Szóval vettem három éve egy laptopot, egy MacBook Prót, ami az akkori csúcsmodell volt a 13-as kategóriában: 2,9 gigahertzes Core i7-es van benne 8 gigabájt memóriával, a dvd helyére raktam egy ssd-t és meghagytam az eredeti helyén a 750-es merevlemezt.

Csodás gép volt, a 13-as laptopok

EMILY RATAJKOWSKI-ja.

Ha valaki nem tudná, kiről beszélek, hát róla:

Egy akkor épp hároméves MacBook Próról váltottam és óriási volt a teljesítménykülönbség: életszerű volt azt gondolni, hogy újabb három évvel később megint váltok majd, és így tovább.

Letelt a három év, néhány hete megjelentek a legújabb, Broadwell-processzorral szerelt 13-as MacBook Prók, elvileg ezek azok a gépek, amikre vártam. Az alapmodelleket már kipróbáltam, videót is készítettem róluk a legújabb Air-rel együtt:

de igazából arra voltam kíváncsi, hogy mire képes az új csúcsgép a régivel szemben. Csont a csont ellen. Izom az izom ellen. Vin Diesel a Szikla ellen.

Egy ilyen konfigurációt viszont nem könnyű beszerezni, úgyhogy felcsillant a szemem, amikor a gasztromágus Harmath Csaba hívott, mert ő mindig akkor telefonál, amikor gépet akar venni, és általában mindig csúcsmodellt választja. Eredetileg lebeszéltem a Core i7-es processzorról a 70 ezer forintos felár miatt, aztán amikor megtudtam, 512-es ssd-vel és 16 gigabájt memóriával kéri a MacBook Prót, amivel 920 ezerig tornázza az alapárat, azt mondtam neki, hogy ebben a magasságban már tökmindegy, vegye az i7-essel.

Megvette, elkértük és én leteszteltem.

Kezdjük a rögtön látható dolgokkal: a laptop három év alatt sokkal vékonyabb és retinás lett, alapból ssd van benne és tovább bírja egy feltöltéssel. De azt is tegyük hozzá, hogy annak idején 1500 dollár volt ez a típus (forintban kár számolni), míg most 1800-at kell fizetni érte akkor is, ha csak 256-os ssd-t és 8 gigabájt memóriát rakunk az i7-es mellé: kábé ez az összeállítás felelne meg legjobban az enyémnek, jól látszik tehát, hogy húsz százalékos a felár a jobb kijelzőért, a nagyobb üzemidőért és a vékonyabb kialakításért. Jó üzlet ez, megér annyit, csak ne kezeljük úgy, mintha színtiszta evolúcióról beszélnénk, ezeket a jóságokat ugyanis nem az elmúlt év fejlődése adta a kezünkbe kvázi ingyen, hanem alaposan fizetnünk kell értük.

A fentieket tehát ne tekintsük az új laptop ajándékainak.

Ami ajándék lehetne ezek után az a teljesítmény. Ehhez képest vicces, hogy mennyire nem gyorsult szinte semmit a Pro sorozat 13-as gépe az elmúlt években.

Szintetikus tesztekkel kezdtem, ott sok különbség nem látszott. Mutatom a Cinebenchet:

Geekbenchben még ennyi sem látszott: szóra sem érdemes, még grafikont se gyártok a kedvéért.

Annál furább, hogy komoly feladatok elvégzése közben sem jött ki valami jelentős előny. Fogtam a Final Cut Pro X-et, behúztam egy videófájlt és rádobtam tíz effektet a videóra, hogy lássam, mekkora raj az új gép. Mondom:

Semekkora.

A tíz effektet kábé tíz százalékkal rakta fel gyorsabban az új Pro, mint a régi, ami lényegében észrevehetetlen, főleg három évnyi fejlődés után. Érdekes, hogy az akksi sem merült sokkal kevésbé: a hosszú meló során a régi és az új Pro is 9-9 százalékot vesztett a kapacitásából a fenti teszt során:

Amikor végképp elkeseredtem, betöltöttem az Mpeg streamclipet és végre láttam némi fejlődést: az új modell 6 perc 34 másodperc alatt végzett azzal a feladattal, amivel a régebbi 9:18-ig szöszölt, márpedig ez vaskos, 40 százalékos gyorsulás, és közben még csak nem is merült annyira, 8 százalékot vesztett az üzemidőből, míg a régi 16-ot.

Szóval van itt különbség, csak

keresni kell.

Ami viszont nem olyan jó móka. Nagyon úgy tűnik, hogy az Intel a grafikus gyorsító sebességével a mindenfelé mutogatott chartok ellenére nem nagyon foglalkozott, vagy csak a 4K-s felbontás támogatásával összefüggésben, és ez sokszor megmutatkozik a végeredményben, mert a Broadwell csak akkor tud igazi előnyt mutatni elődjeivel szemben, amikor intenzíven a cpu-t használja a rendszer, mint a videókódolás esetében. Csakhogy ez még az én munkafolyamataimnak is csak alig több, mint három százalékát teszi ki, pedig rendszeresen vágok videókat, a többi esetben még én sem látok érezhető előnyt. Illetve amit látok, a jobb kijelzőt, a hosszabb üzemidőt és az ssd-t, meg persze a szuper, új touchpadet, azért vastagon fizetnem kell.

Tök jó gép az új MacBook Pro és akinek most kell új csúcsgép, nem bánja meg, ha ilyet vesz, de csak a plusz teljesítmény miatt nem éri meg váltani, legfeljebb 4-5 éves MacBook Prókról. Más lenne a helyzet, ha az Apple végre beépítené valamelyik alacsony fogyasztású négymagost a kisebbik gépbe, ilyesmi egyébként egészen a mostani frissítésig rendelkezésre állt (Broadwellből még nincs 37 wattos fogyasztású, de majd lesz), viszont erre valamiért nem hajlandó a cég. 

Addig is, szerintem nyugodtan vegyétek az alapmodelleket, az új gépek összes előnye (retina, vékonyság, üzemidő) azokban is benne van, sokkal olcsóbbak, és az i7-es nem ad akkora előnyt, hogy amiatt érdemes lenne kifizetni az elég vaskos felárat. Vagy ott a tavalyi típus, amit most akcióznak, nyolcvanezerrel olcsóbban is elviheted a gépeket, amik a spéci touchpadet leszámítva ugyanazt tudják, mint az újak.