almalé és kungfu Rólunk

Hogyan változott az Apple munkahelyek alaprajza az elmúlt 40 évben?

Új fotók kerültek elő az Apple korai éveiről, egykori alkalmazottak adtak át képeket a Business Insidernek. Érdemes megnézni őket, és elolvasni az adaléksztorikat. Én azonban csak egyet emelnék ki: az Apple első irodájának alaprajzát. Íme:

this-floor-plan-below-of-the-stevens-creek-office-drawn-by-johnson-shows-just-how-small-the-company-was-at-the-time.jpg

A cím: 20863 Stevens Creek Blvd., (Building 3, Suite C).

Most lássuk az Apple legújabb irodájának alaprajzát:

screen_shot_2017-01-16_at_7_06_00.png

appcamp6_1339196750.png

Szorozva néggyel. Plusz a föld alatti és melléképületek. Cím: 19111 Pruneridge Avenue Cupertino, CA 95014.

Szerintem minőségi csere volt.



A világ legtökéletesebb mellékterméke

Tudom, Skarpad kolléga már írt múlt héten az iPhone tíz éves évfordulójáról. Csakhogy van ennek az jeles dátumnak egy olyan aspektusa is, amit még szeretnék megosztani veletek.

original-iphone-photo.jpg

Idei hír ugyanis, hogy az okostelefonok világviszonylatban átvették a vezetést a desktop rendszerekkel szemben, már ami a netezési gyakoriságot illeti (látogatások aránya). Eljött az a kor, amikor többször "kattintunk" mobilon, mint hagyományos számítógépen. És persze, eddig is tudtuk, hogy az Okostelefon, amit az iPhone, de főleg az iPhone 3G tett népszerűvé, alapértelmezett eszköz lett valamennyi ember életében, de mégiscsak történelmi pillanat volt ezt statisztikában is látni. Az okostelefon egyenértékű eszköz lett a kerékkel, a kalapáccsal meg a vécécsészével. 

A statisztikának van azonban egy másik meglepő mellékszála: a tabletek. A tabletek a torta 5-6 százalékát viszik csupán, és a nyugati világban sem mennek fel nagyon e fölé. A tabletek, amiket minden valamirevaló jövőkutató megjósolt már évtizedekkel ezelőtt, akkor, amikor a számítógép még egy otromba dolog volt. Az elképzelés, hogy egy magazin vastagságú izébe belefér minden, ami kell, az orgazmusba hajszolt mindenkit, aki ezzel foglalkozott.

Steve Jobs 1983-ban egy beszédében is erről beszél. A wifiről, a tabletekről, arról, ahogy ma használjuk a számítógépeket. Neki ez nem csak egy elképzelés volt, amivel eljátszott, hanem elhatározta, hogy részt vesz ezek megépítésében. Az iPad képe már akkor élénken élt az Apple alapítójának képzeletében, nem csoda, hiszen a számítógépek zsugorodásának, a technológia egyre elegánsabb megoldásainak, meg az egész informatikai zsibongásnak a végén ezt a terméket lehetett látni. Ennél nincs tovább, innen már sem kisebb, sem elegánsabb, sem jobban használható termék nincs a maga nemében.

Most sem látunk ennél tovább.

Annyira az út vége volt ez, hogy az okostelefon, az iPhone valójában inkább egy melléktermék volt ebben a fejlődésben. Egy kisebb verzió, a kisebb teljesítményű mobilprocesszorokhoz szabva. Egy nagy kijelzőt meghajtani, és akksiról ellátni a kellő töltéssel huzamosabb ideig: ez még nem volt meg 2007-ben.

Az okostelefon tehát, a Végső Termék elérése közben kialakult mellékszál egyre inkább átveszi az uralmat a világ számítógépei között, a használat gyakoriságának tekintetében. A Végső Termék pedig csak kullog, látható növekedést fel nem mutatva a statisztika alján, hogy megmutassa nekünk, a tökéletesen logikus jóslatok eljövetele végül kicsit mindig máshogy történik, mint gondolnánk.



Elég nagy bajban van, aki 4-5 éves MacBook Próját cserélné most le

A héten jelent meg itt a blogon a MacBook Pro videótesztem, aminek az volt a konklúziója, hogy nem nagyon éri meg rá lecserélni a 2012-es laptopomat, mert teljesítményben túl kicsi az előrelépés. Ekkor futott be ez az olvasói levél Tolnai Gábortól, amiből kiderül, hogy ő is hasonló cipőben jár: tök jól írta le, hogy miért van bajban az, aki egy 4-5 éves Prót akar most lecserélni.

Tessék:

Mint sokan mások, én is nagyon vártam az őszi Macbook eseményt, és mint ahogy többeknek, nekem is vegyes érzelmeim voltak a keynote után, de kicsit másképpen. Azt láttam, hogy mindenkiben az USB-C, és a MagSafe hiánya verte ki a biztosítékot első körben, majd következett az „akksigate”. Miközben az internet népe ezeken rágódott, én máson törtem a fejem. Átnézve a teszteket, engem nem a portok, meg az akkumulátoros üzemidő lombozott le, hanem a processzorok elmaradozó teljesítménye.

Az új gépekbe Skylake került, ami a Broadwell-hez képest minimális (5% körüli) teljesítménynövekedést hozott (most a nyers processzorteljesítményt nézzük). Sokan mondták, hogy meg kellett volna várni a Kaby Lake-et, mert hogy „az majd!”, viszont most ahogy a CES-en bejelentették a Kaby Lake-eket, jött a hidegzuhany, ez a széria sem lett lényegesen gyorsabb. Azonos órajelen azonos teljesítmény. Igaz, az optimalizációknak hála tudtak tekerni egy kicsit az órajelen, így valamivel mégis gyorsabb lett (itt megint 3-5%-ról beszélünk), de számottevő növekedésről (olyanról, mint a 2000-es években volt tapasztalható) szó sincs. Az egyetlen előrelépés az az üresjárati illetve a részterheléses fogyasztásban következett be, az agresszívabb órajelszabályzásnak köszönhetően lehet fogni 10-15%-ot valós körülmények között. Ennyi. Aki gépet akar váltani, az most nehéz helyzetben van. Gyakorlatilag az látszik, hogy a Haswell óta marginális a teljesítménybeli előrelépés (kb. 15%-ról beszélünk, bő 3 év alatt), egyedül a fogyasztás javult valamelyest, illetve az IGP-k grafikai teljesítménye.

how_to_use_touch_bar_on_new_macbook_pro_800home_thumb800.jpg

Eddig nem ejtettem szót az integrált grafikáról. Beszéljünk most róla is egy kicsit. Ezen a téren szerencsére nem olyan lelombozó a helyzet, mint a másik fronton. Az intel integrált megoldásai évről évre jelentősen gyorsulnak, ami jó hír a 13”-os gépben gondolkodóknak. Ugyan még a Kaby Lake IGP-i sem nevezhetők komoly grafikus gyorsítóknak, de teljesítményük már messze túlmutat a hétköznapi felhasználáson, és akár szerényebb erőforrásokat igénylő játékok futtatására is elegendőek már, az operációs rendszer grafikai felülete, és a weboldalak kirajzolása pedig retina felbontásban sem okoz különösebb gondot nekik.

A fenti áttekintés után pedig engedjétek meg hogy elmeséljem saját tapasztalataimat. 2011-óta van Mac-em, ekkor vettem egy 13”-os MacBook Pro-t (i5, 4Gb RAM, 320-as HDD). Nagyon szerettem a gépet, a korábbi Windows-os laptopjaimhoz képest nagy ugrás volt. Már amikor megvettem, úgy számoltam, hogy 1-2 éven belül SSD-re cserélem a merevlemezt. Először egy 120-as Samsung 840-es került bele, majd egy 250-es Samsung 850, röviddel ezután a RAM is 8Gb-ra gyarapodott. Nagyon jó kis gép ez a Sandy Bridge-es Pro, de sajnos azért eljárt felette is az idő. A processzor még rendben van teljesítményileg, de az Intel HD3000 még fénykorában sem volt túl erős.

A csere először nyáron fogalmazódott meg bennem, de aztán úgy voltam vele, hogy megvárom, hogy mik jönnek ki ősszel. A keynote után alaposan átnéztem minden tesztet, és eléggé lehangolódtam. A legolcsóbb, touch bar nélküli gép 2Ghz-s processzorral 550 ezer, a touch bar-os 2,9-es processzorral 650 ezer. Ez sok. Még ha el is adom a régit, a legolcsóbbhoz is majd’ 400 ezret kell hozzátenni, és ezért egy kb. 40% gyorsabb gépet kapok (a 2,9-es processzorral szerelt pedig 50%-al). Tudom, sokat nőtt az SSD sebessége is, de most csak a processzort vettem alapul (az általam kipróbált gépeknél azt vettem észre, hogy mindennapi használat esetén az SSD sebessége egy bizonyos szint felett már nem nagyon látszik meg). Nézzük a régi Retinás modellt. Az alapgép, 8Gb memóriával és 128-as SSD-vel 470 ezer. Ha kiválasztom a 256-os háttértárat, rögtön felugrik az ára 542 ezerre. Az üzenet egyértelmű: ha ilyet akarsz, akkor vedd inkább az újat.

Itt tettem le arról, hogy újat vegyek, mert ennyit beleölni ekkora teljesítménynövekményért nem éri meg (persze ha mondjuk egy Core2-es-ről váltanék, akkor valószínűleg más lenne a konklúzióm).

Soha nem idegenkedtem a használt gépektől, így ebbe az irányba fordultam inkább. Amit kerestem, az 2013 Late vagy 2014 Early Retina 13”-as, 8Gb RAM-al, és 256-os SSD-vel. Azért ezeket szemeltem ki, mert ők már Haswell-es processzorral és Iris IGP-vel szereltek, a teljesítménytesztek alapján pedig pont megfelelnek a kívánalmaimnak (20%-al gyorsabb processzor, és 2,5x gyorsabb IGP), 9 óra üzemidő, kis súly, és USB 3. Elég sok gépet megnéztem, mire rátaláltam a nekem megfelelőre. A régi gépem eladásából való összeghez még 100 ezer forintot kellett hozzátennem, és ezzel egy jó állapotú két és fél éves retinás Pro tulaja lettem.

apple-macbook-pro-15-with-touch-bar-hands-on-0004-1500x1000.jpg

Nem számítottam egetverően nagy gyorsulásra, de azért kellemesen csalódtam az újabb gépben. Érezhetően fürgébb a rendszer (még úgy is, hogy a régi gépem Time Machine mentését állítottam rá vissza), tovább bírja akksiról, nem zúg a ventillátor annyira, a kijelző pedig egy igazi remekmű. Úgy tervezek, hogy ezzel a géppel kihúzok még 2-3 évet, aztán majd meglátom hogy addig mi jön ki, mire lesz érdemes váltani.

Hogy mi a végszó? Mondhatjuk azt, hogy oda az Apple féle innováció, de ez így nem fedné a valóságot. A processzorok terén Apple is hozott anyagból dolgozik. Ha nincs érdemi fejlődés a teljesítményében, akkor azzal Cupertino sem tud mit kezdeni. Hiába várjuk a csodát, a gyártó kezei meg vannak kötve ezen a téren. Ahogy látszik, pont ezek miatt a fejlesztések most más irányba indultak. Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a jobb kijelzők, az univerzális csatlakozók (USB-C), a hordozhatóság, és a minél nagyobb fokú integráltság felé helyezte a hangsúlyt az almás cég. Előbbi kettő mindenképpen előremutató, a harmadik csak úgy ha nem megy az üzemidő kárára (jelenleg az üzemidő kárára megy), az utóbbi viszont kicsit aggasztó, főleg azoknak, akik utólag akarják bővíteni a gépüket. Nem könnyű tehát a helyzet, ha az ember most akar régebbi gépről váltani. Én most egy időre letudtam a dolgot, de kíváncsian várom hogy mit hoz a jövő, mit hoznak majd a 10 nanométeres processzorok.



Téged is érint az iPhone-ok akkumulátorproblémája?

Nekem most januárra lett kezelhetetlen a helyzet. Az Apple korábban már elismerte, hogy az iPhone 6s-ek nagyon kis százalékában jelentkezik egy akkumulátorprobléma, ami azzal jár, hogy a mobil 30 százalékos töltöttségre érve váratlanul kikapcsol, és ha csak nem kap áramot, nem is kel újra életre. Egy kis kraftra viszont egyből 31-32 százalékon kezd. Ez az eleve gyalázatos üzemidővel bíró iPhone-nál ugye már önmagában katasztrófa, de a tél közepén most tovább romlott a helyzet, és gyakorlatilag két percet sem bír ki a hidegben, és akár 85 százalékról is lelövi magát a mobil. És töltés nélkül magához sem tér.

iphone-4s-battery-problem-fix.jpg

Nekem rövidesen cseréli az akksit az Apple, de érdekel, hogy mi a helyzet veletek: hivatalosan csak a 6s az érintett, de az 5s-t használó ismerőseim is mind panaszkodnak a 30 százalékos hibára. Kicsit nézzük már meg, mekkora a baj, válasszatok kérlek a lehetőségek közül:



Még jobb kijelző jöhet az iPadbe

Állítólag rövidesen befut az új iPad Pro, ami kap néhány őrületes újítást. A leglátványosabb a teljes felületen át kitartó kijelző lesz, keret nem, vagy csak jelzés értékkel lesz az eszközön. A Macrumors úgy tudja, hogy a tablet 10,5 colos lesz, ami eltérés az eddigi 9,7 és 12,9-es mérettől, vagyis elsőre legalábbis úgy tűnik, hogy eltérést látunk, valójában nem feltétlenül.

ipadpro105-800x551.jpg

A keret nélküli kiépítés miatt ugyanis a 10,5 colos kijelző ugyanis pont akkora házba illeszkedik majd, mint a mostani 9,7 colos iPad, csak nem foglalnak majd akkora helyet a keretek, miközben a kijelző felbontása ugyanúgy 2732x2048 pixel lesz, mint a 12,9 colos Prónak. Ebből az aránypárból egyébként az iPad mini pixelsűrűsége jön ki, csak hogy a kínálat mindhárom tagja visszaköszönjön ebben a modellben valamilyen módon.

Persze ezerféle pletyka van jelenleg a tablettel kapcsolatban, aminek a mérete nagy lendülettel mozog 10,1 és 10,5 col között, attól függően, hogy ki a forrás, de abban kábé egyetértés van, hogy nem lesz keret, sem Home gomb.