Lassan egy éve, hogy a cég felvette Marc Newson dizájnert, aki amúgy Jony Ive régi jó barátja. A két cimbora mostantól együtt alakítja a készülékek formatervét. Azt tudjuk, hogy Ive a funkcionális minimalizmus rajongója, de mi van Newsonnal? Milyen irányba mozdítja el majd az Apple-termékek dizájnját? Erre a kérdésre adhat választ a Wall Street Journalnak adott interjúja, amiben Newson bevallja, hogy milyen tárgyakhoz, műalkotásokhoz vonzódik.

Nézzük csak a lakását. Hm:

A kedvenc otthoni tárgyát. Kezdhetünk aggódni:

Megnyugtatásul itt a töltőtoll, amit a Montblanc-nak tervezett:

Művészet: Lucio Fontana. A fickó főleg azzal lett híres, hogy belevágott egy szikével egy kifeszített anyagba, majd azt nagyon drágán eladta. Egy londoni barátom idegrángást kapott, amikor megnézte az egyik művét a Tate Modernben, de a kép előtt állva azért nem tűnik akkora hülyeségnek a dolog, mint így monitoron át (elvileg Fontana nem csak úgy belevágott a vászonba, hanem nagyon sokáig érlelte magában a vágást, és csak utána csapott bele a lecsóba, szmájli). Bocs a rossz minőségű utolsó képért, azt az iPhone-ommal lőttem a Tate-ben:

És ha már művészet, nézzük az iránytatokat: arte povera. A Tate Modernben szintén megtekinthető nagy számban, a jelek szerint Newson egyszer beszabadult oda és kiválasztotta a kedvenceit:

Kortárs libling: Wim Delvoye. Disznókat tetovál, gótikus gépeket szerkeszt:

Építészet. Nincs oda a modern épületekért, pontosabban a kortársért, leszámítva Herzog & de Meuron munkáit (akik pont a Tate Modernhez terveztek új épületrészt, mondom én, hogy odavan azért a helyért a fickó):

Kedvenc divattervezője: Azzedine Alaïa (aki nem térdel, hanem tényleg kábé ilyen alacsony):

Kedvenc autói: Ferrari az 50-es évekből, Bugatti a 20-as évek végéről. A mai autók szerinte érdektelenek:

Igen, Newson nincs oda a kortárs építészetért, autógyártásért, a művészetekben is a hatvanas évek érdekli, ahogy kulturális szempontból is az olasz ötvenes-hatvanas éveket tartja a legizgalmasabbnak. A lakása is ezt a korszakot idézi, néhány nehezen értelmezhető kellékkel és egy kis bazáriba hajló giccsel.

Szóval: jön a fura, bukolikus retró!