Hosszú idő után végre sikerült frissíteni az Apple asztali gépparkját, nincs olyan modell, ami ne esett volna át kisebb-nagyobb ráncfelvarráson. Megpróbálom végigvenni, hogy milyen előnyökre számíthattok a régi konfigokkal szemben.

A legtöbben talán a Mac mini frissítését vártátok, a régi gép öreg volt, lassú és túlárazott, kellett már az új hardver. A processzor csak kismértékben gyorsult, az alapgép Core 2-ese 10 százalékkal jár magasabb órajelen, mint elődje. Memóriában az alapgépben nincs változás, merevlemezből 40 gigabájttal kapunk többet, a legnagyobb előrelépést talán a Geforce 9400M megjelenése jelenti, amire már tényleg nagy szükség volt, ha másért nem, hát azért, mert az új operációs rendszer, a Snow Leopard a gpu-ra épít. Márpedig az Nvidia csipje óriási előrelépés, átlagosan ötször gyorsabb, mint az Intel X3100-asa, szóval már önmagában ezért megérte kivárni. Több lett a kimenet is, ahogy az a korábbi, sokak által hamisítványnak mondott, utólag igaznak bizonyult képről is kiderült, 5 usb-t és FireWire 800-ast kapott a mini, valamint Mini-DVI, Mini DisplayPort került az apró hátlapra, és végre dvd-író van a legkisebb gépben is.

RIP Combo drive.

Az iMacnél főleg a grafikus mag változott, az alap Radeon 2400XT és a Radeon 2600 Pro helyett mostantól Geforce 9400M-et adnak. Az előrelépés nem egyértelmű, a kisebbik Radeonhoz képest ugyan 20-30 százalékos a Geforce előnye, a 2600 Prónál azonban valamivel lassabb az újdonság. Megjelent azonban a Geforce GT 120-as és 130-as is a kínálatban (átnevezett Geforce 9-esek), a négyből két gép ezt a gyorsítót kapja, ennek a grafikus magnak a teljesítményfölénye viszont már óriási, négy-ötszörös a Radeonokhoz képest. Ráadásul aki Ati-kártyát akar venni, annak sem kell elkeserednie, mert plusz ötven dolcsiért Radeon 4850-est lehet rendelni a géphez, ami megint csak egy szimpatikus gyorsító, és valamivel gyorsabb, mint a GT 130-as.

Mindezek mellett szinte elhanyagolható, hogy a legkisebb háttértár másfélszeresre hízott, hogy usb-ből három helyett négy lett, a FireWire 400-as port eltűnt (maradt a 800-as), valamint hogy erre a gépre is Mini DisplayPort került.

A legnagyobb forradalom azonban a Mac Próban zajlott le. Eddig négymagos 2,8 gigahertzes Core 2 Quad volt a legolcsóbb, 2500 dolláros alapgépben, mostantól ugyanennyiért már 2,66 gigahertzes Core i7-alapú rendszert kapunk. Bár az órajel alapján visszalépésre gyanakodhatnánk, erről szó sincs: a Core i7 jóval fejlettebb, mint a Core Duók és Core 2-esek, a mostani tehát a legfontosabb változás az Apple életében a 2006-os Intelre váltás óta.

Az új csipekbe belekerült a HyperThreading, aminek hála a rendszer egy magot kettőnek lát, a négymagos rendszer tehát nyolcmagosként, a nyolcmagos meg 16 magosként viselkedik. Na nem olyan gyors, mintha valóban ennyi fizikai mag lenne benne, de párhuzamos adatfeldolgozás esetén a HT jelenthet 15-20 százaléknyi előnyt. Mostantól a processzor része a memóriavezérlő és a gép többi alkatrészét közvetlenül, nem a rendszerbuszon keresztül éri el a csip, ami az egész Mac Pro működési sebességét növeli. Összességében egy Core i7 azonos órajelen 25-30 százalékkal gyorsabb, mint Core 2-es elődje, a legkisebb Mac Prónál tehát 20-25 százalékos gyorsulásra lehet számítani majd egyszer, jelenleg azonban kevés program tudja kihasználni a csipben rejlő erőt, szóval a programozókra kell várni.

Az Apple legnagyobb asztali gépébe is Geforce GT 120-as került, ami jelentős, közel háromszoros előrelépés az Ati Radeon 2600XT-hez képest, ráadásul kérhető bele négy GT 120-as, vagy egy Radeon HD 4870-es is, ami jelenleg az egyik legbrutálisabb termék a piacon.