Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ha egy dologra igaz egy állítás, valamint annak az állításnak az ellentéte is, akkor az a dolog nem is létezik. Most ne kérjetek logikai vagy filozófiai bizonyítást, vegyük úgy, hogy így van.

Na, akkor Japán nincs.

Hogy teljesít Japánban az iPhone? Ezt az egyszerű kérdést kell feltenni, és máris úgy járunk, hogy nincs válasz. Vagyis hogy kétféle is van. Mint amikor egy macska hátára ragasztasz egy zsíros kenyeret, és eldobod. Mivel mindkettő pofával lefelé érkezne le, soha nem fognak talajt.

Már 2008-ban lehetett sejteni valamit, amikor az iShare felmérése azt mutatta, hogy nem igazán várják a szigetországban az Apple telefonját. A megkérdezettek 91 százaléka mondta, hogy nem tervez iPhone-t venni, és jöttek is a tájékozott, világlátott emberek, akik elmondták, hogy emojik meg QR-kód olvasó meg NFC meg lézerkard nélkül semmire sem megy egy telefon arrafelé. Aztán megjelent ott is az iPhone 3G, és az előfizetők több mint fele azt vásárolta, amikor bement a SoftBank egyik üzletébe.

Ugorjunk egy nagyot, itt van 2015. A Motley Fool lehozott egy cikket arról, hogy az Apple leépül Japánban, és egyre kisebb a részesedése az okostelefonok piacán. A Kantar felmérésére hivatkoznak (közvéleménykutatás), ami szerint ugyan az okostelefonoknak a fele még mindig iPhone, azonban 2013-ban volt az a szám 61% felett is. Ami egyébként példátlanul magas, Európában ritkán közelíti meg a 20 százalékot, az USA-ban meg 30 és 40 között mozog a Kantar fasza kis húzogatós oldala szerint (húzogassátok ti is!).

Oké, hát ez van, Japán sem a régi. Aztán most olvasom, hogy az Apple Koreában és Japánban is rekord számokat hozott, a Counterpoint Research szerint az eladások a 2013 májusi tizen-huszon százalékos részesedése helyett most már 51 százalékon álltak novemberben.

Nézzétek, milyen jól néz ki:

Szóval az egyik szerint veszít piacot az Apple, a másik szerint nyer. Az egyik szerint ekkor volt szar, a másik szerint akkor.

És tényleg, nehéz felmérni pontosan, mert a Kantar grafikonján is látszik, hogy az állítólagos japánok - akikről már fent bizonyítottam, hogy nem léteznek -, nagyon szépen lekövetik a termékciklusokat. Ha fél évnél régebbi a modell, drasztikusan esik vissza az állítólagos eladási állítólagos görbe. És nyilván egyik felmérés így dolgozik, a másik úgy, és végül egyik sem a valós számot tükrözi, de legalább illene sarokpontokban megegyezniük.

A kérdés, hogy amikor felszállok egy Tokióba tartó gépre, és leszállok, akkor valójában hol szállok le?