ezen a téren, hogy integrálhatják az egészet az iOS-be (Androidokba egy külön appal), így sokkal több potenciális megtalálót tud felsorakoztatni, ami az ilyen termékeknél a kulcs a sikerhez. Mivel integrált, nem szenved az olyan problémáktól, mint a többi ilyen app-alapú cucc, hogy amikor kellene, valamiért mégsem tudja elérni az eszközt.

De az AirTag nem csak erről szól. És itt kezd zavarba ejtő lenni a dolog.

A szabadalom szerint a testtartásunkat is segíthet beállítani, ha magunkra tesszük az AirTageket, és valami kondis appal figyeltetjük ezek helyzetét.

airtags-posture.jpg

Vagy ugyanúgy magunkra akasztva AR játékokat játszhatunk.

airtags-motion-tracking.jpg

Meg korábban volt szó arról is, hogy ezekre a kütyükre programozhatunk a Parancsok appal létrehozott összetett iOS utasítássort, majd később a telefonunkat vagy óránkat lecsippantva rajta egy sor kódot futtathatunk le, automatizálhatunk a fizikai világban. Vagyis az AirTag egy passzív kódtároló lenne ebben az esetben, minden mást a telefonunk, óránk végezhetne el.

Ti el tudjátok képzelni, hogyan lehet ezt egyetlen termékként eladni? Én sem tudtam, amíg meg nem láttam ezt az ábrát:

airtags-apple-watch.jpg

Ez egy Apple Watch, aminek a szíján egy sor AirTag sorakozik, amiket lepattintva azonnal bepoloskázhatunk bármit. És akkor beugrott. Ez teljesen olyan, mint a Pókember csuklóján lévő cucc, kivéve hogy nem tud hálót vetni (egyelőre). Eszembe ötlött egy Pókember-rész, amikor Parker bepoloskázott egy furgont a cityben, aztán követte egy külvárosi családi házas övezetbe, ahol, felhőkarcolók híján, gyalog meg távolsági busszal kereste az AirTagjét. Pont úgy, ahogy mi csináljuk majd, ha ellopják a hátizsákunkat, és megyünk a vidéki busszal érte valami távoli düledező viskósorra, félemetes hacukákba öltözve.

Szóval szerintem szuperhős-cuccnak kell hirdetni a dolgot, és menni fog. Ha Musk kijöhet lángszóróval, akkor Cooknak a minimum egy ilyennel kellene szembeszállni a főgonosszal.

Hogy mennyibe kerül majd? A Tile-ból érdemes kiindulni, ahol akár 35 dollárt is elkérnek egy Tile Próért, ami több mint száz méternyi hatótávot tesz lehetővé. Rájön még egy Premium előfizetés, ha kérjük, amiben ingyenes akksicsere, Smart Alerts és 30 napos lokációs történet is található, valamint egy Unlimited Sharing nevű lehetőség, hogy a tagünket megoszthatjuk több más emberrel is, így keresős partikat rendezhetünk. Én azt mondanám, hogy az Apple is igyekszik a 35 dollárt belőni (ez itthon bruttó 14.000 forint lehet így), de  havidíj nélkül kínálhatja majd az Unlimited Sharinget és a historyt. Ingyenes akksicserét tuti nem adnak hozzá, az inkább ilyen underground politika, posztkommunista felhasználósimogatás. Pfuj.

Mégis, enélkül is kívánatosabb lesz az Apple megoldása, mint a Tile, már csak az integráció és a felhasználói bázis miatt is.

airtags-charging.jpg

A fenti képen azt látjuk, ahogy az új vezeték nélküli töltővel tölthetjük az AirTaget is. Lévén ez a töltő a korábban meghirdetett, soha el nem készült AirPower leegyszerűsített változata, végül is elképzelhetó, hogy az AirTag is egy korábban dédelgetett álom elkorcsosulása. Még azt sem tartom kizárnak, hogy az AppleCar projekt elektromos autójából maradt ez a kütyü, mint egyedüli megvalósítható elem.




süti beállítások módosítása