Az Apple szabadalmait háromféle kategóriába sorolnám, miután öt évig olvasgattam őket:

1. Dolgok, amiből lesz valami
2. Dolgok, amikből valamilyen körülmény miatt végül nem lett semmi
3. Dolgok, amiknek semmi értelme, de a meetingen beszéltek róla, így levédették

Ez a mostani valahol a kettes és a hármas között lehet.

Az ötlet neve: Electronic Device Switchable to a User-Interface Unlocked Mode Based Upon a Pattern of Input Motions and Related Methods. A lényege: nem elég, hogy az ujjlenyomat-olvasóra teszed a kezed, és az azonosít téged, még a gomb csavargatásával, enyhe simogatásával kódot is bekérne a készülék.

Egyrészt ugye minek. Másrészt meg elveszti a kényelmi funkcióját a Touch ID. Most képzeld el, hogy be kell forgatni a számokat a megfelelő helyre:

Az egész ötlet onnan származhat, hogy az iPhone 6-osnál a Touch ID gomb folyamatosan monitoroz, nem csak az unlocknál. Erre azért vagy szükség, mert az idei szériánál jött be a képbe a Reachability, vagyis a dupla érintéses gesztus, ami lehúzza a képernyő tartalmát elérhető távolságra. Ez pedig azt jelenti, hogy elvileg gesztusokat is beadhatunk a telefonnak, bármikor.

És ebből a lehetőségből szülték meg ezt. Én nem szeretném, mert olyan, mint 19 ponton záródó acél bejárati ajtó, nyitva felejtett konyhai ablakkal.