A specifikációk, az adott számítógép vagy okostelefon hardverkiépítésének vizsgálata fontos dolog, de egyáltalán nem minden esetben ez a legfontosabb. Amikor valaki ránéz papíron két laptopra, és rámutat az egyikre, hogy ez a jobb, mert ebben négymagos van, az például elég nagy hülyeség. Mi használja majd ki a négy magot? Milyen házba csomagolták a négy magot? Milyen egyéb szolgáltatások járnak a négy mag mellé?

Az okostelefonoknál ilyen a memória-fétis. Talán a legértelmetlenebb vita, hogy most mégis hány gigát kell _belerakni_, mégis ez az egyik legmeghatározóbb összehasonlítási alap. Mert itt kettő az biztosan kétszer annyi, mint az egy. Biztos? Nem.

A Computerworld szedte össze az Android 5.0 Lollipop operációs rendszer legidegesítőbb hibáit. A legelső helyen szerepel a memóriamenedzsment.

Na tessék. A leírás szerint a Lollipopnak egyes eszközökön problémája akad az aktív memóriában tartani az alkalmazásokat. Ez azt jelenti, hogy a nemrég használt programok is frissítik magukat a visszaváltásnál, és indulnak újra ahelyett, hogy onnan folytatnák a feladatot, ahol megszakították.

Az iPhone 6 és 6 Plus esetében mindenki csodálkozott, hogy még mindig csak egy giga memória van a készülékben, miközben a versenytársak, 2, 3, vagy akár 4 gigát (Xiaomi Mi Note vagy Asus ZenFone 2) is pakolnak a gépbe. Csakhogy, ahogy a fenti példa mutatja, nem mindegy, hogy mi kezeli a lehetőségeket. Elő lehet idézni olyan környezetet, amiben a 4 giga memória kevesebbnek tűnik, mint az 1.

tear.jpg

A TechNews szerint mindenesetre az Apple idén 2 gigabájtot pakol majd az iPhone 6S-be, vagy iPhone 7-be, vagy iPhone 10-be, akármi is lesz a neve (tízre kerekíteni most menő állítólag), és egészen biztos, hogy meg is teszik. Persze az 1 giga LPDDR3 helyett a 2 giga LPDDR4 több mint kétszer annyiba kerül, de valahogy majd csak kigazdálkodják a húsos árrésből.

A fontos, hogy legyen jó a szoftver mellé, én azt mondom.