almalé és kungfu Rólunk

Csodálatos és félelmetes dolgokat tud a HomePod (végre kipróbáltam)

Daninak köszönhetőn (kösz, Dani) végre kipróbáltam én is a HomePodot, az Apple sajátmárkás hangszóróját. Az okoshangszórót, ami olyan dolgokban okos, amikben nem is számítasz rá.

image2.jpeg

Gyorsan nézzük meg, mik NEM azok a képességek, amiket a HomePod nyújt, de amikre egyébként könnyen gondolhatsz az Apple honlapja alapján:

  1. A HomePod mindent megért, amit mondasz neki, és minden kívánságodat teljesíti (nem)
  2. A HomePod olyan minőségben szólaltatja meg a zenéidet, ahogyan sosem hallottad azokat (nem)

És akkor lássuk, mik azok, amiktől eldobod az agyad.

1. A HomePod meghall és megért, embertelen messziről. És az embertelent itt szó szerint értem: ha a HomePod mellett áll egy ember, előfordul, hogy ő egyáltalán nem hallja, hogy beszélsz, de a HomePod nemcsak meghallja, de meg is érti azt.

Egy nagyjából ötven négyzetméteres nappali-konyhában próbáltuk a HomePod-ot, aminek olyan pontjai is voltak, amikről maga a hangfal nem is látszott. Nem tudtunk olyan messzire menni, és olyan átlagos hangerőn beszélni bármilyen irányban (nyilván nem suttogtunk), hogy ne értse meg a hangszóró.

Ha a zene is szólt az eszközből, akkor a saját hangszálaink hangerején uszkve 30%-ot tekertünk fel, tehát picit hangosabban vakkantottunk a hangszóró felé: akkor is meghallott. Akkor is, ha hangosan szólt a zene, akkor is, ha más hangforrásból szólt valami, a HomePod mellett.

Nagyon aggasztó, hogy az eszköz leghasznosabb képessége egyben a legfélelmetesebb is.

De ha muszáj lenne választanom egy céget, akire rábízom a nappalimban zajló beszélgetések le-nem-hallgatását, és magántulajdonként való kezelését, akkor az Apple lenne az. Ha nem akarsz választani ilyen céget, akkor javaslom, soha ne vegyél okoshangszórót.

2. A HomePod kihangosítóként is hasonlóan fantasztikus, tizenöt méterről, mondjuk a konyhában húst szeletelve válaszolgathatsz a hangszóróban megszólaló beszélgetőtársadnak, hogy nem emeled meg a hangodat, a vonal másik végén így is érthetően hallanak, ugyanolyan hangerőn, mintha az eszköz mellett állnál.

Ha közelebb mész a HomePod-hoz, akkor a vonal másik végén tisztább lesz a hangzás, jobb minőségű, de nem lesz hangosabb. A másik fél beszéde nagy frekvenciatartományban, tisztán és érthetően szól ekkor is. A minőségre csak egy egyszerű hasonlítot tudnék mondani, amit talán sokan tapasztaltak: olyan, mintha egy hangfájlt először egységnyire, majd ötször ekkorára tömörítenél össze.

Kár, hogy nem lehet felvenni a hívást a HomePoddal, csupán BT-kihangosítóként funkcionál.

3. A HomePod tényleg úgy szórja a zenét, hogy a lakás minden pontján jól hallod, a mélyek, közepek, magasak ugyanolyan arányban maradnak meg. Még a hangerő is stimmel nagyjából. Tényleg fantasztikus mérnöki munka, amit a hanghullámokkal műveltek.

Kipróbáltunk ugyanabban a térben egy JBL Charge 2-t (mint egy pontból szóló, olcsóbb hangszórót) és egy JBL 5 hangszórós hangfalrendszert is. Előbbi hangja gyengült a távolodással, egyes hangok elvesztek, elmosódtak. Utóbbinál a szépen a tér közepére fókuszált mélyek kezdtek el elviselhetetlenné nőni távolabb sétálva, a zene szétesett, élvezhetetlen lett. Ezek azok a jelenségek, amiket már megszoktunk, a hanghullámok már csak ilyenek - mondhatnánk. A HomePod viszont megdönti ezt.

4. Nem a világ legtökéletesebb hangzása, nem erről beszélünk, amikor audiofil hangzást emlegetünk, DE: nagyon jól szól a cucc. Nem a komolyzene áll neki a legjobban, és a sokhangszeres, telített zenéknél is eléri a határait, ahogy az ambient zenék is szingli hangfalnál elvéreznek picit (két HomePoddal valószínűleg már működnének). De egyetlen hangszórónál is volt ereje a metálnak, a popzenék úgy szólaltak meg, élénken csilingelt, aminek csilingelni kell, pergett a dob, az Eagles Hotel California Live visszaadta az élőzene atmoszféráját. A magasak szépek, a mély nem ostobán durrog, hanem finoman árnyalja a képet. A hip-hop és a ritmus központú zenék érezhetően nagy figyelmet kaptak a megalkotásnál.

A hangerő hihetetlen egy ekkora eszközhöz képest - ezt csak a méretre értem, súlyban hozza a nagyobb versenytársakat is, rohadt nehéz -, 100%-on ugyan szétesnek a többhangszeres zenék, de 80%-on még simán bírja a strapát.

image1.jpeg

Ez nem egy összehasonlító teszt volt, inkább egy spontán kipróbálás, ezért nem is szereztük be a HomePod vetélytársait sem, de azért megszólaltattunk ugyanabban a térben más, olcsóbb hangszórókat is. Hozzáteszem, hogy ez nem egy szakértői teszt, nem tudunk semmiféle tudományos értekezést lerakni az asztalra, még az sem biztos, hogy egy bizonyos szint felett meghallanánk a profik által több százezer forintra értékelt különbségeket.

Hallgattuk a hangfalakat, mint az egyszeri hangfalvásárlók.

A JBL Charge 2 (ami harmadannyiba kerül, mint egy HomePod) hangzása egyértelműen mérföldekre elmarad a HomePod-étól, össze sem nagyon lehet hasonlítani a kettőt, nincsenek egy súlycsoportban sem hangerőben, sem hangminőségben. A Charge 2-t egy "nem rossz kis hangfal ez" hozzállással kapcsoltuk be, de a HomePod mellett erősen megváltozott a vélemény.

Egy szintén alap otthoni hangfalrendszer (JBL SCS 178 5.1), ami fél/kétharmad-annyiba kerülhetne ma, mint egy HomePod, a térben megszólalva jobb hangzást, jobb élményt adott, az ambient zenék is értelmet kapnak, de csakis egy pontban, az öt hangfal által meghatározott középpontban érvényesül ez, azon kívül elveszik a varázs. Ettől eltekintve, ha pontszerű forrásként tekintünk a forrásokra, a zene telítettsége, a hangok megszólaltatásának minősége nem ver rá az Apple üdvöskéjére, és amikor pusztán a kirstálytiszta hangokról volt szó, az Apple győzött.

Már így is látszik, hogy egy sztereó vagy multiroom rendszerbe kapcsolva a HomePod még egy hatalmas boostot kap majd, behozza a hátrányát a következő operációsrendszer-frissítéssel.

Jó ár-érték aránnyal már rég vádoltuk az Apple-t, de most közel vagyunk hozzá.

(Legközelebb kipróbáljuk a HomePodot drágább, papíron jobb hangrendszerek mellett is.)



A Fast Company szerint az Apple még mindig innovatív

A lap által minden évben kiadott, a leginnovatívabb cégeket felsoroló listáján a tavalyi negyedik helyről az elsőre sikerült felkapaszkodnia az Apple-nek. Hogy miért? Az FC indoklása alapján van mire büszkének lennie Cook-éknak.

Bár a céget fülét megállás nélkül azzal rágja a fél világ, hogy a 2010-es iPad óta semmit újat nem tett le az asztalra, Cupertino tevékenysége az elmúlt egy évben úgy tűnik már megütötte a mércét, ami az elsőséghez kell - legalábbis az üzleti magazin szerkesztőbizottsága szerint.

Szerintük a dobogó legfelső fokát az alábbi négy dolog indokolja:

  • a Series 3-as Apple Watch bestseller
  • az előremutató ARKit framework hamar a fejlesztők kedvencévé vált
  • az AirPods és a tény, hogy pillanatok alatt mindenütt megtalálhatóvá vált az Államok minden szegletében
  • az iPhone X-től még a szkeptikusok álla is koppant (ez utóbbi mondjuk véleményes)

Ezen felül megemlítésre kerültek az olyan, további ambiciózus szoftver- és hardverprojektek, mint a kameramodul- és chipfejlesztési programok. A második helyre egyébként a Netflix, a harmadikra pedig a Square csúszott be. A tavalyi év győztese, az Amazon mindössze az ötödik helyre volt jó.



Az Apple adatvédelmi kettős mércéjerül

Az elmúlt időszakban Tim-et és az Apple-t a San Bernardino-i és több hasonló eset kapcsán sokan látták az ügy élharcosainak, tesszük hozzá, nagyrészt jogosan. Egy olyan világban, ahol az IT-óriások aprópénzért árusítják ki személyes adatainkat big data cégeknek, kellenek is az ilyen kiállások.

Az érem másik oldalaként ott van azonban az az egészen friss hír, hogy az Apple február 28-án átadja kínai adatközpontjának működtetését egy helyi cégnek, a Guizhou-Cloud Big Data-nak. Az átadás lezajlásával a GCBD válik felelőssé a jogi és gazdasági kapcsolatokért Cupertino és a kínai iCloud júzerek között. Az Apple szerepe ezek után gyakorlatilag befektetővé sorvad vissza, illetve némi technikai segítséget is nyújtanak majd a kizárólagos állami tulajdonban levő kínai cégnek.

chiphone.png

Hogy mi történik majd az adataikkal ezek után? Az Apple nyilvános állásfoglalásaiban semmi nincs erről, csak tücsökciripelés. Helyette csak arról beszélnek, hogy micsoda előnyt jelent ez majd a szolgáltatások sebessége és megbízhatósága szempontjából, illetve van pár elejtett megjegyzés a kínai szabályzásoknak való megfelelésről. Arról sehol sem esik szó, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kínai államnak és biztonsági szerveinek teljes hozzáférése nyílik az iCloud júzerek adataihoz.

De miért fekszik le ennyire könnyen a kínai kormánynak egy olyan cég, amely nem kis részben arra építette hírnevét, hogy védi felhasználói adatait. Egy olyan cég, amely még a Department of Justice rosszallása ellenére is beleállt a csatába és nem engedett a 48-ból? "Úgy tűnik, hogy Tim Cook nyílt levele inkább az üzleti modell és a nyilvános márkastratégia iránti aggodalomból született, mintsem a felhasználói adatok védelmében." - hangzott akkoriban a DOJ kritikája. 

Ez az anno cinikus odaszúrásnak tűnt, ma azonban sok kínai számára ez a valóság. Míg az amerikai kormány felé bekeményítettek, a kevésbé demokratikus, jóval autoriterebb kínai kormány ésszerűtlen igényeivel kapcsolatban felpuhult Cupertino ellenállása, ha lehet egyáltalán ellenállásról beszélni. Sőt, inkább úgy tűnik, hogy mindent megtesznek, hogy a hatóságokkal megőrizzék a jó viszonyt.

2017 végén az Apple elismerte, hogy összesen 674 VPN alkalmazást távolított el a kínai App Store-ból és felszívódott a Skype app is. A Nagy Tűzfal így az Apple készülékekről áthatolhatatlanná vált jailbreak nélkül és a kínai felhasználók jogosan érezték elárulva magukat. Eközben az Android telefonokra még mindig letölthetők ilyen alkalmazások, ez egyrészről sok platformváltót eredményezett, másrészről pedig jól mutatja, hogy az Apple-t nem kényszerítették, hanem önként vette le, hogy kvázi proaktívan kedveskedjen Pekingnek.

"Ha a kínai kormány ötven centet kér, az Apple egy dollárt ad neki." - jegyezte meg valaki találóan online.

gettyimages-527517610.jpg

Többen közületek rávághatja: "de hát ezt írja elő a szabály Kínában". Tévedés. A kínai kiberbiztonsági törvény, amelyet tavaly júniusban fogadtak el azt mondja ki, hogy a kínai júzerek adatait csak Kína területén tárolhatják adatközpontokban. Az sehol nincs benne, hogy helyi vállalatnak kell üzemeltetnie is a létesítményt.

Az évek óta tartó kowtow eredményét azonban nem látjuk, bár mostanság javulnak a tendenciák, az eladások még mindig csekélyek a kínai okostelefonpiac méretéhez képest. Akkor megéri ez az önlejáratás? Ennek a helyzetnek ugyanis csak egy igazi nyertese van, az pedig a Kínai Kommunista Párt és állami vezetés. A dolgok ilyen kifutása gyakorlatilag a lehető legjobb forgatókönyv az ő szempontjukból.

A kínai kormány ugyanis az elmúlt években egyre inkább épít a big datára, mint a belföldi stabilitás megőrzésének és a diplomáciának stratégiai eszközére. Hasonló fontosságúként kezelik mint a katonai erőt vagy az ideológiai kontrollt. Ha érdekel, hogyan néz ki a kínai digitális jövő, ebbe a 2015-ös videóba is érdemes belenézni.

Az adatok tehát a párt szolgálatában állnak, az Apple pedig a profit reményében vígan asszisztál ebben annak a kormánynak, amelynek politikája nem csak a cég hangoztatott adatvédelmi álláspontjának, de Cupertino alapvetői értékeivel is szembemegy. Nem mellékesen rossz példát állítva a a Szilícium-völgy kisebb és nagyobb szereplőinek.

(A poszt alapját képező cikk eredetileg a HKFP-n jelent meg.)



Az Apple hivatalosan is lezártnak tekinti a kampuszprojektet?

Méghozzá az az elmúlt 24 év első hivatalos vállalati címváltásával . Bár az új főhadiszállásra való átszokás nem zökkenő- és koppanásmentes, és az Apple még nem fejezte be hatalmas humán állományának áttelepítését a régi bázisról, a címerre (vagyis leginkább a cégjegyzékbe és a honlapok footerjébe) már a One Apple Park Way kerül a One Infinite Loop helyett.

winters_wired_aerial_6526.jpg

Nem véletlenül időzítették a dolgot a Steve Jobs Theaterben tartott éves részvényesi fórumra, hiszen egy füst alatt az ezzel kapcsolatos SEC beadványokra is már az új cím kerülhetett. Ennek megfelelően elvileg péntek óta a felhasználóknak küldött hivatalos Apple levelek láblécében is az új cím van már. 

Persze sokan mondhatjátok, hogy ez egy apróság, viszont jól jelzi, hogy az cég kezdi otthonának érezni az új szuperkampuszt/szappantartót/űrhajót/ánuszt - nevezd, ahogy szeretnéd. Az Apple Park azonban még közel sincs megtöltve, az eredeti tervek szerint a 12 ezer dolgozó 2017 végéig költözött volna át, ez azonban jól láthatóan még mindig zárult le és még nem is fog egy jó ideig.

Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de engem például a mintegy négy és fél évig tartó kampuszos híráradat közepette a leginkább az érdekelt, és foglalkoztat még most is, hogy ez hogyan és mennyire fogja megváltoztatni a céget? Az újfajta, nyitottabb elrendezéssel kapcsolatosan elhangzottak érvek pro és kontra: egyesek szerint a techcégek jövőjét jelenti, mások (többek között produktivitáskutatók) szerint lehetetlen dolgozni kizárólag ilyen közös terekben.

Ha még emlékeztek a botrányra, nem csak a beosztottak és középvezetők, de jópár a felsővezetői rétegbe tartozó Apple munkatárs sem rejtette a véleményét a Naoto Fukasawa által tervezett egyedi irodaberendezésekről és nyílt terekről. A legvokálisabb a Daring Fireball szerzője, John Gruber beszámolója alapján a hardveres technológiákért felelős senior alelnök, Johny Srouji volt. 

Állítólag amikor körbevezették, Srouji szájából az alábbiak hangzottak el:

"fuck that, fuck you, fuck this, this is bullshit. my team isn't working like this." 

Ezek után fogta magát és átköltöztette csapatát egy másik épületbe. Az azonban, hogy a felmérések alapján átlagosan 25-30%-os produktivitáscsökkenést okozó nyitott terek milyen befolyással lesznek a cég életére, ilyen rövid idő alatt értelemszerűen nem lehet megjósolni. Persze a vészmadaraknak ilyenkor kimegy a fejéből, hogy a közös tereknek azért megvannak a maga előnyei is.

Nekem azonban minél több olyan hírt kapunk, ami azt sugallja, hogy az Apple kezdi "betörni" az új főhadiszállást, újra és újra elgondolkodtat arról, hogy vajon mennyiben fogja ez transzformálni a cég életét, a működését és ezáltal a termékeket, amiket piacra dobnak. Vajon a fényűző új hely valóban eléri a célt, amire Steve szánta vagy csak az Apple kései dekadenciájának eklatáns példája lesz a pár év múlva visszanézve? A cég jövőjének záloga vagy csak túl sokat látunk bele mi és az Apple sajtó is?

Kép: Wired



A világ legviccesebb használati utasítása

Ahogy megjelent a HomePod, természetesen megjelentek a neten a használati utasítások. Mivel az Apple ilyeneket soha nem szokott szerkeszteni a termékeihez, sokszor hasznos tippeket kapunk ilyenkor az egyébként magától értetődően használható cuccokhoz.

homepod_2.jpg

A HomePod esetén viszont eléggé viccesre sikerültek ezek az egyébként teljesen komolynak szánt bemutatók.

Következzen néhány tipp és trükk különböző oldalakról, csekély, de annál humorosabb információtartalommal.

Hogyan beszélj a Sirihez?

Mondd: Hé, Siri. (mivel magyarul nem tud ez a hülye, így ideírom a működő angol parancsot is: Hey Siri)

Hogy kapcsold ki a “Hé Siri”-t?

Mondd: Hé Siri, kapcsold ki, hogy “hé Siri” (Hey Siri, disable Hey Siri)

Hogyan vezéreld a HomeKit eszközöket?

Mondd: Hé Siri, kapcsold fel a lámpát. (Hey Siri, turn on the lights.)

Hogyan állíts be riasztást reggel nyolcra?

Mondd: Hé Siri, állíts be riasztást reggel nyolcra. (Hey Siri, Set an alarm for 8:00 AM.)

Hogyan játszd le a Smoke on the Watert vagy más zenét?

Mondd: Hé Siri, játszd le a Smoke on the Watert. (Hey Siri, play <name of song, album or playlist>)

Hogyan adj hozzá egy zenét a könyvtáradhoz?

Mondd: Hé Siri, add hozzá ezt a zenét a könyvtáramhoz (Hey Siri, add this song to my library)

Hogyan hallgasd meg a legfrissebb híreket?

Mondd: Hé Siri, mik a legfrissebb hírek? (Hey Siri, what’s the latest news?)

És akkor lássunk néhány értelmesebb tippet.

Ha nem a hangszóróból, hanem egy másik hangforrásból szól egy zene, hiába kérdezed meg a HomePodot, hogy What Is This Song, az eszköz úgy válaszol, hogy csak a saját maga által játszott dalokat ismeri fel. Mondjuk neki inkább: Shazam This Song, és máris megvan.

A play, pause, skip, next és hasonló parancsok működnek, csak úgy, mint egy hagyományos lejátszónál. Ha például azt mondod, “Hey Siri, play”, akkor ott folytatja a lejátszást, ahol legutóbb abbahagyta.

Időzítőnek is könnyen használható, mondjuk a konyhában, az eszköz. Miután azonban beállítottuk az időzítőt 20 percre, sajnos nem látunk sehol egy kijelzőt, ami mutatná a hátralévő időt. Viszont megkérdezhetjük, így: “Hey Siri, how much time is left on my timer”.

Még több itt és itt.