Azt hiszem, hogy az Apple Watch-ot a legtöbben egyszerűen félreértik. Ami tök érthető, egyszerűen azért, mert

mindenki egy olyan kütyüt szeretne, amit tud nyomogatni.

Ez ősi törvény. Megveszem, babrálom, szórakozok vele, játszogatok, örülök neki. Ez a kütyüvásárlók jutalma a kiadott százezrekért.

Az Apple Watch erre nem alkalmas. Nem ezért hozták létre.

apple-watch-ui.jpg

Kezdjük az elején. Amikor megjelentek az első okostelefonok, a készítők nem is gondolták, hogy egyesek majd a napjuk felét a kijelzőjére bámulva töltik. Az ég szerelmére, az csak egy magaddal vihető mini számítógép, amivel elintézheted útközben a teendőket, vagy játszhatsz picit, ha unatkozol. Egyfajta kiterjesztése az asztali gépnek vagy a laptopnak, hogy soha ne legyél offline. Aztán nézzétek meg, a kütyüszerelem életformává tette az okostelefon-buzerálást.

Ehhez képest egy fejlesztő már most panaszkodik - egyet is értenek vele -, hogy kevés a lehetőségük az Apple Watch operációs rendszerében. Van hierarchikus felépítés, meg lapozó felépítés, oszt csá. Játszhatsz egyedi dizájnnal, de alapvetően akkor is csak úgy néz ki az alkalmazásod, mint bárki másé, hiszen kötött formákat használhatsz fel, kötött helyeken.

Ez pedig azért van, mert a készüléket nem arra tervezték, hogy dizájnban meg grafikákban gyönyörködjön a használója (na jó, Jony dizájnjában szabad gyönyörködni, máséban nem). Nem is arra, hogy megtanulja egy új program felépítését: azonnal kell tudnia használni. Mégpedig azért, mert egy Apple Watch app és a júzer közötti interakció optimális esetben

másodpercekben mérhető.

Ez van. Laptop: órák. Okostelefon: percek. Okosóra: másodpercek. Ránézek, eldöntöm, nyomok valamit, kész.

Szóval jobb, ha ezt már most rendbe tesszük magunkban. Az okosóra úgy teszi kényelmessé az életünket, hogy nem kell folyton bámulnunk. Sőt, minél kevesebbet kell ránéznünk, annál jobban működik.