Kicsit úgy érzem magam, mint Hugh Grant az Egy fiúról című filmben: áll pár gitár a szobám sarkaiban, valaha nagy reményekkel zenéltem, mára pedig szinte semmit sem játszom, és miközben tartottam tizenöt év szünetet, olyan változások történtek, hogy csak nézek körbe mint a vett malac.

Amikor elkezdtem gitározni, még nem a Google-t használtuk keresésre. Ezt adjátok össze. Azért nem sokkal később már lehetett tabulatúrákat (egy lebutított, hangszerspecifikus kottaszerűség) vadászni interneten, de ezek sokszor pontatlanok voltak, és olyan sok dal nem is volt elérhető.

Ugrunk tizenöt évet. Sógoromtól kapok egy gitárkombót (kösz!), leporolom a Zoom 1010-es pedáljaimat, leakasztom a gitárom, és csapatom újra. Elkezdek kottákat keresni, a régi társ - Google - segítségével, aztán belefutok a Songsterrbe. A fenti módszerrel ez nem könnyű, mert a Google nem listázza, a weboldal egy őskövületnek kinéző, de jól működő flasht futtat. Tulajdonképpen először nem is ezt találtam meg, hanem az iOS appot, ami ingyen letölthető.

iPaden:

Hihetetlen volt nekem a kényeztetés. Rengeteg tabulatúra van fent, amik egyrészt sokkal pontosabbak, mint a neten összekeresgélt random kották, másrészt - nem tértem magamhoz az örömtől -:

1. A tab lejátszható, tehát a kurzor követi az eredeti ritmusban a hangjegyeket, és halljuk is a hangokat! Tehát minden eddiginél könnyebben tanulhatsz egy számot akár a buszon ülve, mire odaérsz a hangszeredhez, már kisilabizáltad a dolgot. A tab közepére ugrasz, és már játssza is az adott részt, mutatva a lefogásokat és pengetések ritmusát
2. az adott dalban megszólaló minden hangszert külön tabulatúrán megtalálunk. Tehát félelmetesen egyszerű megtanulni egy számot egy gyorsan összeállt rock-bandának, mindegyikük a saját hangszerét tölti be, tanulgatja meg, és közben hallja lejátszás közben a többit is, így megtanulhatja egyedül, hogy az ő játéka pontosan mikor lép be, vagy ki.

A tabulatúrákat felhasználók töltik fel, ők is javítgatják, de ellenőrzik is a Sonstrerr emberei. A befolyó pénzből támogatják az adott zene készítőit - hogy mennyivel, arról nincsenek információim.

Ahhoz, hogy az appot egyáltalán használjuk, és ne csak a dalok első pár másodpercét játssza le, havidíjat kell fizetnünk, 4,99 eurót. Az alkalmazás ezután nem csak a teljes számokhoz ad hozzáférést, de állíthatjuk a tempót, ismétlődő szekciót állíthatunk be, csak az adott hangszer hangját hallgathatjuk, és átválthatunk tábortűz verzióra, dalszöveg és akkordok leírására.

Az érdekes az, hogy ha ezekre a plusz funkciókra nincs annyira szükségünk, az iOS eszközről elérjük a weboldalon ingyen is ugyanezeket a tabulatúrákat, lejátszási korlátozás nélkül, csak egy zavaró önreklámot kell elviselni. De pofásan néz ki:

...sokkal jobban, mint az asztali gépes flash-verzió, ami szintén hirdetés alapon működik (bár hirdetést nem láttam még):

Utóbbi szintén hozzáférést ad a dalokhoz, és itt elérhetjük a felhasználói kommenteket is, amit a pontosságot taglalják. A weboldalon egyébként már egy másik, havi 10 dolláros előfizetést kínálnak, ami megint más ficsöröket kínál, és magában foglalja az app használatát is. Akik igazán ki akarják használni az összes képességet, ezt lehet megpróbálni.

Szóval tudom, a Sonsterr egyáltalán nem mai csirke. Csak nekem, aki eddig aludt, és most ébredt fel, körülnézve a jövőben, ahol repülő autók, fülbe épített okostelefonok és hangszerekre leosztott, lejátszható kották lógnak a fákról.

iPhone-ra itt, iPadre itt tölthető.