Most, hogy lassan jön a nyolcadik generáció az Apple telefonjából, vicces volt megnézni, hogy miként indult a közös sztorink. Akkoriban az Indexnél dolgoztam, Handrásnak még saját kis boltja volt a Hegedűs Gyula utcában (sokan sírják ezt vissza), és Magyarországon kábé elsőként próbáltuk ki az Amerikából becsempészett mobilt: június 29-én volt a premier, és kevesebb mint két héttel később már itthon nyomkodtuk az iPhone-t, amiből abban a negyedévben csak 270 ezret adtak el: őrült jó számoknak tűntek, de vicces összehasonlítani ezeket a legutóbbi negyedév 43 milliójával.

Screen Shot 2014-07-16 at 07.40.14.png

Szóval amikor még igazi rétegtermék volt az iPhone, a negyedmillió készülék egyik darabja ott volt a kezünkben a Hegedűs Gyula utcában! Telefonálni nem lehetett rajta, ugyanis csak az amerikai hálózattal volt kompatibilis, az App Store csak gondolati szinten létezett Cupertinóban, 3G hogyisne, sem előfizetéses rendszer, nagyon sok hiányzott azok közül, amiket most az iPhone attribútumainak tartunk.

De a legfontosabbak megvoltak és semmit sem változtak az elmúlt években: az iPhone ma is pontosan ugyanaz az átlátható, könnyen kezelhető, felhasználóbarát rendszer, ami hét éve volt, csak azóta okosabb, színesebb, gyorsabb lett.

gp_IMG_8515.jpg

gp__MG_2930.jpg

Érdekes volt elolvasni a cikket és találkozni azokkal a megállapításokkal, amik ma is validok, ha az iPhone kerül szóba. Látni, hogy a legfőbb alapelv semennyit sem változott hét év alatt. És vicces látni a következményeket is: nagyon sok Windows Phone-os meg Blackberry-s kollégám mondta akkor, hogy semmire sem jó az új platform, a nokiások nevetve üvöltötték, hogy bukásra van ítélve az iPhone, de az élet finoman szólva sem őket igazolta.

Nézzünk néhány axiómát, olyan alaptételeket, amik akkoriban egyáltalán nem tűntek magától értetődőnek, ma meg a mobilozás kiindulópontját jelentik:

- Rányomom a 3,5 colos panelre a mutatóujjamat, laza mozdulattal eltolom a gombot, és már fel is oldott a készülék. Aztakurva, mondja a bennem élő, meglepően mocskos szájú hatéves gyerek

- Gyorsan belépek a Photos menüpontba, aztán elkezdek lapozgatni a képek között. Nem igaz! Tényleg azt csinálja, amit kell. Pöckölöm a kijelzőt az ujjammal, a képek meg ennek ritmusára csúsznak ki, meg be, nincs semmi várakozás, semmi töltögetés.

- Három perc. Nagyjából ennyi volt megtanulni kezelni a készüléket, a zenék között kutatva már rutinosan lépek ki és be a kategóriákba. Hol volt ez a kijelző az elmúlt 15 évben? Nem hülye gombok, nem nyomorult ceruzák, csak az ujjam, meg az iPhone, ez már kész pornó.

- Kipróbálom a szövegírást, végül is ez az egyik legkockázatosabb rész. Elkezdem írni, ami eszembe jut, Kipróbálom ezt, hogy mennyi hibát vétek elsőre, ha nem nézek oda. Kiprpbalok ezt hogu mennyo hibst betel elsire ha nem nezrl oda. Fél órával később már sokkal jobban megy a pötyögés, és külföldi kollégák szerint egy-két hét alatt teljesen át lehet állni a virtuális billentyűzetre.

- Három-négy órája kezdtem el tapogatni a telefont, mégis, többet tudok róla, mint a sajátomról, pedig az már másfél éve keseríti az életem.

- Nagyjából annyi idő alatt lehet megtanulni kezelni az iPhone-t, mint egy csavarhúzót: a kijelzőnek, és az okos menünek hála szinte mindig az történik, amit szeretnénk, ha történne

Itt a teljes anyag.