Aki követte a legutóbbi Apple bemutatót, annak feltűnhetett egy magyar cégvezető a megszólalók között, ahogy egy magyar fejelsztésről is elég sok szó esett. A megszólaló Csanády István volt, a Sharpr3D vezetője, és az Apple közleményeit rendszeresen forgatók mintha már találkoztak volna vele más összefüggésben is idén. Legutóbb 2016-ban írtunk róluk, most újra megkerestük őket, hogy megtudjuk, mi történt az elmúlt években velük.
2016-ban beszéltünk utoljára, akkor a Sharpr3D még három fős cég volt, és az számított óriásinak, hogy az Apple kiemelte a budapesti cég alkalmazását, mint az iPad experience-t növelő terméket. Most meg angolul kellett egyeztetnem két emberrel, hogy egyáltalán létrejöhessen egy interjú a cégvezetővel. Sűrű évek lehettek ezek, ha csak ezt a változást nézzük.
István: 2016? Igen, elég sok minden történt. Már nem hárman, hanem nyolcvanan vagyunk, az árbevételünk körülbelül a százszorosára nőtt. Bevontunk nyolcmillió dollárnyi kockázati tőkét. Ez már egy cég, és nem csak egy rakás fejlesztő egy rakáson (nevet). Persze, akkor is cég volt, de mostanra kezdünk egy tényleg sikeres céggé válni, jenenleg már több mint húszezer fizetős felhasználóval rendelkezünk, és nagyon gyorsan növekszünk...
Elég sokszor találkozhattunk veletek idén az Apple híradásaiban.
István: Háromszor! Szerintem ez nekem is egy Guiness-rekord, nem tudok róla, hogy az Apple bemutatóiban, anyagaiban bárki személyesen háromszor bukkant volna fel. Idén először a LiDAR kiadásában szerepeltünk, aztán megkaptuk az Apple Design Awardot is, majd most az M1-es Macek bemutatójában is beszéltem, szóval elég nagy nyilvánosságot kapott a Shapr3D az elmúlt pár hónapban.
Gratulálunk a díjhoz, kis késéssel. Szoros a kapcsolat a céggel azóta, hogy 2016-ban felfigyeltek rátok, vagy titeket is váratlanul ért a díj, meg a felkérés, és csak úgy kaptatok egy levelet a semmiből?
István: Nem, ez azért nem így működik (nevet). Rengeteg kapcsolatépítés van a háttérben, de nyilván nem működne semmi, és egy lépést sem tehetnék előre, ha nem lenne meg a nagyon jó, és az Apple narratíváját erősítő termék. Az Apple-nél ez az alapja mindennek. Utána jön minden egyéb.
Akkor nem csak a csíptetős mikrofont feltevő srácokkal találkoztál odakint, ha jól sejtem.
István: Erről sajnos nem beszélhetek, de a keynote-ok végső tartalma természetesen a legmagasabb szinten dől el. Vegyük ezt a legutóbbi prezentációt. Azért aki a végén rárakja a pecsétet, az nem valami product marketinges ember…
És mi a különbség a Shapr3D programban ma, az Apple Design Awarddal a zsebetekben, ahhoz képest, mint amikor még “csak” emeltétek az iPadezési élményt?
István: Egészen olyan lett már a termék, amit nem szégyellünk nagyon (nevet). Nem azt mondom, hogy minden csücskére büszkék vagyunk, de már majdnem. Még mindig viszonylag kicsi a program, de ami van, az már jó. Másfél év múlva azonban már nem is lesz ennyire kicsi sem.
2016-ban a cég 99%-ban a termék fejlesztéséről szólt. Gondolom, most változott az arány, bejött egy csomó egyéb tennivaló.
István: Persze sokminden változott, de azért még mindig a termék a legfontosabb. Kicsit olyan, mintha mi a CAD Apple-je lennénk. Kiemelkedően termék központúak, felhasználó-központúak vagyunk, és nagyon figyelünk a részletekre. A cég 60 százaléka most is termékfejlesztésben dolgozik, most is a termék a legfontosabb, hatalmas energiákat mozgósítunk arra.
Segítsünk azoknak, akik egyáltalán nem használnak CAD-et. A Shapr3D-t hogyan kell elképzelni ebben a 3D-s CAD univerzumban? Egy hasznos tool, kiegészítés, vagy egy teljes értékű program, amivel a feladatok legszélesebb köre elvégezhető? Holnaptól mondhatná egy autógyártó, hogy na, akkor mi innentől ezt használjuk a fejlesztésen?
István: Amire mi megyünk, az a design focused MCAD market. Olyan cégek, ahol van mondjuk két-három CAD dizájner, nem űrhajókat vagy autókat terveznek, nem olyan termékeket amik több millió alkatrészből állnak, és a gyártási folyamataik sem extrém komplexek mint mondjuk egy autó gyártó cégnek. A mi termékünk jelenleg egy prototipizáló tool, egy dizájn tool. Egy olyan eszköz, ami a dizájn processz első hetven százalékára jó. Gyakorlatilag a papírral versenyzünk, jelenleg. A következő 18 hónap pedig arról fog szólni, hogy tényleg “CAD-dé válunk”, egy olyan multiplatform eszközzé ami egy nagyon jelentős felhasználói rétegnek lehet majd az elsődleges eszköze.
Magyar CAD és az Apple összefüggésben nekem egyből beugrik Bojár Gábor és a Graphisoft. Érezhető volt ez a vonal a kapcsolatban?
István: Dehogy, ennek már nincs nyoma. Persze, amit Bojár Gáborék végigvittek, egy szocializmus utáni nemzetközi szintű kilépés, az hatalmas dolog volt. De azért a Graphisoft jóval kisebb mint a legnagyobb CAD cégek, bár a saját szegmensében jelentős szereplő. Az Apple-nél pedig nincs kollektív memória, hogy tudjanak mindent a régmúltból. Ha valakiről tudják, hogy ki, az jelenleg a mi vagyunk, a Shapr3D elég jelentős elemévé vált az Apple ökoszisztémának. .
Persze, de akkoriban nem voltak nagyon programok Mac-re, különösen nem CAD programok. Kábé, mint ahogy most iPadre, nem?
István: Igen, nagyon érdekesek a párhuzamok. Bojáréknak is az volt az elképzelésük, hogy nem az akkoriban a CAD-et uraló mainframe számítógépekre terveznek egy új rendszert, hanem hogy kis desktop gépekre csinálják meg az ArchiCAD-et, nekünk meg az, hogy nem desktop workstationökre, hanem elsődlegesen mobileszközre. Ők is Apple platformokon kezdtek, és őket is nagyon felkapta az Apple, mint ahogy minket is.
Mit szóltok az M1-hez? Kaptatok korábban belőle tesztelésre?
István: M1-et nem kaptunk. DTK-t kaptunk, de azt mindenki kapott, iPad hardver volt benne.
Mit szóltok az M1-hez? Bár az Apple bemutatón már elmondtad, de szeretném megint hallani.
István: Le vagyunk nyűgözve. Nézd meg a teszteredményeket! A MacBook Air-es, passzív hűtéses chip gyorsabb, mint a legutolsó, legnagyobb iMac. És vedd hozzá, hogy az Apple-nél az első generáció jó, a második meg brutális. Az a felfoghatatlan ebben a sztoriban, hogy ha extrapolálsz abból, ami az iPaddel zajlott az elmúlt 5 évben, akkor két-három év múlva az Apple gépeinek a közelében nem lesznek a többiek. Ezt úgy értsd, hogy a leggyorsabb desktop rendszerek sem fogják alulról karcolni az Apple felhozatalát. Ilyen teljesítménynövekedést utoljára a kilencvenes években láttunk, öt -tíz évre az Apple bebetonozta magát, mint a leggyorsabb számítógépek készítői. És vegyük hozzá, hogy a hardver-szoftver összefonódással pedig az Apple felhasználói élményben nemhogy öt-tíz évre, de kábé behozhatatlanul elhúzott, már most.
Eddig az iPad volt a Shapr3D játszótere, most pedig már hirtelen a Mac is. Az a platform, ahol egyébként is zajlott korábban a CAD-tervezés: az asztali rendszerek. Ráugrotok?
István: Persze, már rá is ugrottunk, ha megnézed az előző keynote-ot. Nagyon sokat foglalkozott velünk a bemutató. A következő 18 hónap az átmenet, amikor sokkal inkább elkezdünk hagyományos CAD rendszerekkel direktben versenyezni. Szeretnénk, hogy a desktop ficsörök hetven százalékát lefedni, mindezt azonban egy friss szemlélettel egy 2020-as perspektívával arról, hogy milyen is egy CAD rendszer. Szerethető lesz, jó lesz használni.
Szerintetek is forradalmi az M1? Kíváncsiak vagytok, kinem milyen tapasztalatai vannak az új Macekkel? Csatlakozzatok az I Love Apple Silikon Facebook csoporthoz, ahol mindenki megoszthatja a híreket és a tapasztalatait a chipekről. A csoportot én hoztam létre és én is fogom gondozni.
Startoltak az első HomePod mini tesztek, és érdemes itt észnél lenni, mielőtt a vásárlás mellett vagy azzal ellenben döntünk, ezek alapján. Mondom is, hogy miért.
A teszteket jelen esetben is ugyanazok végzik el többnyire, akik a többi Apple terméket - laptopokat, asztali gépeket, telefonokat, tableteket, szoftvereket - is megnézik. Neves tech-oldalak, bloggerek, vloggerek. De míg egy számítógépnél egy rakás segédprogram van arra, hogy a teljesítményt mérjük, illetve ha mást nem, ott a stopper, meg az úgynevezett első benyomások, addig itt leginkább ez van:
A fülünk.
A tech-oldalak az első HomePodot, így most a másodikat is, sok-sok szempont szerint vizsgálnak és értékelnek egy valahány pontos skálán. Pedig egy HomePodot nyilván Apple-felhasználó vesz (hoppá, ez már mínusz pont, mert nem támogatja annyira az Androidot, mint a többiek), és mi meg nyilván ismerjük, mennyire hülye a Siri (mínusz pont), vagy hogy miket tudunk vezérelni egy ilyen hangfalról. Leginkább a zenét, egy picit naptárat, jegyzeteket, időjárást lekérhetünk, a lakásban található kompatibilis okoseszközöket, aztán ennyi.
De a HomePod mininél rohadtul nem ez a fontos, hanem hogy az előző generációhoz képest hogyan szól.
Ugyanis mondjuk választani kellene, hogy sztereó hangzást érünk el alacsonyabb (?) hangerőn, de 70-80 ezer forintért, vagy maradjon egy nagy HomePod 110-130 ezerért? Milyen a hangzás a nagytesóhoz képest? Ugyanaz az egyensúly, csak halkabban? Eltűnik a dinamika, eltűnnek a finomságok?
Olvasok én itt mindenfélét, hogy "kisebb hangerőre képes, mint a vele egy szinten lévő versenytárs-cuccok", hogy a "hangzás JÓ de nem NAGYSZERŰ" (és akkor mindenki értse, ahogy akarja), meg hogy "a basszus nem túl erős". Ezek a tech-oldalak, mondom, meg a többiek ott fent.
Na most tegyünk gyorsan tisztába valamit. Ha valaki nem a füléből él, akkor ezek mind csak homályos érzések. Olyan érzések ráadásul, amiket nagyon könnyű befolyásolni, sőt könnyebb, mint gondolnánk.
Ha mondjuk meghallgat egy zenével azért barátságban lévő, de nem ultravájtfülű ember egy 40 és egy 100 ezer forintos gitárt, rögtön érti, miért kerül többe a 100-as. Ha meghallgat egymás mellett egy 100 és egy 300 ezer forintosat, jobb esetben nem érzi a különbséget, rossz esetben az olcsóbb hangszert hozza ki győztesen.
Hogy miért? Mert a zene, hogy minden alkotás élvezete, az egyensúlyról szól. Egy 100 ezer forintos hangszer szépen csendül, időnként szebben, harsányabban is, mint kellene. Behízeleg, simogatja a fület. Csakhogy nem képes olyan kiegyensúlyozott megszólalásra, mint egy 300 ezer forintos. Nem a zenészre van bízva az apró nüanszok bemutatása, mert a hangszer el akarja vinni a show-t, és nem enged bizonyos esetekben olyan dolgokat, amiket egy képzett szenész szeretne.
Így volt az eredeti HomePoddal is. Voltak nála hangosabban szóló hangfalak, voltak olyanok is, amik több basszust adtak ki magukból. Olyanok is voltak, ha jól emlékszem, a Bang & Olufsen M5, ami nemcsak basszusban, de mindenféle baromi jól hangzó csilingelésben meg menő hangzásban is rávert a mezőnyre, olyan volt, mint valami örvény. De az volt az - elnézést - parasztvakítás. Amikor egyetlen csellót kellett megszólaltatnia, kiderült a turpisság: olyan volt, mint egy túlvezérelt, náthás hegedű.
A hangfalnak azt kell bemutatni, amit a zenész szeretett volna. Nem jó, ha a sales faktorát növelendő mindenféle trükkökkel él.
A HomePod mindig az egyensúlyról szólt. Ahogy az iPhone-ok nem akartak soha a valóságtól eltérő színeket mutatni a velükk észített fotókon - bizonyos versenytársakkal ellentétben például -, hiába néz ki jól egy eleve feltupírozott fotó, úgy a hangzásban is ügyeltek, hogy meglegyen a dinamika, de minden hangszer külön élvezhető legyen, sem a leghalkabb, sem a leghangosabb állapotban nem mozduljon el a már említett balansz.
Én szakértő véleményt a Whathifin olvastam most, épp az imént, ez pedig pont ezt emeli ki. A fenti erényeket, vagyis nem mínusznak húzza be, hogy a basszus nem lyukasztja át a polcot, hanem megvizsgálja, hogy elég-e, de azt is, hogy nem sok-e. Elég, és nem sok.
"Érett és szofisztikált hangzás, amiben lehagyja a versenytársait" - írják. És én pont ilyet akartam olvasni, és egy Whathifinek el is hiszem, amit írnak. Nem azért, mert máshol más az érdek, hanem mert ott nem tudhatják, jóakarattal érzik úgy, hogy nem esik jól nekik annyira hallgatni azt, mint a másikat. És nekünk pedig, akiknek nincs ilyen fülünk, de szeretnénk még azelőtt megtudni róla valamit, mielőtt megvásároljuk, a szakértőket érdemes olvasni. De leginkább azokat se: hallgassuk meg a cuccot, mielőtt megvesszük.
Az Apple tegnap bemutatta nemhogy az idei év, de az elmúlt tíz év legfontosabb Apple-fejlesztését: az M1 SoC-et. Ne, senki ne nevezze processzornak, mert az Apple megoldásai eddig sem voltak azok, de ez az M1 aztán végképp nem az. CPU magok, GPU magok, Neural Engine és memóriablokkok egybeütve.
Lehasaljunk előtte? Tényleg olyan jó? Kezdjünk el gyorsan gyanakodni.
Sokkal gyorsabb, mint az előző generációs Mac-ek? Könnyű portolás, egyszerű fejlesztés? Minden programot futtat? Keressük meg együtt, hol hibádzik a képlet. Hogy hol az átverés.
Először nézzük a teljesítményt. Olyanokat hallottunk, hogy hihetetlenül gyors, minden egyszerűen csak megnyílik, nem kell várni, és a weboldalon azt is olvassuk, hogy 3,5-szer gyorsabb az M1 CPU-ja, és ötször gyorsabb a GPU-ja, mint az előző generáció, miközben az energiatakarékos és a teljesítménycentrikus magokkal úgy egyensúlyoz, hogy ne fogyasszon sokat.
Na jó, de mi az, hogy előző generáció? Lehet, hogy az Apple ezért adott ki év elején egy Core i3-as procis MacBook Airt, hogy elmondhassa, mennyivel gyorsabb a saját szilikon?
NEM. Az apróbetűs szövegből kiderül, mivel hasonlították össze a teljesítményt:
A tesztelést az Apple 2020 októberében végezte a MacBook Air Apple M1 chippel és 8 magos GPU-val szerelt prototípusain, valamint 1,2 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzorral szerelt sorozatgyártott modelljein. A teszteléshez használt mindegyik modellben 16 GB memória és 2 TB-os SSD-tároló volt. A tesztelés a Final Cut Pro 10.5 kiadás előtti verziójával, egy 55 másodperces, 4096 x 2160 képpontos felbontású, 59,94 képkocka/másodperces sebességű 4K-s Apple ProRes RAW multimédiás anyagot alkalmazó projekt Apple ProRes 422 formátumra való átkódolásával történt. A teljesítménymérések adott számítógépes rendszereken történtek, és a MacBook Air hozzávetőleges teljesítményét mutatják.
Vagyis az i7-es MacBook Airekkel, tehát egy i3-ashoz képest még nagyobb a teljesítménynövekedés. Hogy ez most single core vagy multicore vagy mi, azt jó lenne látni, nyilván egy négymagos és egy nyolcmagost multicore-ban nehéz összehasonlítani, különösen a differenciált teljesítmény miatt, de mindenképp a nyolcmagos nyer kiemelkedően.
Na jó, de mi az, hogy akár 18 óra üzemidő? Akkor biztos csak ki van nyitva a macOS, de nem csinálsz semmit, nem?
NEM. A 18 órás üzemidőt filmlejátszás mellett mérték le, Apple TV app futtatása mellett. Ami sokkal közelebb áll a valódi használathoz, az a wifis netezés, amit viszont 15 órának ígér az Apple. A szám teljesen életszerű, nem véletlen, hogy az előző posztomban pontosan 15 órát írtam én is: ha fogsz egy méretben hasonló iPad Prót, és a benne lévő akksi és a MacBook Air-ek akksinagyságát arányosítod, akkor pont 15 óra jön ki a wifis netezésre. Hiába van itt több mag, egységnyi akksikapacitás ugyanarra a futási időre jogosít, mint az iPadekben.
Na jó, de ez a sebességnövekedés biztos elolvad, ha x86_64 appokat akarsz futtatni, nem?
NEM. Az Apple mostani launch-ában az a zseniális, amiben az Apple mindig is jó volt. Ha nem képes egy váltást minden aspektusában megkönnyíteni, sőt, a váltást egy nagyon is kívánt állapotnak bemutatni, akkor megette a fene az egészet. Van Windows 10 ARM-ra, mint ahogy a világ első tableteinek nagy részén is szerintem XP futott. Csak hát minek, ugye, megmaradt vásári mutatványnak.
Az Apple a Universal appokra helyezi a hangsúlyt, vagyis olyan package-ekre, amik Intel és M1 verziót is tartalmaznak, vagyis bármilyen Macen lehet futtatni őket. A lényeg itt az volt, hogy minden fejlesztő képes legyen gyorsan létrehozni az Universal kódot, és ez sikerült is meglépni állítólag. Valaki egy napos fejlesztésről, valaki fél órásról beszélt: kijelölöd, mikre van szükséged, miket használsz, és kattintasz.
Ha a fejlesztő nem lép, vagy régi x86-os appot futtatnánk, még mindig ott van a Rosetta 2, ami átfordítja futás előtt a kódot, hogy mehessen M1-en is.
Na jó, de az így futtatott appok nem lesznek-e nagyon lassúak a korábbiakhoz képest, itt is kijön-e az M1 előny?
Erre vonatkozóan pontos infó nincs, Craig azonban elmondta a tegnapi videóban, hogy a Rosettán futó alkalmazások még mindig gyorsabbak M1-en, mint a korábbi Mac rendszereken (nem tudni, mihez hasonlította, de gyanús, hogy az i7-es MacBook Air-t vette alapul). Lassabb biztos nem lesz, legfejlebb az elindításnál lehet egy kicsit várni. Tesztekből majd kiderül, mennyit.
Na jó, de most behúznak minket egy baromi drága világba, ahol nincs többé olcsó laptop, meg bütykölés.
EZ RÉSZBEN IGAZ, de sokkal korábban megtörtént. Az Apple nem kínált soha olcsó gépeket. Áremelést sem hajtott végre a belépő szinten: most sem ment az ezer dolláros beugró laptopár fölé, és nem is számítok drágulásra. Nem szerették a bütykölést sem, akadályozták, ahogy csak tudták. Ami most történt, hogy a memória is integrált, nem cserélhető, nem bővíthető (jelenleg pedig maximum 16 GB támogatott), vagyis egy újabb bütykölés, ami lehetetlenné válik.
Na jó, de meddig lesz Rosetta 2? Mi van, ha jövőre kinyírják, és ott maradok a régi appjaim nélkül?
SOKÁIG ITT LESZ. Az eredeti Rosetta, ami a PowerPC-s appokat engedte inteles Macen futni, 2006-2011 között volt elérhető, aki meg akart, nem frissített OS X Lionra, és továbbra is használhatta. De ne higgyétek, hogy 2020-ban van bárki, aki így tesz még. Megtalálta a helyettesítő appot, és kész. A Rosetta 2 velünk lesz évekig, de a Universal apps miatt sokkal korábban feleslegessé válik, mint az eredeti Rosetta.
KONKLÚZIÓ
A helyzet az, hogy a számítógépek lassan megszűnnek annak lenni, amik voltak a kilencvenes-kétezres években. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk az összeválogatott alkatrészeket, nem azt mondom, hogy nem lesz ilyen, de inkább a pró arcok építik maguknak a spéci vasakat, a mindennapos felhasználóknak, akik előbb adják el a gépeiket, minthogy bütyköljenek, meg bővítsenek, ez úgyis mindegy.
A lényeg: kérjetek mindig sok memóriát a gépbe, sokkal fontosabb például most 16-tal és nem 8-cal kérni az M1-es Maceket, mint valaha, de ennyi a változás az átlagnak.
A többi kábé az, aminek látszik. Nem tudtam nagyon belekötni. Egy sokkal gyorsabb gép, ami immár tökéletesen összedolgozik az iOS-eszközökkel, miközben nyitva marad még a Rosetta 2 élettartamáig az Intel appokkal is. Egy olyan gép, ami egészen új teljesítmény-fogyasztás görbét rajzol fel az otthoni gépek számára, ahol az ARM immár előny, és nem hátrány.
Plusz úgy tervezték meg, hogy a mai folyamatokra és a maximális biztonságra legyen kihegyezve, tehát az egész sokkal előremutatóbb, mint a nyers teljesítmény és a tranzisztorszám növelése.
Valószínű, hogy egy új korszak nyitányát látjuk most, és az Intel, ahogy korábban írtam, a dízelmotor sorsára jut. Sok helyen megmarad, főleg ipari területeken, de aki személyautót - személyi számítógépet - vesz, ennél már sokkal jobbat akar majd.
Az iPhone, iPhone 3G és MacBook Air ősbemutatója óta az Apple meglepetésfaktora folyamatosan csökkenni látszott. Belefutottunk érthetetlen vagy éppen jelentéktelen fejlesztésekbe, és komplett évek voltak, amikor az volt az érzésem, hogy az egész innovatív cég egyetlen innovációja, hogy képes legyen hihetetlen magasságokba feltornászni a full feature okostelefonokért elkérhető összegeket. Ez utóbbi briliánsan sikerült is, emiatt Cook meg is kapta tőlem a pénzmérnök titulust.
Ez az év, ami számomra kicsit távolabb zajlott az Apple falain belüli történésektől, így a vége felé tökéletes meglepetéscsomagot hozott. Nem akarok inni előre a medve bőrére, hiszen egyelőre sem iPhone 12 mini, sem HomePod mini, sem ARM-alapú MacBook nem volt a kezeim között, de ez a három termék az, amikkel az Apple, egyelőre csak papíron és hipotézis szintjén, többet ad, mint vártam.
Az Apple, ami számomra már egybeforrt az “underachiever” fogalommal, többet ad, mint amit vártam. Nem hiszem el.
Először is az iPhone 12 mini. Itt írtam hosszabban róla, mennyire meglepett a dizájn, a méret és a mellé szinte teljes fegyverarzenál, kiegészítve egy vállalható összeggel. Ha a forint kicsit erősödik, retaileknél simán megvehetjük nettó 200 ezerért (persze csak ha az ÁFA-s cégem végre be tud indulni, és lesz ÁFA-bevétele, így a járvány után, hehe).
Aztán a HomePod mini. Én könyörögtem korábban, hogy az Apple ne hagyja magát, ne hallgasson a huhogókra, ne rontsa el a brandet, és ne adjon ki olcsó, dobozhangú HomePodot. Nem a Siri a lényeg a HomePodban, az hülye mint a segg, hangfalat a hangzás miatt veszünk, és a HomePod ezt a feladatot tökéletesen teljesítette. Ahogy a cég kamerái, a kijelzői, úgy a hangszórói is úgy lettek beállítva, ahogy a valóságot igyekezzenek visszaadni, nem pimpelt trükkökkel, hanem igazi színekkel, hangokkal, formákkal.
Nagyon várom a HomePod mini első nagytesztjeit, de azok alapján, amit eddig olvastam, az az érzésem, hogy most is eltátom a számat. Nem fogja hozni a nagy HomePod hangerejét, teljes fegyverarzenálját, de szerintem a 35 ezer forint körüli ára egyáltalán nem hoz magával a nagytesó 110 ezer körüli árcímkéjéhez képest mérhető veszteséget. Az olyanoknak, akik egy HomePodot általában 30%-os hangerőn hallgatnak, és sztereó esetében sosem mennek nagyon e fölé (mert azon a hangerőn már nincs beszélgetés egy kisebb szobában), azoknak a mini, egy kiegyenlített halk megszólaltatás esetén lazán lehet ugyanolyan jó választás. 70 rongyért sztereóba, na tessék.
És az, hogy még idén komolyan, az immár biztosra vehető pletykák alapján KOMOLYAN saját fejlesztésű procikkal érkező MacBook-okat várunk november 10-én, az hab a tortán, de baszott nagy és kemény hab ám. Már rég vettem volna az idei MacBook Air-ekből, ha nem hallottam volna, hogy év végére várhatunk egy ARM-os MacBook Airt is, bíztam is a pletykában, meg nem is, de érdemes volt kitartani, úgy tűnik. Hogy ez mit jelent majd? Tekintve az iPad Prók teljesítményét és fogyasztását, a mostani 11 órás webezést feltornászhatja 15 óra fölé lazán, úgy, hogy közben nem azon kell aggódni, hogy ki tud-e exportálni emberi időn belül egy 4K-s vágott videót - igen, az Air, nem a Pro -, és azon sem kell morfondírozni, hogy rántottát lehet eközben sütni rajta, vagy nem. Hogy a MacBook Prókkal mit kezdenek ARM szinten, azt elképzelni sem tudom, de baromi kíváncsi vagyok.
De mondom, nem iszom előre senki bőrére. Új architektúra a Mac-nél, igazi early adopter-csemege, simán lehetnek gyerekbetegségek, a fejlesztőknek szól inkább ez még idén, simán lehet gyengus a fülemnek a HomePod mini a HomePod után.
Én csak azt mondom, hogy nem emlékszem olyan évre, amikor ennyiszer értettem volna egyet a céggel sorozatban, vagy ennyiszer éreztem volna jónak az irányt, vagy leptek volna meg, vagy ezek kombinációja.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
