Minden ember és izé ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpillantsa szülőhelyét. Ez tény.

Az utazó iPhone is visszatért a már említett medencéhez, ahol valamivel több mint egy évvel ezelőtt megszületett a blog ötlete. Ültünk a medencében, a lányok bizonyára valami csajos dolgot műveltek, mi meg arról beszélgettünk, hogy Magyarország igazán megérdemelne egy rendes Appleblogot. Pár héttel később el is indult az, amit remélünk egyre többen szerettek.

A nagy comming out örömére most az idei zalakarosi képeket mutatjuk meg nektek, amikor már gyakorló bloggerként, iPhone-okkal a kezünkben tértünk vissza a tett színhelyére.

Hát igen. Homályos a kijelző, igaz? Na, próbáljuk meg még egyszer.

Tényleg együtt érzek mindenkivel, akinek egy olyan hálátlan témát kell megörökítenie, mint az Utazó iPhone, hiszen nem lehet tudni, hogy mire is fókuszálj. Ezt a feladatot egyébként eddig mindenki jobban oldotta meg, mint mi, de sebaj.

Szóval idén már másodszor mentünk el négyesben a kedvenc termálhotelünkbe, ahol annak idején minden elkezdődött. Érdemes tudni, hogy itt január-február táján nagy a pangás, ezért a medence és a szauna nagyjából csak a miénk szokott lenni. A hotelben kábé ezerfogásos svédasztal vár reggelente, és háromfogásos vacsora este, aki pedig időközben ebédelni is akar, az nem tudja, mit beszél.

Egyszer bevágtunk egy izmos adagot délben a köreinkben azóta már legendává vált "Kamionos csárdában", ahol akkora adagokat adnak, hogy Bukarestig kibírd újabb falat nélkül. Ehhez képest nekünk pár órával később megint ennünk kellett a hotelben.

A kétharmadát visszaküldtünk. A homlokunk gyönyözött. A kezünkben remegett a villa. Vacsora után már csak hanyatt tudtunk feküdni és verset írtunk a kínjainkról.

Volt benne egy olyan rész, hogy

Ó, tegnapi vacsora
Már nem is emlékszem rá, micsoda

Citromos-mentás parfé, te jó voltál hozzánk
Beleink kínját tompítottad, hoppá

Szörnyű volt.