A héten jelent meg itt a blogon a MacBook Pro videótesztem, aminek az volt a konklúziója, hogy nem nagyon éri meg rá lecserélni a 2012-es laptopomat, mert teljesítményben túl kicsi az előrelépés. Ekkor futott be ez az olvasói levél Tolnai Gábortól, amiből kiderül, hogy ő is hasonló cipőben jár: tök jól írta le, hogy miért van bajban az, aki egy 4-5 éves Prót akar most lecserélni.

Tessék:

Mint sokan mások, én is nagyon vártam az őszi Macbook eseményt, és mint ahogy többeknek, nekem is vegyes érzelmeim voltak a keynote után, de kicsit másképpen. Azt láttam, hogy mindenkiben az USB-C, és a MagSafe hiánya verte ki a biztosítékot első körben, majd következett az „akksigate”. Miközben az internet népe ezeken rágódott, én máson törtem a fejem. Átnézve a teszteket, engem nem a portok, meg az akkumulátoros üzemidő lombozott le, hanem a processzorok elmaradozó teljesítménye.

Az új gépekbe Skylake került, ami a Broadwell-hez képest minimális (5% körüli) teljesítménynövekedést hozott (most a nyers processzorteljesítményt nézzük). Sokan mondták, hogy meg kellett volna várni a Kaby Lake-et, mert hogy „az majd!”, viszont most ahogy a CES-en bejelentették a Kaby Lake-eket, jött a hidegzuhany, ez a széria sem lett lényegesen gyorsabb. Azonos órajelen azonos teljesítmény. Igaz, az optimalizációknak hála tudtak tekerni egy kicsit az órajelen, így valamivel mégis gyorsabb lett (itt megint 3-5%-ról beszélünk), de számottevő növekedésről (olyanról, mint a 2000-es években volt tapasztalható) szó sincs. Az egyetlen előrelépés az az üresjárati illetve a részterheléses fogyasztásban következett be, az agresszívabb órajelszabályzásnak köszönhetően lehet fogni 10-15%-ot valós körülmények között. Ennyi. Aki gépet akar váltani, az most nehéz helyzetben van. Gyakorlatilag az látszik, hogy a Haswell óta marginális a teljesítménybeli előrelépés (kb. 15%-ról beszélünk, bő 3 év alatt), egyedül a fogyasztás javult valamelyest, illetve az IGP-k grafikai teljesítménye.

how_to_use_touch_bar_on_new_macbook_pro_800home_thumb800.jpg

Eddig nem ejtettem szót az integrált grafikáról. Beszéljünk most róla is egy kicsit. Ezen a téren szerencsére nem olyan lelombozó a helyzet, mint a másik fronton. Az intel integrált megoldásai évről évre jelentősen gyorsulnak, ami jó hír a 13”-os gépben gondolkodóknak. Ugyan még a Kaby Lake IGP-i sem nevezhetők komoly grafikus gyorsítóknak, de teljesítményük már messze túlmutat a hétköznapi felhasználáson, és akár szerényebb erőforrásokat igénylő játékok futtatására is elegendőek már, az operációs rendszer grafikai felülete, és a weboldalak kirajzolása pedig retina felbontásban sem okoz különösebb gondot nekik.

A fenti áttekintés után pedig engedjétek meg hogy elmeséljem saját tapasztalataimat. 2011-óta van Mac-em, ekkor vettem egy 13”-os MacBook Pro-t (i5, 4Gb RAM, 320-as HDD). Nagyon szerettem a gépet, a korábbi Windows-os laptopjaimhoz képest nagy ugrás volt. Már amikor megvettem, úgy számoltam, hogy 1-2 éven belül SSD-re cserélem a merevlemezt. Először egy 120-as Samsung 840-es került bele, majd egy 250-es Samsung 850, röviddel ezután a RAM is 8Gb-ra gyarapodott. Nagyon jó kis gép ez a Sandy Bridge-es Pro, de sajnos azért eljárt felette is az idő. A processzor még rendben van teljesítményileg, de az Intel HD3000 még fénykorában sem volt túl erős.

A csere először nyáron fogalmazódott meg bennem, de aztán úgy voltam vele, hogy megvárom, hogy mik jönnek ki ősszel. A keynote után alaposan átnéztem minden tesztet, és eléggé lehangolódtam. A legolcsóbb, touch bar nélküli gép 2Ghz-s processzorral 550 ezer, a touch bar-os 2,9-es processzorral 650 ezer. Ez sok. Még ha el is adom a régit, a legolcsóbbhoz is majd’ 400 ezret kell hozzátenni, és ezért egy kb. 40% gyorsabb gépet kapok (a 2,9-es processzorral szerelt pedig 50%-al). Tudom, sokat nőtt az SSD sebessége is, de most csak a processzort vettem alapul (az általam kipróbált gépeknél azt vettem észre, hogy mindennapi használat esetén az SSD sebessége egy bizonyos szint felett már nem nagyon látszik meg). Nézzük a régi Retinás modellt. Az alapgép, 8Gb memóriával és 128-as SSD-vel 470 ezer. Ha kiválasztom a 256-os háttértárat, rögtön felugrik az ára 542 ezerre. Az üzenet egyértelmű: ha ilyet akarsz, akkor vedd inkább az újat.

Itt tettem le arról, hogy újat vegyek, mert ennyit beleölni ekkora teljesítménynövekményért nem éri meg (persze ha mondjuk egy Core2-es-ről váltanék, akkor valószínűleg más lenne a konklúzióm).

Soha nem idegenkedtem a használt gépektől, így ebbe az irányba fordultam inkább. Amit kerestem, az 2013 Late vagy 2014 Early Retina 13”-as, 8Gb RAM-al, és 256-os SSD-vel. Azért ezeket szemeltem ki, mert ők már Haswell-es processzorral és Iris IGP-vel szereltek, a teljesítménytesztek alapján pedig pont megfelelnek a kívánalmaimnak (20%-al gyorsabb processzor, és 2,5x gyorsabb IGP), 9 óra üzemidő, kis súly, és USB 3. Elég sok gépet megnéztem, mire rátaláltam a nekem megfelelőre. A régi gépem eladásából való összeghez még 100 ezer forintot kellett hozzátennem, és ezzel egy jó állapotú két és fél éves retinás Pro tulaja lettem.

apple-macbook-pro-15-with-touch-bar-hands-on-0004-1500x1000.jpg

Nem számítottam egetverően nagy gyorsulásra, de azért kellemesen csalódtam az újabb gépben. Érezhetően fürgébb a rendszer (még úgy is, hogy a régi gépem Time Machine mentését állítottam rá vissza), tovább bírja akksiról, nem zúg a ventillátor annyira, a kijelző pedig egy igazi remekmű. Úgy tervezek, hogy ezzel a géppel kihúzok még 2-3 évet, aztán majd meglátom hogy addig mi jön ki, mire lesz érdemes váltani.

Hogy mi a végszó? Mondhatjuk azt, hogy oda az Apple féle innováció, de ez így nem fedné a valóságot. A processzorok terén Apple is hozott anyagból dolgozik. Ha nincs érdemi fejlődés a teljesítményében, akkor azzal Cupertino sem tud mit kezdeni. Hiába várjuk a csodát, a gyártó kezei meg vannak kötve ezen a téren. Ahogy látszik, pont ezek miatt a fejlesztések most más irányba indultak. Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a jobb kijelzők, az univerzális csatlakozók (USB-C), a hordozhatóság, és a minél nagyobb fokú integráltság felé helyezte a hangsúlyt az almás cég. Előbbi kettő mindenképpen előremutató, a harmadik csak úgy ha nem megy az üzemidő kárára (jelenleg az üzemidő kárára megy), az utóbbi viszont kicsit aggasztó, főleg azoknak, akik utólag akarják bővíteni a gépüket. Nem könnyű tehát a helyzet, ha az ember most akar régebbi gépről váltani. Én most egy időre letudtam a dolgot, de kíváncsian várom hogy mit hoz a jövő, mit hoznak majd a 10 nanométeres processzorok.