Denise Young Smith az Apple egyik alelnöke, akinek egyetlen feladata a cégen belüli diverzitás megvalósítása, vagyis hogy számszerűen stimmeljenen a feketék, fehérek, latinók, nők, férfiak, melegek, heterók ésatöbbi aránya a cégen belül. A vezető a One Young World Summit konferencián szerencsétlen módon fejtette ki a véleményét.

Mint elmondta, őt picit frusztrálja, hogy a diverzitást az emberek bőrszínére, nemére vagy szexuális orientációra alkalmazzák. A diverzitás ugyanis emberi tulajdonság, lehet egy szobában tizenkét szőke, kék szemű fehér ember, mégis különbözőek lesznek.

Igen. Egy kicsit felszisszenésre ad okot, amikor a nemi, faji ésatöbbi diverzitásért felelős (ránézésre egyébként tuti nem náci) elnök egy árja hangulatú példával mutatja be, hogy tök mindegy: az emberi közösségek akkor is épp elég diverzitást mutatnak, ha egyébként első látásra épp olyan egyformák, mint tizenkét tojás. Ezen ugye, ha nagyon akarunk, fel lehet háborodni, hogy

“akkor ha eltüntetünk mindenkit, aki nem szőke és kékszemű, akkor is okés, és megvalósul a diverzitás?”.

Az eset után az elnök kénytelen volt egy körlevélben elnézést kérni az Apple alkalmazottaktól, kiemelve, hogy a cég diverzitáspolitikája változatlan, és hogy csak rosszul választotta meg a szavait. És tényleg, itt nem arról van szó, hogy az elnök bármilyen módon utalt volna arra, hogy nincs szükség a jelenlegi, Földön tapasztalható sokszínűségre, vagy hogy oké, ha csak kékszemű, szőke emberek élnek a világban. Ő csak annyira elfogadó volt már, annyira ebben az ideális világban él, hogy tényleg nem is lát különbséget bőrszín vagy nemi identitás alapján, és kizárólag az emberek közti _belső_ különbözőségre koncentrál. Neki, ha egy szobába kerül két latinóval, három feketével és négy fehérrel, és a társaságban van két meleg és egy leszbikus, akkor is csak azt látja, hogy az ott bal szélen egy megszállott, ez itt maximalista, ő mindent megtenne, hogy végre megvehesse álmai autóját, ő pedig legszívesebben gyerekkönyveket rajzol szabadidejében, amin óriási piros lepkék rágják le a gyerekek haját. Szóval őrült, na.

Denise Young Smith hibája, hogy nem az antirasszizmust valósította meg, hanem a rasszizmus hiányát. Az antirasszizmus az, amikor igenis nézed a bőrszínt, a nemet és a szexuális beállítottságot, és igenis kategorizálsz ez alapján, és statisztikákra hivatkozva egy pozícióba inkább beteszel egy nőt, mert épp kevés van ott belőle. A rasszizmus hiánya pedig az, amikor kifejted, hogy nem látsz különbséget tizenkét egyformának tűnő ember, és tizenkettő, a helyi demográfiai arányok alapján összeválogatott, minél különbözőbb bőrszínű és nemi jellegű ember között, mert nem ezek alapján leszünk különbözőek. 

A témában a South Park készítői alkottak még maradandót.