Az Apple törölte Tony Fadell helyére felvett új igazgatójának életrajzát, miután a bíróság elrendelte, hogy Papermaster szüntessen meg mindenféle kapcsolatot az Apple-lel, amíg ítéletet nem hoz az ügyben. Az IBM-től átigazolt Papermastert előző cége rendesen meg akarja szívatni, nem hiszik el azt a verziót, hogy az Apple-nél betöltendő állásnak semmi köze az IBM processzorokhoz. Valószínleg azért, mert az Apple épp ilyen csipeket fejleszt a következő generációs iPhone-okhoz, Papermaster meg elvileg ezeknek a műszaki fejlesztéséért felelne.

Mert ugye a PA Semi processzorfejlesztő céget az Apple pontosan azzal a céllal vásárolta fel áprilisban, hogy saját processzort gyártathasson a jövő kézikütyüjeibe. Az IBM szerint a jelenlegi kinevezés csak álca, és Papermaster igenis amiatt lett felvéve, hogy az új leányvállalatot irányítsa. Mivel az igazság sosem fog kiderülni, a saját véleményünk kialakításához következik néhány adalék.

Az ügy 2008 januárjában kezdődött, az Apple már abban az időben megemlített két potenciális Apple-vezetőt, akik akkor még az IBM-nél dolgoztak. Az egyikük Papermaster volt, akivel Steve Jobs februárban kezdett el egyeztetni egy igazgatói székről, az ajánlatot aztán a hírek szerint néhány héttel később visszavonta, helyette egy kevésbé előkelő állást kínált neki a laptop-dizájn részlegnél, amit Papermaster visszautasított. Nem sokkal később az Apple felvásárolta a PA Semi-t, a PowerPC alapokon fejlesztő processzorgyártót. Eleinte nem sokan ismerték a döntés okát, de szinte biztos, hogy Papermaster tudta.

Az IBM vezető Power-architektúra szakértője ugyanis októberben ismét meghívást kapott Cupertinóba, ahol többek között Steve Jobs-szal, Tony Fadellel, és Tony beosztottjaival találkozott. A hivatalos indoklás az volt, hogy Tony Fadell elhagyja a vállalatot, és az ő helyére szeretnék felkérni Papermastert. Három nappal később megegyeztek, Papermaster bejelentette a hírt az IBM-nél, ahol nem örültek a dolognak. Fizetésemelést ígértek a vezérnek, és emlékeztették szerződésére, amiben Papermaster vállalta, hogy távozása után egy évig nem erősíti a konkurenciát. A vezér gondolkozási időt kért, majd másnap beadta a felmondását.

Négy nap múlva már le is pakolt az íróasztaláról, de ekkor már a bíróság előtt hevert az IBM tízoldalas beadványa, amiben Papermaster döntését támadják. Az Apple és az új iPod divízióvezető azzal védekezik, hogy ez a munka nem az a munka, amire az IBM gondol, és ha ezt bebizonyítják, a "Big Blue" valószínűleg nem is tehet semmit.

A nagy dulakodás közben a hátsó kijáraton elhagyta a színt az iPod atyjaként számontartott Tony Fadell és bájos felesége, akik Apple-alkalmazottól megszokott módon nem kommentáltak semmit, nem igazoltak más vállalathoz, nem keveredtek botrányba, sőt még ittasan sem vezettek. Az én kérdésem a következő: hogy sikerül Steve Jobsnak elérni azt, amit senki másnak nem sikerül, beleértve az IBM-et? Hogy éri el, hogy egy gombostűnyi kompromittáló hír sem érkezik, hogy sosem fogjuk megtudni, hogy Tony tényleg önként távozott-e, vagy az egész része a nagy-Steve-Jobs-tervnek (ami sokkal valószínűbb)?

Hát megmondom: rohadt sok pénzzel. Nincsenek illúzióim, bár az Apple alkalmazottak lojalitásával sincs baj, mégis azt mondom, inkább pénz van a dolog mögött. A nyolcmillió dolláros végkielégítés (részvényekben, ami a tendenciát nézve azt jelenti, hogy fél év múlva simán a dupláját is érheti), és évi 300 ezer dolláros tanácsadói díj (magyarul fogd-be-a-pofádat-pénz) illeti Tonyt, aki ezért cserébe kábé egyetlen üdvözlő telefonhívást kap majd, azt is karácsonykor, a volt beosztottjaitól. A feleségét is biztosan jól végkielégítették, szóval egy ideig nem kell aggódniuk, a végén pedig valószínűleg az IBM lesz az egyedüli, aki veszít az ügyön, mert Jobs ritkán számítja el magát.