A vénebb rókák még emlékeznek, amikor a Mac-ek még PowerPC architektúrájú gépeken futottak. Ez a kis színes sztori arról a mérnökről szól, aki megalkotta Mac OS X első hivatalos Intel-kompatibilis verzióját.

Történt ugyanis, hogy az eredeti szakmájától 54 évesen visszavonult úriember, bizonyos J.K. Scheinberg is úgy járt, mint sok korabeli, frissen nyugdíjba vonult ember. Nem tudott mit kezdeni a szabadidejével, haszontalannak érezte magát. Megpróbált tehát állást szerezni a helyi Apple Store-ban Genius-ként. Ő segített volna embereknek, akiknek mindenféle problémájuk akadt Mac-jeikkel.

Scheinberg 1987-től 2008-as visszavonulásáig Apple alkalmazott volt, dolgozott a Rhapsody oprendszer fejlesztésén és kulcsfontosságú szerepe volt az Intel-es OS X kernel lefejlesztésében, tehát ha valaki ismeri a rendszert, akkor ő biztosan ilyen. Az interjú végén mégis csak három "majd értesítjük"-öt kapott az interjúztatóktól. Aztán nem történt semmi. Vajon elolvasták-e az önéletrajzát rendesen egyáltalán?

Több helyen egyből ageismről, azaz koron alapuló hátrányos megkülönböztetésről cikkeztek, aminek lenne is alapja, pár éve egy idősebb Store alkalmazott perelte be a céget, mert úgy vélte, kora miatt nem léptették elő soha, miközben a nála fiatalabbak közül már a jóval utána érkezettek is fölötte jártak a ranglétrán.

Ilyen gyanúsítások egyébként folyamatosan érik a Szilícium-völgy cégeit, valószínűleg nem is annyira alaptalanul. Mark Zuckerberget idézik a legtöbbet a témában, hogy ezt szemléltessék: a Facebook alapítója egy konferencián csak annyit mondott, "a fiatal emberek egyszerűen csak okosabbak". A Marklar-projekt atyjának felesége, Kim Scheinberg segít most nekünk megvilágítani férje munkájának fontosságát:

2000-ben úgy döntöttünk, hogy a keleti partra költözünk, úgyhogy JK függetlenebb projekteken kezdett dolgozni az Apple-nél. Végül úgy döntött, elkezdi lefejleszteni az Mac OS X Intel verzióját. 18 hónappal később, 2001 decemberében elérkezett a demonstráció ideje. Ekkorra már három PC-je volt az irodájában és további három otthon - mind független külsős forrásból, egyedileg építtetve, hiszen nem rendelhette meg őket a szokásos Apple forrásokból, a projekt szigorúan bizalmas jellege miatt. Mindegyiken Mac OS futott.

JK főnöke megbabonázva nézte, ahogy az Intel PC-k szépen felbootolnak és megjelenik a képernyőn a jól ismert "Welcome to Macintosh" felirat. 

- Máris jövök - mondta, majd elsietett és pár perccel később Bertrand Serlet (az akkori szoftverfejes) társaságában tért vissza. Ő is végignézte a műsort, és már csak egy kérdése volt: Mennyi idő alatt lehetne ezt egy Vaio laptopon futtathatóvá tenni?

- Nem sok.
- Két hét? Három? - kérdezte Serlet.
- Kettő óra. Maximum három.

Az első útjuk egy helyi számítástechnikai boltba vezetett, ahol megvették az akkori legjobb és legdrágább Sony laptopot. Este 19:30-ra már Mac OS futott a Vaio-n.

Steve Jobs másnap reggel már egy Japánba tartó járat fedélzetén ült, hogy a Sony elnökével találkozzon. 

A többit már ismeritek.