A Slate készített egy elég érdekes grafikont, ami segít megértenünk, hogy hol helyezkedik el az Apple az informatikai hierarchiában. A múlt heti negyedéves bejelentés nem volt ugyan kiábrándító, de a céget mégis folyton saját korábbi teljesítményéhez képest mérjük, és a kétezres években tapasztalható őrületes növekedés után a néhány százalékos elmozdulások stagnálásnak, kiégésnek tűnnek.

De nézzük meg más kontextusban ezt az eredményt: ne a tavalyi negyedéves iPhone-eladásokhoz hasonlítsuk a mobil legújabb számait, inkább nézzük meg, hogyan alakulna a világ ismert nagyvállalatainak a rangsora, ha az iPhone önálló vállalat lenne:

A mobil többet hozott, mint a Meki és a Coca-Cola együtt, vagy mint a Google és az eBay és lenyomta az Amazont is.

És akkor az iPad: a vártnál szerényebb eladásokat nézve az elemzők húzták a szájukat. Csakhogy:

Érdemes különválasztani a tőzsdét és a termék sikerességéről alkotott véleményünket. A részvénypiacoknak növekedésre van szükségük ahhoz, hogy befektetésre érdemesnek tartsanak egy papírt. De érdekes módon pont akkor veszti el egy vállalat részvénye a növekedési potenciált, amikor a sikeressége eléri az elméleti maximumot: ha a bolygó összes embere iPhone-t vásárolna, akkor nem lenne már hova nőni, és stagnálás következne be.

Kicsit olyan ez, mintha a haverok folyton hátba veregetnének, amíg emelik a fizetésed, havi 100 ezer, ügyes vagy sé, havi 200, ez már igen, aztán 300, 400 és így tovább havi kétmillióig, amikor hirtelen megszűnne az elismerés: lehet, hogy nem veregetnek többet hátba, de attól még neked nagyon jó lesz. Persze egy vállalat sem örül annak, ha a befektetők szemében a részvények érdektelenné válnak, de attól még most Apple-nek lenni elég jó.