A látássérültek eleve egy csomó jóságot kaptak az iPhone-nal. Az operációs rendszer a dobozból kivéve készen áll a hangos használatra, spéci appokkal látják, hogy ég-e náluk a villany, hogy mennyi pénz van a tárcájukban, még egy külön nekik készített navigációs program is segít eligazodni a városban. Fejükön fülhallgatóval folyamatosan kapják az instrukciókat a telefonjukból, kevesebb segítségre van szükségük a mindennapokban, önállóbbak lehetnek.

Csakhogy a navigáció nem vakvezető kutya: nem tudja a GPS, hogy pontosan hol áll a célszemély, és nem mondhatja, hogy mindjárt le kell lépni a járdáról, vagy hogy most kanyarodj balra. Egyszerűen nem megbízható annyira, amennyire egy vaknak kell: fél méteres pontossággal, legalább.

Viszont az iBeacon igen. Elég pontosan meg lehet határozni több jeladóval a felhasználó pontos helyzetét egy téren belül, és noha az Apple három távolságot értelmez (közeli, közepes táv, távoli), ezeket a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosan tudták definiálni az eszközöket használók, programozók. Elvileg nincs semmi akadálya annak, hogy egy nagy áruházban 30-40 darab, egyenként kábé kétezer forintos iBeacon jeladóval, meg egy okotelefonokkal kommunikáló alkalmazással folyamatosan tudják mondani az ott vásárló vakoknak, hogy merre kell menni egyik vagy másik osztályhoz, eladópulthoz. Ha a fejessaláta vagy a sárgarépa előtt állnak, és tudják, hogy az van előttük, már ők is ki tudják választani azt, ami nekik tetszik.

MUSEUM-2.jpg

Jelenleg a vakok egyedül csak pici üzletekben vásárolhatnak, ahol belépés után megszólítják őket, és a kezükbe nyomják a kért terméket, ami nyilván egy kicsit mindig drágább, mint a nagy bevásárlóközpontokban. Bemenni egy szupermarketbe vagy mondjuk egy barkácsáruházba több szempontból is kihívás: még ha meg is találják segítséggel a bevásárlókocsit és a bejárati fotocellás kapukat, akkor sem tudják, melyik termék hol van, és hogy amit épp levesznek a polcról egy dobozban, egyáltalán micsoda.

Persze a termékeket továbbra is csak a Braille-feliratok tudják beazonosítani, de az oda vezető utat, vagy a legközelebbi ügyintéző megtalálást már segítheti egy ilyen rendszer. Segíthet a tömegközlekedésben is, bemondhatja a Futár, mi a következő busz, vagy a metróban elnavigálhatja őket a megfelelő mozgólépcsőhöz. De akár a város nevezetességei mellett is lehelyezhetnek ilyen rendszereket, amik odaérve a fülünkbe mondják az adott tudnivalókat, és hogy merre hány méterre mit találunk még. Még a látóknak is tök jó megoldás.

Az iBeacon jelek fogadása minden platformon lehetséges, csak egy okos készülék kellene mindehhez, és a vakok újra egy szinttel feljebb léphetnének az önállóság útján. Ezt gondolom. Ez nagyobb menőség, mint a Bluetooth-kuponosztás.