almalé és kungfu Rólunk

Az Apple egyik elnöke szerint csak szőke, kék szemű emberek is lehetnek különbözőek, aztán elnézést kért emiatt

Denise Young Smith az Apple egyik alelnöke, akinek egyetlen feladata a cégen belüli diverzitás megvalósítása, vagyis hogy számszerűen stimmeljenen a feketék, fehérek, latinók, nők, férfiak, melegek, heterók ésatöbbi aránya a cégen belül. A vezető a One Young World Summit konferencián szerencsétlen módon fejtette ki a véleményét.

Mint elmondta, őt picit frusztrálja, hogy a diverzitást az emberek bőrszínére, nemére vagy szexuális orientációra alkalmazzák. A diverzitás ugyanis emberi tulajdonság, lehet egy szobában tizenkét szőke, kék szemű fehér ember, mégis különbözőek lesznek.

og_copy.png

Igen. Egy kicsit felszisszenésre ad okot, amikor a nemi, faji ésatöbbi diverzitásért felelős (ránézésre egyébként tuti nem náci) elnök egy árja hangulatú példával mutatja be, hogy tök mindegy: az emberi közösségek akkor is épp elég diverzitást mutatnak, ha egyébként első látásra épp olyan egyformák, mint tizenkét tojás. Ezen ugye, ha nagyon akarunk, fel lehet háborodni, hogy

“akkor ha eltüntetünk mindenkit, aki nem szőke és kékszemű, akkor is okés, és megvalósul a diverzitás?”.

Az eset után az elnök kénytelen volt egy körlevélben elnézést kérni az Apple alkalmazottaktól, kiemelve, hogy a cég diverzitáspolitikája változatlan, és hogy csak rosszul választotta meg a szavait. És tényleg, itt nem arról van szó, hogy az elnök bármilyen módon utalt volna arra, hogy nincs szükség a jelenlegi, Földön tapasztalható sokszínűségre, vagy hogy oké, ha csak kékszemű, szőke emberek élnek a világban. Ő csak annyira elfogadó volt már, annyira ebben az ideális világban él, hogy tényleg nem is lát különbséget bőrszín vagy nemi identitás alapján, és kizárólag az emberek közti _belső_ különbözőségre koncentrál. Neki, ha egy szobába kerül két latinóval, három feketével és négy fehérrel, és a társaságban van két meleg és egy leszbikus, akkor is csak azt látja, hogy az ott bal szélen egy megszállott, ez itt maximalista, ő mindent megtenne, hogy végre megvehesse álmai autóját, ő pedig legszívesebben gyerekkönyveket rajzol szabadidejében, amin óriási piros lepkék rágják le a gyerekek haját. Szóval őrült, na.

Denise Young Smith hibája, hogy nem az antirasszizmust valósította meg, hanem a rasszizmus hiányát. Az antirasszizmus az, amikor igenis nézed a bőrszínt, a nemet és a szexuális beállítottságot, és igenis kategorizálsz ez alapján, és statisztikákra hivatkozva egy pozícióba inkább beteszel egy nőt, mert épp kevés van ott belőle. A rasszizmus hiánya pedig az, amikor kifejted, hogy nem látsz különbséget tizenkét egyformának tűnő ember, és tizenkettő, a helyi demográfiai arányok alapján összeválogatott, minél különbözőbb bőrszínű és nemi jellegű ember között, mert nem ezek alapján leszünk különbözőek. 

A témában a South Park készítői alkottak még maradandót.



Stylusszal érkeznek a 2019-es iPhone-ok?

Már egy ideje rebesgetik, hogy a jövő iPhone-jai támogatják majd az Apple Pencil használatát. Az egész Tim Cook nyelvbotlásával kezdődött, amikor egy interjúban azt állította,

“…ha valaha láttad, mire képes egy Apple Pencil iPaden vagy iPhone-on, fantasztikus…”

Ezután sorra engedélyeztek Apple-féle szabadalmakat, amiben az okostelefon és az Apple Pencil interakcióját védették le, most pedig a The Investor nevű lap vélte hallani Apple-mérnököktől, hogy a 2019-es iPhone-ba tervezik a kiegészítő támogatását.

iphone-pencil.jpg

Nem tudom, erre gondolt-e Jony Ive, amikor azt mondta, az iPhone X csak az első lépés egy új generációs iPhone felé vezető úton. Jobs úgy jelentette be az iPhone-t, hogy aki stylust használ, az elcseszte. Ő persze arra gondolt, hogy az elsődleges beviteli információnak a lehető legtermészetesebb módon, az ujjunkkal kell megtörténnie, és ez akkor is megvalósul majd, ha egyébként a mára már hatalmas kijelzőket növesztett iPhone-ok képesek lesznek rajzeszközként funkcionálni, vagy fogadni a kézírásunkat (utóbbinak manapság már nem nagyon van értelme, az én kezem már görcsbe rándul, ha kézzel kell írni, a legkényelmesebb gépelési forma már rég megszületett: Siri diktálásnak hívják).

Szerintem nincs baj ezzel a tervvel, de csak akkor, ha nem ez lesz a nagy dobás 2019-ben, mert az tényleg durva lenne.



Nem tudom, mi jár az Apple vezetőinek fejében, de rohadt kíváncsi vagyok

Az Apple-re a Steve Jobs korszaka alatt jellemző volt egy vízió követése. A vízió nem volt titok: Jobs már a nyolcvanas években gyakorlatilag az iPadről beszélt, mint végső termékről, ameddig ellát. Szép - és persze az érintetteknek tragikus - motívum, hogy a születése után nem sokkal Jobs meghalt.

Szokás azt mondani, hogy az Apple azóta víziót vesztett, és anélkül próbál fejlesztgetni ezt-azt, és az új termékek koncepciója sem mindig világos.

Én azt gondolom, hogy az Apple vezetőinek igenis van víziója. Csak épp nem kötik az orrunkra.

jony-ive-headshot-press.jpg

Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a piaci verseny során az ipari kémkedés olyan szintre fejlődött, hogy mindenki nagyjából ugyanazokat a termékeket fejleszti, miközben valóban innovatív startupokat vásárolgatnak fel. A vízió, a távoli jövő elképzelése az egyetlen, amit nem tudnak a égek egymástól ellopni: ha Cook beszélne róla, jönne egy korai Apple-szerű garázscég, és gyorsabban elérné azt. Mondjuk mielőtt elérné, felvásárolná valamelyik óriás.

Ráadásul a vízió évtizedes távlatokra szól, és egyáltalán nem biztos, hogy néhány év múlva ugyanúgy érvényes lesz az elképzelés. 

Vegyünk pár példát, mondjuk itt van Cook kedvenc témája, a kiterjesztett valóság. Tim Cook odáig ment nemrég, hogy ezt a piacot az App Store születésével hasonlította össze. Akkor is bizonytalan volt a piac, kell-e nekünk, fingós appok százai lepték el a boltot - ahogy az AR megoldások iPhone-on egyelőre főleg tamagocsizásról szólnak, és persze Ikea bútorpróbálgatásról -, és csak évekkel később lett nélkülözhetetlen a cucc. Cook úgy látja, hogy az AR-nek ugyanilyen jelentősége lesz, megkerülhetetlen területté válik - annak ellenére, hogy sok év alatt egyáltalán nem vált azzá a múltban.

Mit lát Cook? Miért lesz ez megkerülhetetlen nekünk? 

Jony Ive egy interjúban arról beszélt, hogy az iPhone X csak az első lépés az új generációs iPhone-ok kifejlesztésénél. Mire gondolt? Az iPhone X-nek két olyan tulajdonsága van, amiről generációváltásként hivatkozhatunk: arc- és mimikafelismerés, valamint a beépített, helyi machine learning.  Oké, végül is dizájnerről beszélünk, lehet, hogy a keretnélküliségre célzott, amit később felvált a háznélküliség, majd a testnélküliség, de ez már túl filozofikus. Amit az iPhone iksz ígér, az a velünk való kommunikáció emberibb formája, az arcunk leolvasása.

Hihetetlen izgalmas lehetőségek vannak ebben, de az iparág túl lassú lett mostanában, a mammutok lassítják a fejlődést. Vagy azért, mert megfontoltak, vagy azért, mert jobban érdekeltek az ötletek monetizálásában, annak ellenére, hogy már mozdulni sem tudnak a pénztől.

Az egészségünk védelme kütyükkel szintén egy távoli cél, de az Apple Watch valahogy évek alatt sem lett tele érzékelőkkel, továbbra is abból a kevés adatból táplálkozik, amit eddig is kapott. De itt legalább látható a vízió, még ha nem is nagyon ér még össze a többi vonallal.

Pedig az Apple fejében minden szál összeér egy távoli jövőben. Az egészség, a machine learning, az arcunk, a Siri, az AR, a TouchBar és még sorolhatnám. Nem biztos, hogy ez az álom megvalósítható, vagy van értelme, de nagyon kíváncsi lennék, hogyan látják ők a világot tíz-húsz év múlva. És hogy abban a valóságban mennyi része lesz az Apple-nek.



Tényleg tökön lövi magát az Apple az iPhone X-szel?

Továbbra is az a pletyka járja, hogy az Apple nem képes annyi iPhone X-et gyártani, amennyire optimálisan szükség lehet a beindításhoz. Mivel csak az előrendelők száma több millió szokott lenni, így elég karcsú az a nemhivatalos állítás, hogy

heti 400 ezer darabot tudnak gyártani,

és hogy ez óriási emelkedés a korábbi heti 70 ezerhez képest. A szűk keresztmetszet természetesen a 3D-s arcfelismerő, az az alkatrész, amire alapozva az Apple bemutatta az idei főficsört, a Face ID-t.

Mondom, állítólag.

iphone_x_gallery1_2017.jpg

És hogy ez miért tökönlövés? Mert jön a karácsony, és az Apple szépen alávágott az iPhone 8-as eladásoknak azzal, hogy egy másik, izgalmasabb frissítést ígért még idénre, igaz, sokkal drágábban. És állítólag jól fogynak az iPhone 8 Plusok, de annyira biztosan nem, mintha nem jönne az iPhone X. Ebben a negyedévben pedig, tehát októbertől karácsonyig legutóbb 78 millió iPhone-t adtak el.

Mi van, ha az iPhone X idén nem lesz képes kivenni a részét a karácsonyi hajtásban, csak hiánycikként, de a vásárlók csak azért sem vesznek a korábbi két évvel megegyező dizájnt?

Jó, tragédia nem lesz, mondhatnánk, majd vesznek januárban. De a karácsony mégis karácsony, és ha nem lesznek úrrá a problémákon, akkor tíz-húszmillió eladott telefont bukhatnak idén, alsó hangon.

A B verzió, hogy az egész bottleneck sztori az Apple szivárogtatása, amivel már megint - ahogy minden évben - elhisszük, hogy a nemsokára milliós darabszámban elkapkodott drágatelefon birtoklása valójában kegy, így pedig, ha el is veszítenek papíron tízmillió vásárlót, nyernek negyvenet.



Az Apple az LG-től rendelne hajlítható OLED kijelzőket, de csak 2021-ben

Noha máig nem értem, pontosan mire jó ez a technológia az okostelefonokon, az Apple állítólag már kinézte magának az LG-t, mint a hajlítható OLED kijelzők szállítóját, a Samsung helyett. 

screen_shot_2017-10-12_at_9_41_41.png

A hajlítható kijelzők és a fexibilis kijelzők között lényeges különbség, hogy utóbbiak nyomásérzékeny input megkülönböztetésére képeset, míg előbbieket tényleg lehet hajlítgatni. Ezekben az esetekben persze nincs értelme hagyományos, szilárd házról beszélni, ezek a kijelzők önmagukban vagy felxibilis házban állnak, így Jonynak még kevesebb dolga van velük.

A Samsung állítólag már jövőre piacra dobna ilyen technlógiát használó okostelefonokat, míg az Apple a pletykák szerint 2020-as gyártásra helyezné a hangsúlyt, ami 2021-es megjelenést feltételez.

És már egy éve is erről beszéltek. Nem lehet könnyű kitalálni nekik sem, mi értelme van.