A Facebook a napokban jelentette meg saját SDK-ját az tvOS-hez, az Apple TV saját operációs rendszeréhez. Mélyreható közösségi élményt, és könnyebb júzerkövetést ígérnek, beleértve a szokások és az elkötelezettség hatékony trackingjét. 

Természetesen az SDK ad lehetőséget arra, hogy az Apple TV bármely pontjáról megosztható legyen a tartalom, legyen szó saját képről, videóról, játékban elért eredményről ésatöbbi. A felhasználóknak pedig nem kell jelszópötyögéssel bíbelődni - pedig az új távirányítóval ez is új élmény -, hanem csak belogolnak a tabletjükről egy 8 jegyű kóddal, és máris elhiszi a tévénk, hogy mi vagyunk a tévé előtt, nem az adathalász családtagok, esetleg betörők.

De nem is ez fogott meg. Elképzeltem valamit.

A helyzet az, hogy én nem szeretek Facebookon lájkolni. Ahogy a blog statisztikáit elnézem, ti sem, az Apple által elkommunizált FB-oldalunk után az újra már kevesebben jöttetek, és a posztok alatt is ritkán látunk pár tucatnál több kedvelést, maximum.

Noha szomorú vagyok emiatt, hiszen kevesebben érik el a verejtékkel megírt anyagokat, mégis megértelek titeket. Ez nem lustaság. Ez egy belső tiltakozás az ellen, hogy azzal a bizonyos kék színű gombbal belépjek egy kattintás erejéig egy másik univerzumba, akár csak egy pillanatra is.

De ez nem valami fantasztikusan kidolgozott elv. Nincs mögötte egy Zuckerberg-pápa-Kentucky Fried Chicken-es ezredes összeesküvés-elmélet. Nem is takarítok meg időt. Ha megkérdezné a böngésző, hogy tetszett-e a tartalom, azt válaszolnám sok esetben, igen, és ez ugyanannyi időben, mintha megnyomom a gombot, ha nem több.

Hoppá.

Nem, a laptop, a tablet sosem fogja megkérdezni, hogy tetszett a tartalom, és mit tervezek mára, esetleg elfutok-e kocogni, mert akkor lejjebb veszi a nappaliban a fűtést. De az Apple TV-t pont erre teremtették. A Siri-integráció után azt vesszük majd észre, hogy ilyen párbeszédek zajlanak le, és most mindenki tekerjen vissza pár évet a fejében, és azzal a szemmel próbálja elhinni, hogy ez már egyáltalán nem sci-fi, hanem pár év.

- Mik a hírek?

- Itt vannak a kedvenc oldalaid. A legnépszerűbb híreket a felső sorban találod, alatta a magazinosabb anyagok, a végén egy cikk a lámanyálról, mert tudom, hogy érdekelt a múltkor is.

- Jól van, jöjjön a lámanyálas.

- ... (amint kilépek) Tetszett a cikk?

- Aha. Jó volt. De miért kérdezed?

- A Facebook-modul érdeklődött, lájkoltam a nevedben az anyagot.

- Ja, légyszi ne kérdezz tőlem a Facebook nevében többet.

- Ok, kikapcsoltam a funkciót.

- De azért oszd meg a cikket a Drótos Karesszal, neki is tetszeni fog.

- Oké.

Nekem ez így működne. Tudom, azt lehet érezni, hogy még inkább kikerül az emberek kezéből a gyeplő, mivel egy intelligens algoritmushalmazzal lép kapcsolatba, nem látja, mi történik a háttérben, és igazatok van. De efelé haladunk. Ez a nemtudás egyre több cég érdeke, és ezt a nemtudást mindig baromi kényelmes funkciókkal tudták eddig is ránk testálni. 

És itt jön a képbe az Apple, mint az "adatok védelmének őrzője" szerep képviselője. Neki lesz lehetősége, hogy a nemtudás ellen harcoljon, ugyanígy: a Sirivel. Mivel ideális esetben a Sirivel szóban, kérdés-felelek formájában lehet finomhangolni a rendszert, maga a rendszer beszélgethet el velünk, hogy mit hogyan szeretnénk kapni, még akár a "nem tudtam, hogy ezt is be lehet állítani" esete sem léphet fel kifogásként. "Figyelj, ezt a képet a lakásodban készítetted, tudtad, hogy nem csak a barátaid látják a faladon?".

Oké, kicsit előreszaladtam. De a lényeg, hogy a Siri beékelődhet a Facebook és a júzer közé, amit a Facebook nyilván nem akar, de az Apple TV-vel kénytelen lesz elfogadni ezt. Mert annyira kényelmes, és annyira magától értetődő interakciót hoz létre a nappaliban, hogy még nekem is eladná a lájkolást.