Legalábbis ezt gondolják az iparági szakértők. Megkérdeztek néhány ékszerészt, hogy mondjanak egy árat a 18 karátos aranyból készült Watch-ra, amit eleinte ezer dollár környékére vártak, és ők azt mondták, hogy pontosabb lenne a tízezer dolláros tipp.

“Ha ötezer dollárnál olcsóbb lenne, az sokkolna” - mondta a szakértő, aki szerint valahol 6-10 ezer dollár körül valószínű egy ilyen óra ára. A fickó elmondta, hogy bár ránézésre elég nehéz megmondani, mennyi arany lehet az Apple Watch-ban, ha tippelnie kéne, kábé egy unciát mondana, aminek a piaci ára 1200 dollár.

Erre jön rá a megmunkálás díja, ami szintén magas: “ezeket a házakat nem lehet kizárólag gépekkel elkészíteni, az arany kényesebb jószág ennél. A végén mindig szerepe lesz a kézimunkának is” - hangsúlyozta az ékszerész, hogy miért nem elég az arany puszta árával számolni. Ha a fentieket figyelembe vesszük és hozzáadjuk az egyenlethez az Apple 40 százalékos marginját, máris ötezer dollár fölött járunk, bár szerintem nem feltétlenül rak ugyanakkora hasznot a tiszta aranyra a cég, mint egy nyomtatott áramkörre, előbbinél ugyanis jóval alacsonyabb a fejlesztési költség, amit vissza kell hozni.

Ugyanakkor tény, hogy a luxuspiacon sokkal magasabb áron értékesítik a termékeket, mint amit az anyaghasználat indokolna, és a Louis Vuitton táskák sem azért kerülnek háromszázezer forintba, mert szivárványpónik bőréből hasítják őket az Óperencián túl (az egyébként megvan, hogy a kifejezés valószínűleg az ob der Enns-re, vagyis egy felső-ausztriai tartományra vezethető vissza?), hanem mert paradox módon a magas ár adja el a terméket. Attól tűnik luxusnak.

Ahogy ebben a cikkben is fogalmaznak: senki sem venne meg egy Hublot órát háromezer dollárért. 20-30 ezret akarnak fizetni érte. Nagyon sok vásárlónak csak azért kell, mert tízezer dollárnál többe kerül.

És ez a mechanizmus a magasabb ár felé löki a 18 karátos aranyból készült Apple Watch árát, de ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, elég skizofrén helyzet áll elő: a magas ár ugyanis a különlegességet, egyediséget szimbolizálja a szupergazdagok világában, Apple Watch-ból viszont lesz 350 dolláros verzió is.

Ugyanazzal a hardverrel, ugyanazzal a kijelzővel. Különbség csak a csomagolásban van.

Egy Hublot simán megért tízezer dollárt a vevőinek, mert nincs összehasonlítási alap, az óra ára önmagában áll, nem szedhető szét, nem viszonyítható, csak van.

Az arany Apple Watch-nál viszont folyton szembesülnöd kéne azzal, hogy tényleg csak a luxus érzéséért fizettél egy rakás pénzt, nem az óra különleges volta miatt. Azért fizettél, hogy fizethess.

Hiába ugyanaz a hatásmechanizmus az összes luxusterméknél, egyiknél sem érhető annyira tetten a jelenség, mint az Apple okosórájánál. Bizonyos értelemben a felső szegmens páriái lesznek a vásárlók, akikre ujjal mutogathatnak a többiek, hogy nézd már, micsoda parnevü, pedig a mutogatók sem különböznek tőlük, csak kevésbé látszik a kontúrjuk, az aurájuk, mert nem leplezi le őket egy 350 dolláros testvérmodell. Hublot ugyanis nincs olcsó verzió.

Ha a fentiekhez hozzáadjuk, hogy az Apple órájának műszaki tartalma sokkal gyorsabban avul el, mint a hagyományos luxusóráké, azok ugyanis már eleve atavisztikusak, éppen ezért nem kell további értékcsökkenéssel számolni, kiderül, hogy pokolian nehéz fába vágja az Apple a fejszéjét, amikor tömeggyártóként megpróbál a luxuspiacra lépni.

Végül jöjjön két videó a témában. Az elsőben elmondok mindent, amit az Apple Watch-ról tudni érdemes, a másodikban meg svájci óragyártókat kerestünk fel, hogy megismerjük a titkukat, ami mostanában nyilván nagyon izgatja az Apple-t is: