Elég kemény állításokat fogalmazott meg az Oculus alapítója, Palmer Luckey. A rövidesen piacra kerülő Rift VR-ről kérdezték, pontosabban arról, hogy mikor jelenik meg a vr-szemüveg Mac-kompatibilis verziója.

Palmer nem finomkodott különösebben:

“Amint képesek lesznek egy normális számítógépet gyártani az Apple-nél”.

Aztán folytatta: “Azért nem támogatjuk a Mac-et, mert az Apple egyszerűen nem hajlandó használható gpu-t rakni a gépeibe. Nézzük csak a legerősebb modellt, a 6000 dolláros Mac Prót két darab AMD FirePro D700-assal: még ez sem képes arra a teljesítményre, amire szükségünk lenne. Amint újra használható grafikus gyorsítókat szerelnek a gépeikbe, mint a régi szép időkben, azonnal támogatni kezdjük a Mac-et. Most azonban egyetlen gépük sincs, amit érdemes lenne támogatni” - mondta.

Vegyük át, mire gondolt.

A Rift legalább egy Nvidia GTX 970-et vagy AMD R9 290-et kér: a fent említett dual D700-as mindkettőnél lényegesen erősebb, ezzel a grafikus kártyápárossal nem az a baj, hogy alacsony a teljesítményük, hanem hogy egészen más feladatokra tervezték őket, mint a tipikus gpu-kat. Játékokat nem fogsz futtatni rajtunk, de renderelés közben például bitang izmosak, hiába két évesek már.

Csakhogy.

Abban tök igaza van Palmernek, hogy a csúcs Mac Prót leszámítva az egész mezőny szégyellheti magát: többször megírtam és elmondtam már, hogy egyszerűen katasztrofális, amit az Apple gpu-fronton művel, és ilyen gépárak mellett ez már nem is vicces, inkább csak szomorú.

Kezdjük azzal, hogy a kínálatnak most már legalább a fele sima integrált Intel gpu-kat használ: ezek a komolytalan teljesítményű áramkörök tökéletesen megfelelnek a MacBookokba, MacBook Airekbe, de felfoghatatlan, hogy mit keresnek a MacBook Prókban vagy a teljes 21,5-es iMac-gépparkban.

Az első figyelemre méltó gpu laptopfronton a 900 ezer forintos, igen, KILENCSZÁZEZER forintos MacBook Próban mutatkozik be, alatta kizárólag integrált Intelt kapsz még 7-800 ezer forintért is, ami a pofátlanság csimborasszója, de ennél is nagyobb baj, hogy az egymillió közelében bemutatkozó AMD Radeon R9 M370X sem egy komoly játékos. Ez a gpu legfeljebb alsó-középkategóriás, maximum az 539 ezer forintos, középső 13-as MacBook Próban nem lenne vérciki az alkalmazása, de hogy ez jelenti a non plus ultrát az egész kínálatban, az már-már szánalmas.

És akkor ott az iMac, amiből a teljes 21,5-es kínálat az Intelre épül (haha, :((((( ), a 27-es alapmodell 680 ezer forintért még mindig csak a nagyon harmatos M380-ast kínálja, de 750 ezerért sem ad lényegesen többet, az M390-es ugyanis még szintén csak a középkategória alján helyezkedik el.

És akkor ott a csúcsmodell 850 ezerért az M395-össel, ami az első értékelhető kártya az egész mezőnyben.

Igen, az egész Mac-portfólióba 850 ezer forintnál érkezik meg az elfogadható grafikus teljesítmény, ami alatta van: dögkút.

Emiatt kényszerültem én is arra, hogy a csúcsgépet vegyem meg a 27-es iMacből, amikor videóvágáshoz kerestem rendszert: a többi modell egyszerűen messze alulteljesíti azt, amit 2015-16-ban elvár az ember egy Mactől.

De az M395-össel illetve a 90 ezres felárért rendelhető M395X-szel sem érkeztünk el a Kánaánba: ezek már mindketten tisztességes, jól használható, középkategóriás gpu-k, pont megfelelő a teljesítményük a komolyabb munkához, de attól még akad náluk számtalan sokkal-sokkal erősebb kártya a piacon.

Igen.

Egymillió forint közelében is épp csak eleget kapunk.

Ha az Apple nem tolná már-már elmeháborodott módon a vékonyításmantrát olyan gépeknél is, mint a munkára is szánt 27-es iMac, ami ugye egy asztali gép, szóval a mindenek felett álló vékonyságnak semmilyen praktikus vetülete nincsen, akkor képes lett volna 50-60 százalékkal erősebb gpu-kat a gépbe pakolni, amik lényegesen jobban illettek volna a csúcs iMac karakteréhez, vagy inkább árcédulájához, mint amik végül belekerültek.

De azt is tegyük hozzá, hogy az Nvidiánál van bőven olyan gpu, például a 980M, ami 30-40 százalékkal izmosabb, mint az M395X, miközben kábé ugyanannyit fogyaszt, vagy csak alig többet, szóval a vékonyság is rendben lett volna, ráadásul ezekben a gpu-kban van CUDA-támogatás is, aminek köszönhetően például After Effects alatt egy nvidiás gép megeszi reggelire bármelyik AMD-set.

És ott van a Mac Pro, aminek a csúcsverziója a D700-zal például bizonyos helyzetekben még mindig megeszi a mezőny jelentős részét, de a D300-ról és a D500-ról ugyanez már egyáltalán nem mondható el, miközben az Apple a mai napig azon az áron kínálja ezeket az egyre kopó gépeket, mint amikor bejelentette őket. Nettó teljesítményben a D500-assal szerelt Mac Pro kábé ott jár, ahol a csúcs iMac, aminek a kapcsán már megbeszéltük, hogy a gpu-ja maximum középkategóriás miközben a Pro valamivel drágább, és hiányzik belőle az 5k-s kijelző is, aminek az ára félmillió forint fölött jár.

Bónusz, hogy a mai napig elég szarul van megoldva a platformon a párhuzamosítás, ami azt jelenti, hogy az esetek jelentős részében csak az egyik gpu dolgozik, és akkor már a D700-as is csak problémásan veszi fel a harcot egy mai felső-közép kategóriás gpu-val. Miközben a cucc felára 350 ezer forint!

Az Apple szép, jól használható, szerethető gépeket készít, de az a fajta elborult ámokfutás a gpu-piacon, amit az utóbbi 3-4 évben a vékonyítás és a méregdrága gépek előállításának költségcsökkentése érdekében bemutatott, katasztrofális hatással van a Mac-ek versenyképességére és a cég egyre gyakrabban fut majd bele olyan pofonokba, mint amilyet Palmer Luckey osztott most ki tök jogosan, vagy én ebben a cikkben.

Szerencse, hogy a szoftverek még hibátlanul működnek, pont mint öt éve, amikor normális gpu-k is voltak a Macintoshokban.

Oh, wait.