Hű, de nehéz kérdés. Megpróbálom az elejétől kezdeni. Bár nem is, inkább kezdem 2014-gyel.

Tavaly az Apple bemutatta az App Extensions nevű kiegészítőt a mobil böngészőjéhez. Ennek az volt a jelentősége, hogy a korábbi, JavaScript-tel, HTML-lel és CSS-sel dolgozó Safari Extensions-höz képest natív kóddal, plusz egy alkalmazással kiegészülve ment neki a különféle webes kiegészítő tartalmaknak. Gyorsabb volt, kevesebb energiaigénnyel. Volt olyan, hogy Share Extensions, Photo Editing Extensions, Today Extensions, Custom Keyboards. Idén pedig egy új App Extension jelent meg a fejlesztői lehetőségek között, a neve: Content Blockers.

Tartalomblokkolók.

A legkönnyebben megérthető funkciója ennek a ficsörnek, hogy képes lekapcsolni a weboldalak hirdetéseit, hogy gyorsabban menjen a böngésző. De lehet mást is blokkolni: képeket, navigációs elemeket, popupokat, különféle scripteket, fontokat, média fájlokat vagy sütiket. Vagy bármit, ami a weboldalon ott van.

Így aztán például működhet egy beépített Ghosteryként, amivel az adott oldalakon rólunk információt gyűjtő folyamatokat is letilthatjuk, így nem zabálják be az adatokat rólunk, és nem továbbítják a hirdetésekkel foglalkozó cégeknek. 

2015-06-10-16_29_21-640x375.jpg

Szóval nem lehet egyetlen szemszögből vizsgálni ezt a kérdést. Egyrészt ez egy user experience probléma, másrészről pedig egy privacy védelem. 

Kezdjük a UX problémával.

Én felhasználóként tökéletesen megértem, ha az ember gyors böngészést, és csendes ventilátorokat akar. Ki ne akarna? És sok esetben ez kéretlen animációknak, beúszó elefántoknak, az adott oldalra erőszakolt mindenféle karácsonyfaégőnek köszönhetően nem valósulhat meg.

Oké, de miért vannak ott ezek az izék? Mert a tartalomszolgáltatók kétségbeesetten próbálják úgy kikerülni a tartalomblokkolók hatását, ahogy épp tudják. A csökkenő bannerértéket megnövelt bannermennyiséggel próbálják meg kiváltani, pedig már erősen sziszeg a gép, és hamarosan robban.

És egy tartalomblokkoló már rég van az OS X-es Safariban, és mondjuk Androidon sem ismeretlen ez a fogalom. Úgy tűnhet elsőre, hogy a Google a saját lábát lövi el, hiszen kicsit sem érdeke, hogy a felhasználók elől eltüntessék a reklámokat, hiszen ők ezzel is foglalkoznak. Sőt, ezzel igazán. A problémára viszont kitaláltak valamit: egyezséget kötöttek a tartalomblokkolókat írókkal, hogy a saját hirdetéseik fehérlistára kerüljenek, a többiekkel ellentétben.

Értitek, hogy mi történik itt? Őrület.

Van a tartalomszolgáltató, mondjuk mi, az Appleblog. Kiteszünk egy bannert az oldalunkra, mert szeretnénk, hogy pénzt keressünk azzal, amivel dolgozunk. Vagyok tehát én, és van az olvasó, aki elviseli a plusz képeket azért cserébe, hogy középen olvashatja a szuperfenomenális anyagokat, videókat.

És ebbe a relációba, köztem és az olvasó közé, elkezdenek oldalról befurakodni. Befurakodik a böngésző készítője, aki elkezdi eldönteni, hogy a finanszírozásra használt tartalmak közül mi a felesleges. A legártatlanabb példa erre a Safari Reader, ami lecsupaszítva jeleníti meg az oldalon kizárólag a tartalmi részt. Befurakodnak a közösségi szolgáltatók, amik mindenféle gombok meg "teddkimertszarleszarankinged" mögé bújtatva kiszívják az olvasókról az eladható adatokat, és el is adják őket. Befurakodik az adblocker, aki szintén eldönti, hogy a finanszírozásra használt tartalmak közül mi az energiazabáló. Csak közben lepaktál a hirdetésekből, meg mellesleg böngészőkészítésből is élő óriáscéggel, mert hát neki is kell keresni, ugye.

És ezek a cégek elkezdenek egymás között osztozkodni a koncon, miközben a tartalomszolgáltató csak megvonja a vállát, hogy nincs mit tenni. Persze van: a tartalom maga legyen a hirdetés! Jó ötlet? Az egyetlen ötlet. Bevált? Nem minden esetben.

Az oldalaink, az Appleblog és az Egy nap a városban például minden PR posztnál egyértelműen feltünteti, hogy szponzorált a tartalom. Meglepődnétek, ha tudnátok, ezzel mennyire oldschool elveket vallunk, és mennyire nem így működik már a piac. A blogger, aki elfogulatlan, mert nem lehet lekenyerezni, és sajtóezmegazzal elszédíteni, alig maradt fent, mint faj. Én részben - csak részben -  a fent vázolt helyzetet is okolom, hogy ez így történt.

Szóval amikor az Apple szintén lehetővé teszi, hogy a felhasználói élményre hivatkozva blokkoljanak tartalmakat a fejlesztők és a felhasználók, ugyanezt a folyamatot támogatja. Tegyük hozzá, ez már-már hiánypótlás az iOS-ben, szóval ez nem is annyira folyamat, mint egy lejátszott meccs.

Mégis, az iOS beállása ebbe a sorba jelentős változásokat hozhat. Mégpedig azért, mert a vásárlásokra hajlamosabb felhasználók e mögött a platform mögött tömörülnek. Hogy mennyire, azt jól jelzi egy szám: 75%. A Google mobil bevételeinek ekkora része érkezett iOS platformról - annak ellenére, hogy a saját platformjuk világszerte sokkal elterjedtebb. Ennyivel tőkeerősebbek a Apple-júzerek.

És igen, a Content Blockers egy másik fontos eredménye az adataink elszipkázásával és kereskedésével foglalkozó cégek megfélemlítése. Az Apple talán az egyetlen vállalat a Szilícium-völgyi óriások közül, akinek nem fáj meglépni egy ilyet, mert nem sérti az elsődleges üzletvitelét. Mindenki másnak rossz, hát akkor miért ne lépje meg? És igen, ezer más dologra lehet jó a Content Blockers egy külsős fejlesztő cégnek, nem csak a fentiekben vázolt megoldásokra alkalmas.

Viszont itt van egy másik Apple-találmány, amit most mutattak be. A News.

news.png

Elszívott tartalom az Apple platformján, interaktív, szép kivitelben, az Apple által biztosított hirdetésekkel ellátva. A News nem hagy kétséget afelől, hogy az Apple lenyúlt ebbe a fent vázolt katyvaszba, ahol a tartalomszolgáltatók, a böngészők, a reklámcégek és a tartalomblokkolók keverik a kakit, és kihúzta a pöce aljáról a tartalomszolgáltatót, és ezt mondja neki:

Ej, ej. Hát nem megmondtam, hogy nem szabad keverni az újságírást a marketinggel? Add csak szépen nekem az utóbbit, és ülj vissza dolgozni. Most már nincs többé egy hadsereg közted és az olvasó között, csak én. Majd én vigyázok mindenre. Kapsz pénzt is majd, meg minden.

Sőt, nemcsak a marketingeseket helyettesítik, hanem részben a főszerkesztőket is. A News-ban emberi erővel válogatják ki a híreket, szerkesztőket alkalmaz az Apple, akik eldöntik, mely hírek értékesek, és melyek nem. Az újságok csak tekerjék be az anyagokat a csőpostába.

És az egészben a hátborzongató, hogy nem lehet őket hibáztatni ezért. Ez egy logikus lépés arra a káoszra, ami kialakult a piacon. És annak ellenére, hogy a News szerintem zsákutca lesz, felírhatjuk a naptárunkba, hogy volt egyszer egy ilyen is, és nem is volt hülyeség.